Táltospótló a tarisznyában - Meseterápia az addiktológián Zsély Anna

"Fontos, hogy mi van a tarisznyánkban, ki milyen útravalóval érkezik" – Meseterápia az addiktológián

Nem átlagos addiktológia működik a Nyírő Gyula Kórház - OPAI romos D épületében. A kívülről nem túl hívogató falak között a közösségalapú, felépülés-központú megközelítést tartják elsődlegesnek. Az osztály kliensei a hagyományos pszichoterápiás foglalkozásokon túl meseterápiás csoportokon is részt vehetnek, ahol a józan élet feladatait körüljáró népmesékkel támogatják meg a felépülés folyamatát. Arról, hogy a népmesék ősi tanításait miként lehet kamatoztatni a józansági munkában, a foglalkozást vezető Mészáros Piroskával beszélgettünk.

Táltospótló a tarisznyában - Meseterápia az addiktológián Zsély Anna

Mészáros Piroska

Mészáros Piroska az üzleti szférát hátrahagyva 2002 óta foglalkozik szenvedélybetegekkel.

Ma három éve dolgozik addiktológiai konzultáns és alkotó-fejlesztő meseterapeuta minőségben a Nyírő Gyula Kórház - OPAI addiktológiáján.

Kép forrása: Zilanphoto

Hogyan használod a meséket a szenvedélybetegek terápiájában?

A szerhasználat éveit követő minőségi életet a mindennapos józanságmunkával lehet fejleszteni, és ennek elkezdéséhez járul hozzá a meseterápia is – a maga sajátos és mégis tiszta, egyértelmű eszköztárával. Én népmesékkel dolgozom a dr. Boldizsár Ildikó által kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás Módszert alapul véve.

A meséket eredetileg felnőttek mesélték felnőtteknek, és olyan ősi tanításokat, kódokat rejtenek, melyekből minden élethelyzetünkre találhatunk útmutatást.

Tükörfunkciójuk van, magára ismerhet, aki a mélyükre lát.

Mit csináltok a kliensekkel a meseterápiás foglalkozásokon?

A meseműhelyre, a Sorsfonóra akár első napjuktól kezdve jöhetnek a kliensek, és van olyan is, aki már túl van a kórházi kezelésen, de időnként visszajár csoportozni. A mesék birodalmába általában valamilyen próba kiállása után lehet belépni, ami jellemzően a választott meséhez kapcsolódik. Van állandó rítusunk, egy teremtő mondóka, amit minden mesemondás előtt közösen mondunk, és ez egy nagyon felemelő élmény mindenkinek, mert ahogyan a mesélésnek is, ennek is közösségépítő ereje van.

A mesemondás után az adott foglalkozás céljához igazodó kérdést teszek fel, s varázslatos módon hamar elkezdünk fűződni a meséhez, a mesén keresztül pedig – egy-egy motívum kapcsán – a valóságban számunkra megcselekedhető tartományhoz.

Forrás:
Sorsfonó meseműhely

Milyen motívumokkal dolgoztok?

Már a mese kezdése is rendkívül izgalmas lehetőség, hiszen az első pár mondat idilli képe után mindig jön az összeomlás, és kialakul az „ez így tovább nem mehet” feszítő állapota. Ehhez nagyon sokszínűen tudunk kapcsolódni, mert a mélypont megélése a függők életében sokszor előfeltétele a változtatásnak. Aztán meg is kell indulni, hetedhét határon keresztül – a komfortzónánkon belül soha semmi nem fog történni, ami változáshoz vezetne. És nem elég, hogy ki kell onnan menni, de a mesékben sokszor be kell térni a sötét erdő közepébe. Az erdő a mesékben az a helyszín, ahol a lehetőség találkozik azzal, ami van. Dönteni kell, ehhez pedig meg kell tanulni segítséget kérni és elfogadni. Jó, ha áldozatot tudunk hozni, például alamizsnát adunk a bölcs remetének, hiszen az ő tudása mutatja az akadály legyőzéséhez szükséges ősi bölcsességet.

Fontos, hogy mi van a tarisznyánkban, ki milyen útravalóval érkezik.

A függők sokszor maguk is szenvedélybeteg családból származnak, vagyis a szerhasználat olyan, mint a mesebeli átok: generációkon átívelve hat, a saját életminőségen túl a párválasztást, gyermeknevelést is befolyásolva.

A változtatáshoz meg kell törni az átkot, vagyis a jó minták hiányából kell újat teremteni. A mesék ebben a teremtő munkában is segítenek, megmutatják, mi kell ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a nehézségeinkkel, és felelősséget vállaljunk. A mese helyszíneivel, szereplőivel is dolgozunk, ki melyik helyszínen tart épp, mi dolga van ott, ki vagy mi az ő sárkánya, boszorkánya, óriása, mi a következő lépése.

Forrás:
istock

Te mit tanulsz ezeken a foglalkozásokon?

Több mesével személyes kapcsolatom is van, hiszen a képzés részeként saját élményben is dolgoztam a mesékkel. Ehhez a belső munkához épp „kapóra jött”, hogy hirtelen összeomlott az addigi életem, de a mesék megnyitottak, felébresztettek bennem valami korábban nem aktív, elfedett erőforrást. Emiatt is érzem, hogy érdemes a mesékre hallgatnunk, a Sorsfonó tapasztalatai pedig csak erősítenek ebben. Ez a munka számomra is biztosítja a folyamatos önreflexiót, odafigyelést a saját működésemre.

Dr. Antalfai Márta

Ahol a gyógyszerek nem segítenek, a művészetterápia hatékony lehet

A művészet kimozdít, a katarzis felszabadít. A festéssel papírra kerülő érzésekkel szembesülni tudunk, ami után könnyebb beszélni róluk, ráadásul ami egyszer kikerült, azt könnyebb kint is tartani. A művészetterápia segítségével megszabadulhatunk elakadásainktól, és elindulhatunk a gyógyulás útján.

Dr. Antalfai Márta klinikai szakpszichológussal, művészet- és meseterapeutával beszélgettünk. Az interjút itt olvashatjátok!

Van olyan mese, ami valamilyen oknál fogva különösen közel áll a szívedhez?

Azok a mesék ilyenek, amikkel saját utam során dolgom volt, vagy valamelyik foglalkozáson mélyen megérintett valamelyik megosztás. Sokszor megtörténik, hogy a kliensek olyan szögből látnak rá a mesére és olyasmit hoznak fel a mélyéről, ami abban a formában eszembe sem jutott – annak ellenére, hogy sokat készülök a foglalkozásokra. Ez a sokszínűség mindig lenyűgöz, és egy régen mesélt mese is tud újat mutatni, ha újra behozom, attól függően, ki találja meg benne magát.

Biztosan nagyon sok különleges élményt gyűjtöttél össze a meseterápiás munkád során. Melyekre emlékszel vissza különösen szívesen?

Mindig fontos, hogy belső erőforrásokat keressünk a felépüléshez. Ebből a szempontból nagyon érdekes, ha a mesében táltossal találkozunk. A táltos a belső erőközpontunkat jelöli, a cselekvő energiáinkat mozgósítjuk általa. Nem véletlen, hogy legtöbbször sebzett, beteg gebeként látjuk meg először, akit nekünk kell táplálni, de ha tudatosan, saját szükségleteinket felismerve tesszük ezt, csodálatos paripává alakul, és korábban elképzelhetetlen feladatokat tudunk véghezvinni. Nagyon emlékezetes, hogy valaki a saját választott szerét táltospótlónak nevezte, ezzel rengeteget lehetett dolgozni a csoporton.

Egy másik mesében a hősnek bizonyos feladatokat egy fára felmászva és onnan lenézve kellett végrehajtani. Itt is dolgoztunk a helyszínekkel, az volt a kérdés, ki hol látja magát a mesében, és egy idősebb, korábban többször visszaeső, de már jó ideje józan kliensünk azt mondta, a fa tetején. Nehéz helyzetekben hátrébb tud lépni, és onnan tud ránézni a saját helyzetére, ezt támogatja egy megtartó közösség, és így már sokkal jobban látszik a megoldás. Ez az üzenetátadás ott és akkor többeknek nagyon sokat jelentett.