Egyéb kategória

Amikor a pasi kioktatja a nőt, hogyan menstruáljon – igen, ez a jelenség létezik

Mi a baj azzal, amikor egy férfi popsztár elmagyarázza, hol a nő helye, vagy egy szintén hímnemű politikus arról értekezik, hogy mi a nő legfőbb életcélja, majd a szoptatás-világnapi konferencia fővédnöke lesz? Hiszen mindketten akarhatnak jót is, alapvető emberi értékekről beszélnek, tisztelik a nőt, nincs ezzel semmi gond...

vous - 2016.08.08.
Amikor a pasi kioktatja a nőt, hogyan menstruáljon – igen, ez a jelenség létezik

Ahhoz, hogy Ákostól és Kövér Lászlótól függetlenül is megértsük, miért aggályos mindez, beszélhetnénk hosszasan arról, hogy a női popsztárok – humoristák, celebpszichológusok és véleményvezérek – nem igazán nyilatkoznak a férfi helyéről, és nőnemű politikusok sem lesznek a sperma vagy épp a kötődő apaság világnapjának fővédnökei, de ezt inkább most hagyjuk.

Ismerkedjünk meg inkább néhány új fogalommal a jelenség megértése érdekében. Ilyen például a „jóindulatú szexizmus” és a „mansplaining”. Mivel az előbbiről már beszélgettünk, ma a mansplaininggel foglalkozunk egy kicsit.

Amikor a férfi kioktatja a nőt, hogyan élhetné meg a nőiességét

A „mansplain” szó az angol „explain”, vagyis „magyaráz” szóból származik, és az úgynevezett „privileged explaining”, vagyis „privilegizált magyaráz(kod)ás” kategóriájába tartozik. Ez az a jelenség, amikor egy társadalmilag, kulturálisan, jogilag privilegizált csoport tagja – rendszerint kissé leereszkedően – kioktatja kevésbé privilegizált helyzetben lévő embertársát olyasmiről, amit ő maga soha nem élhetett át, tapasztalhatott meg.

Forrás:
iStock

Jó példa erre az, amikor fehér ember oktatja ki a feketét a kisebbségi létről, heteró a meleget a homoszexualitás dimenzióiról, és – igen, igen, el is érkeztünk mai témánkhoz – erről szól a mansplaining is, ami olyasfajta viselkedést jelöl, amikor egy férfi – merő jó szándékból, rendszerint nem kicsit lekezelően kioktat egy nőt egy pofonegyszerű dologról, amit az illető bizonyára azért nem tud, mert nő (legyen szó autóvezetésről, parkolásról, gépszerelésről, matematikáról vagy atomfizikáról). Bölcsnek vélt tanácsokat oszt kéretlenül arról, hogyan kellene élnie.

Mit kellene csinálnia a nőnek ahhoz, hogy boldog legyen.

Illetve hogyan élhetné meg nőiességét a megfelelő módon (hogyan öltözködjön, élvezzen el, menstruáljon, szüljön, szoptasson, satöbbi).

afp

Vértócsában mosolyogni a maraton végén

Menzesz, mensi, vérzés, megjött, havibaj, tavasz, Mikulás, „az”, piros betűs napok… – ti hogy nevezitek a ciklusotok első néhány napját? Egyáltalán: beszéltek róla? Sokáig tabunak számított, akárcsak maga a női nemi szerv, amire még mindig alig vannak szavaink. Az alábbi történetek azt mutatják, hogy a változás megkezdődött: végre beszélünk a menzeszről, méghozzá egyre többet, és egyre szokatlanabb helyzetekben is.

A cikket ide kattintva olvashatjátok el.

Meddig kell, hogy kell, hányszor kell, hol kell…?

Nos, az emberjogi-nőjogi terminus technicusokat félretéve a világ legkorrektebb dolga az volna, ha soha senkit sem bombáznánk kéretlen tanácsokkal, ugyanakkor viszont be kell látnunk, hogy még a szokásosnál is bizarrabb ezt úgy megtenni, hogy mi magunk soha nem kerülhetünk még csak hasonló helyzetbe sem. Vagyis – az előző példáknál maradva – egy férfinek nincs női teste, aminek felöltöztetésével rengeteget üzen akaratán kívül is, nem képes hüvelyi és/vagy csiklóorgazmust átélni, és persze soha nem fog menstruálni, szülni és szoptatni sem.

És ami talán még ennél is fontosabb: a biológiai alkalmatlanságon túl fogalma sem lehet azokról a társadalmi kihívásokról, áldozatokról és lemondásokról, amelyek a felsorolt tevékenységekkel járnak. Nem tapasztalja meg azt, hogy milyen az, amikor a szoknyája miatt – vagy csak úgy – utánafütyülnek az utcán és erőszakoskodnak vele, nem kapcsolódik a szexualitásához kettős mérce (ha élvezi a szexet, ribanc, ha nem, prűd), nem vágják soha a fejéhez, hogy hisztis/inkompetens/döntésképtelen, mert „épp megvan neki”, és arról sincs fogalma, hogyan változik a társadalmi megítélése, munkaerőpiaci értéke és lehetőségeinek skálája annak viszonylatában, hogy szült-e. Ó, és akkor még nem is beszéltünk a szoptatás körüli kismillió vitáról: meddig kell, hogy kell, hányszor kell, hol kell, aminek külön szakirodalma van, és ami miatt rengeteg nő szorong.

szoptatás

„Kétgyerekes anyaként is kezdőnek számítottam a szoptatás terén”

Friss anyaként is merjünk segítséget kérni. Hogy kitől? Például a védőnőtől vagy éppen egy szoptatási tanácsadótól – írja korábbi cikkében a VOUS ügyeletes anyukája, Lilla.

Ha a szoptatásról van szó, a valóságra nem lehet felkészülni című, még korábbi cikkünkben pedig két VOUS-anyuka saját tapasztalatát olvashatjátok. Ide kattitva olvassátok el!

Apáink, barátaink, testvéreink, szerelmeink, így kerüljétek a mansplaininget!

Abszurd, ugye? A jó hír mindezek után viszont az, hogy szerencsére a mansplaining, és úgy általában véve a privileged explaining elkerülhető, csak egy kis józan belátás és odafigyelés szükséges hozzá. Ennek lépései a következők:

1. Tudjátok, mikor érdemes megszólalnotok!

Szó sincs róla, hogy a privilegizált csoport tagjaként nem hallathatjátok a hangotokat. A kéretlen tanács viszont tényleg olyan, mint a segglyuk, senki sem kíváncsi rá. Ne próbáljatok hát okosak lenni olyan témában, amivel kapcsolatban nincs, nem lehet tapasztalatotok, legfeljebb a saját szemszögetekből tudnátok hozzászólni.

2. Fogadjátok el más emberek, csoportok megéléseinek valóságát!

Attól még, hogy ti nem, más igen. Higgyétek el neki, hogy úgy van, ahogy mondja, azt élte át, amit átélt. Ilyen egyszerű az egész.

3. Engedjétek el a prekoncepciókat, legyetek egy kicsit nyitottabbak!

Az emberek sokfélék. Nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy azt ti látjátok, a saját előítéleteitek és prekoncepcióitok barlangjából.

4. Figyeljetek oda, mi történik!

Most, hogy értitek, miről van szó, figyeljetek egy kicsit oda. Nézzétek meg, milyen az, amikor a környezetetekben valaki leereszkedőn kioktat valami olyasmiről, amiről fogalma se lehet. Figyeljétek magatokat: ti is megteszitek ezt? Veletek is megteszik? Nos, amikor ez társadalmi szinten, nagyban történik, azt nevezzük privileged explainingnek, adott esetben mansplainingnek.

És hát igen: ez az, amit szeretnénk elkerülni. A nyitottság, az egyenlőbb viszonyok és a tiszta párbeszéd érdekében – a kölcsönös tisztelet jegyében.

(Ha tetszett a cikk, mutassátok meg a pasitoknak, öcséteknek, bátyátoknak, kollégátoknak.)

Ajánlott cikkek