Molnár Viola Anna hol van az alkoholizmus határa?

Sörre bor – mindenkor?! Ha így gondoljátok, talán bajban vagytok...

Azt mondják, mértékkel mindent szabad – így abban még semmi kivetnivaló nincs, ha az ember olykor-olykor elfogyaszt egy pohár bort, vagy pezsgőt bont valamilyen ünnepnapon. De vajon hol a határ? Mi az a mérték, ami még egészségesnek mondható és mikortól kezdődnek a bajok? Az alkoholizmus valójában sokkal több embert érint, mint gondolnátok – köztük rengeteg fiatalt is. Gyakran olyanokat is, akik teljesen egészségesnek hiszik magukat – pontosabban a szokásaikat. Ti vajon tudjátok, hol a határ?

Az ember, akinek az ágya körül üres sörösüvegek csörömpölnek, aki rövidet „reggelizik”, és aki minden egyes nap be van rúgva – nagyjából ez a kép él az emberek fejében az alkoholistákról. Épp ezért nagyon sok ember hiszi a saját alkoholfogyasztási szokásairól, hogy azzal minden a legnagyobb rendben van. Az alkohol gyakorlatilag a szociális életünk része: jelen van, mindenki találkozik vele, mindenkit érint – nyilván csak az a nem mindegy, ki milyen mélységig involválódik.

Egy sör nem sör? Sörre bor – bármikor?!

Nem gondolom, hogy azzal bármi gond lenne, ha valaki tudja élvezni az életet. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a fiatalkor velejárója a buli és bizony az ember hajlamos a túlkapásokra, ha nincs tisztában a saját határaival. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy mit és mennyit bír. Van, aki az első perctől fogva tisztában van vele – és van, aki csak kilengések árán tanulja ezt meg: azaz néhány részeg este és másnapos reggel leckéjeként. 

Azonban kizárólag az, ha valakivel néha elszalad a ló, még nem teszi az illetőt alkoholistává. Ha valaki például félévente egyszer iszik, viszont akkor túllő a célon, még nem lesz függő attól az egyszeri alkalomtól. Ezért az a fiatal, aki olykor eljár bulizni, és ne adj' isten be is rúg, még nem tekinthető betegnek. A részegség önmagában tehát nem egyenlő a függőséggel. Az viszont kétségtelen, hogy elindulni a lejtőn könnyebb, mint gondolnátok.

Mértékkel mindent szabad – mondják, így a baj ott kezdődik, amikor mértéktelen mennyiségről és túlzott gyakoriságról van szó.

Forrás:
iStock

Mértéktelenség = alkoholizmus?

Mindannyian ismerünk olyanokat, akik a kelleténél kicsit többször „érzik jól” magukat: gyakrabban buliznak, vagy jóval többet fogyasztanak a kelleténél. 

Sokan szeretik a nap végén egy sör mellett kiengedni a gőzt, vagy megvitatni felette az élet nagy kérdéseit – de vajon az, amikor valaki minden egyetemi vagy munkanapot egy korsó sörrel zár, normálisnak tekinthető?

Lovizer János addiktológus szerint senki sem születik alkoholistának, de nincs kockázatmentes alkoholfogyasztás, így a közhiedelemmel ellentétben mindenki veszélyeztett, aki rendszeresen alkoholt fogyaszt. Bár az alkoholista szülők gyermekeként születettek esetében tízszer nagyobb a kockázata a függővé válásnak, az egyén személyiségétől is függ, hogy megálljt tud-e parancsolni az ivásnak. 

És hogy ki az, aki nem csak veszélyeztetett, hanem már egyértelműen bajban van? Ezt három fő ismérv határozza meg.

Alkoholista az, aki:

  1. rendszeresen fogyaszt alkoholt
  2. egyre gyakrabban fogyaszt alkoholt
  3. egyre nagyobb mennyiségű alkoholt vesz magához ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérje. 

A problémát tehát a kontrollvesztés jelöli: alkoholista az, aki kényszeressé válik, azaz az alkohol fogyasztását minden más elé helyezi.

600

2 hónapja nem ittam alkoholt – elárulom, mi történt velem

Nyári meccsnézés a rekkenő hőségben. Kellemes baráti vacsora a szabad ég alatt. Őrületes buli a kedvenc együttesed koncertjén. Vizsgaidőszak utáni lazítás. Kemény melós nap utáni lazítás. Ünnepek. Szülinapok. Névnapok. Halloween, új munkát kaptam, felmondtam, előléptettek, összejöttünk, összeköltöztünk, eljegyeztek, szakítottunk. Péntek este. Csütörtök este. Hétfő este. Mindig van alkalom meginni egy pohár finom bort, egy jó hideg sört vagy ki mit szeret. Hát, ebből lett elegem.

Fotósunk, Zsófi cikkének folytatását itt találjátok.

Biztonságos alkoholfogyasztás = antialkoholizmus?

Ha nincs kockázatmentes alkoholfogyasztás, joggal merülhet fel bennetek a kérdés, hogy ki van biztonságban? Az, aki egyáltalán nem fogyaszt alkoholt? Tényleg csak a teljes absztinencia tekinthető normálisnak?

Bár kockázatmentes alkoholfogyasztás nincsen, az alacsony kockázatú italozáshoz az addiktológus négy tanácsot ad:

  1. Ritkán igyunk!
  2. Mindig ugyanazt a mennyiséget fogyasszuk el! (Ez pedig legyen minél kevesebb.)
  3. Az alkoholfogyasztás társaságban történjen, ne egyedül!
  4. Csakis ünnepnapokon, kivételes eseményeken engedjük meg magunknak az alkohol fogyasztását – a naptárban piros betűvel jelzett vasárnap ne számítson ünnepnapnak!

Amint kényszeressé válik a cselekvés, függőségről beszélhetünk – a baj tehát ott kezdődik, amikor az ünnepnapokon túl már a hétköznapok részévé válik az ivás. Ha tehát valaki a diplomaosztók, a születésnapok és az esküvők tengerén túl a leghétköznapibb eseményeket is ünnepnapnak tekinti, tudnia kell róla, hogy baj van.

Alkalom mindig lesz az ivásra – de az ok és az ürügy között óriási különbség van. 

keretes kérdőjel

25 éves kor fölött nem bírjuk az alkoholt?

Úgy tűnik, a VOUS-lányokkal ez a helyzet. Először Andi írt arról, hogy milyen jól bírta a koliban a hajnalig tartó bulikat, amik után lazán elment vizsgázni, de ma már inkább a szörpnél marad.

Nemrég pedig pszichológus szerzőnkről, Lucáról derült ki, hogy 25 fölött már nem úgy bírja a tempót, mint korábban – ahogy az alkoholt sem.

Én pedig ebben a cikkben árultam el, így, 25 fölött hány pohár sör kell ahhoz, hogy másnaposan ébredjek.