A kolléga, aki elárul, majd mosolyogva tagadja - Mit tehettek a hétköznapi szadizmus ellen?

A kolléga, aki elárul, majd mosolyogva tagadja – Mit tehettek a hétköznapi szadizmus ellen?

Korbácsok, bilincsek, Sade márki – ezek az asszociációk biztosan az elsők között szerepelnek, ha szóba kerül a szadizmus. A szadista vonások azonban nem csupán a hírekbe bekerülő kegyetlen sorozatgyilkosokat vagy az extrém szexuális fétisek rajongóit jellemzik, hanem olykor életünk átlagos szereplőit is.

A szomszéd asztalnál ülő kolléga, aki folyton elárulja másoknak a rábízott bizalmas információt, aztán mosolyogva tagadja. A mindig előre köszönő szomszéd, aki minden alapot nélkülöző, rosszindulatú pletykákat terjeszt rólatok. A családtagokat szúrós megjegyzéseivel folyamatosan megalázó, majd a sértést egy viccel elütő apa, anyós vagy éppen testvér.

Ismerős figurák?

A szadizmus nem csupán a horrorfilmszerű gyilkosságok, a brutális háborús kínzások vagy egyes szexuális szubkultúrák kapcsán előbukkanó fogalom. A kutatások szerint a mindennapokban átlagosan viselkedő, pszichológiailag amúgy kiegyensúlyozott személyek közül többen rendelkeznek szadista vonásokkal. Pozitív érzelmeket élnek meg, ha árthatnak másoknak, tetteikért nem vállalják a felelősséget, ártatlannak állítják be magukat, sármjuknak és manipulációs készségeiknek köszönhetően pedig gyakran meg is ússzák a felelősségre vonást.

Az élvezet kedvéért

A mindennapi szadizmus az utóbbi években került a pszichológiai vizsgálódások fókuszába, és a szakemberek szerint a szadista vonások a pszichopátiához és a narcizmushoz hasonlóan a személyiség sötét oldalával állnak összefüggésben. Míg azonban a pszichopátiás vonásokkal rendelkezők általában saját céljaik elérésének érdekében bántanak másokat, a narcisztikusok pedig inkább akkor válnak támadóvá, ha fenyegetve érzik az énképüket, a szadistáknak nem feltétlenül van szükségük különösebb motivációra.

A fizikai és érzelmi kegyetlenség élvezete önmagában is elegendő lehet, akár cselekvőként, akár szemlélőként.

„Hiányzik belőlük az empátia, és belső motivációból okoznak kárt másoknak, ám nagyon ritkán viselkednek törvénysértő vagy veszélyes módon” – mondja Erin Buckels pszichológus, a téma kutatója. A szakember kollégáival szellemes kísérletet tervezett a mindennapi szadizmus tesztelésére. Vizsgálatukban az önkénteseknek négy kellemesnek aligha mondható feladat közül kellett választaniuk:

  • vécét kellett pucolniuk,
  • jeges vízbe tenni a kezüket,
  • egy kávédarálóhoz hasonló gépben apríthattak élő bogarakat,
  • vagy segédkezhettek a bogarak elpusztításában másoknak.

(Állatbarátoknak fontos adalék, hogy a készülék ravasz kialakításának köszönhetően csak úgy tűnt, mintha megsemmisülnének a kis lények, de valójában egyetlen bogár sem sérült meg a laboratóriumban.) A résztvevők emellett egy kérdőívet is kitöltöttek, amelynek kérdései elsősorban arra vonatkoztak, mekkora örömöt okoz nekik mások szenvedése. A bogárdarálásban elsősorban a magasabb pontszámot elérő delikvensek jeleskedtek, és ők élvezték a leginkább a választott munkát.

Napjainkban az internet további távlatokat nyithat meg a mindennapi szadisták előtt, hiszen az online felületek óriási mennyisége valóságos játszótere a trolloknak. „A trollkodás kultúrája abból a szempontból különleges, hogy nyíltan ünnepli a szadisztikus örömöt a vicceskedés mögé rejtve” – mutat rá Buckels.

Mit tehettek a trollok ellen?

A hülyék sosem elegánsak: harc a trollok ellen

„Tíz éve blogolok és írok különféle online felületeken, szóval találkoztam már a gonosz és szánalmas trollkodás szinte minden fajtájával” – írja szerzőnk, Barok Eszter, aki szerint a hülyék sosem elegánsak, de legalább... ha átlátunk rajtuk, védekezhetünk ellenük.

A trollokról szóló írását ide kattintva olvashatjátok el.

Mit tehettek a hétköznapi szadizmus ellen?

Állítsatok fel határokat!

A legjobb a lehető legnagyobb távolságot tartani, ám ez persze nem minden esetben kivitelezhető. Ha nem tudtok szabadulni a szadistától – például mert a főnökötök vagy a testvéretek az illető –, gondoljátok át, milyen keretek között tudtok vele kapcsolatban maradni úgy, hogy érzelmileg biztonságban érezzétek magatokat. Ennek sokféle módja van: korlátozhatjátok a találkozók gyakoriságát és hosszát, vagy azt, hogy egy beszélgetés során mennyit adtok ki saját magatokból.

Forrás:
iStock

Felejtsétek el, hogy megváltozik!

A megbánás és a jóvátétel nem a mindennapi szadisták asztala, a naiv bizakodás pedig csak további teret ad a manipulációiknak. Ha viszont ti változtok, és megpróbáljátok egészséges határok közé szorítani a kapcsolatotokat, az elején nem lesz könnyű dolgotok. Kezdetben a szadista nehezen fogja tolerálni a változtatásra irányuló törekvéseiteket, ezért nagyon fontos, hogy ragaszkodjatok a keretekhez és konzisztensen viselkedjetek.

Kérjétek megbízható ember segítségét!

Ha hozzátok közel álló személy a szadista, nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy mentségeket kerestek a viselkedésére, szemet hunytok felette, vagy magatokban kezditek keresni a hibát. Ilyenkor egy barát, családtag vagy akár egy professzionális tanácsadó is sokat segíthet abban, hogy objektívebb képet kapjatok a kapcsolatotokról és tervet alkossatok saját magatok megvédésére.

Gilles de Rais

Pazarló nemes, kegyetlen katona, szadista fekete mágus, összeesküvés áldozata – Gilles de Rais alakja több száz éve osztja meg a közvéleményt. A francia arisztokrata a neki tulajdonított horrorisztikus gyilkosságok és démonimádó rituálék révén kétségkívül sötét hírnévre tett szert, ám a történészek ártatlannak tartják.

Az igazi Kékszakáll ihletőjéről szóló korábbi írásomat ide kattintva olvashatjátok.