lányok

Lazuljatok le! Tippek, hogy ne legyetek annyira kontrollmániások

A barátaitok ignorálják a szuper tanácsokat, amiket a szerelmi életükkel kapcsolatban adtok, a főnökötöket pedig nem érdekli, hogy ti hogyan rendeznétek át az irodát? Ha nap mint nap felhúzzátok magatokat azon, hogy nem hallgatnak rátok, előfordulhat, hogy kissé elszaladt veletek a ló, és egy cseppet kontrollmániássá váltatok. Semmi gond, itt az ideje, hogy ti is megfogadjátok mások tanácsait, hogy leszokjatok róla! 

A legtöbben általában meg vagyunk győződve arról, hogy jobbá tudjuk tenni a körülöttünk lévő világot, ha pedig valamire tudjuk a megoldást, akkor hirtelen rettentően bosszantóvá válik, ha mások nem fogadják meg a tanácsot. Ebből fejlődnek ki lassacskán az „így mosogass!”, „ne így vágd!”, vagy az „innen hajtogasd!” felkiáltások, amik egyre és egyre gyakrabban hangzanak majd el. Már az se túl rózsás, ha ez állandósul, de ha egy nap arra keltek, hogy legszívesen már a nagyszüleiteket is kioktatnátok arról, hogyan fogják a járókeretet, lehet, hogy egy csöppet vissza kellene vennetek az irányításmániából. És hogy hogyan? Hát ezekkel a tippekkel!

1. Ismerjétek fel, hogy a kontroll csak illúzió!

Tudtátok valaha kontrollálni azt, ami veletek történik? Ha őszintén válaszoltok erre a kérdésre, azt kell mondjátok, hogy nem, hiszen nem a ti döntésetek, hogy hány percet késik a villamos, hogy mikor csalnak meg vagy hagynak el benneteket, vagy mondjuk mikor törik ki a cipőtök sarka. Pedig ezek a dolgok mind megtörténnek, ti pedig nem tehettek mást, mint hogy elszenveditek őket. Persze könnyebb azt képzelni, hogy szuperképességünk van, amivel valamilyen módon mindent befolyásolni tudunk, ami bennünket ér, de az igazság az, hogy csak a saját viselkedésünk felett van hatalmunk, a világ felett nincs.

Forrás:
Pixabay

2. Fogadjatok el más alternatívákat is!

A kontrollmániásokra különösen jellemző, hogy a saját módszerüket hiszik az egyetlen járható útnak, egyébként sokszor nem is véletlenül: ezek általában hosszú évek tapasztalataiból alakultak ki. Ettől függetlenül mindenkinek a maga útját kell járnia, éppen ezért a többiek akkor is tűzbe fognak nyúlni, ha már rájuk szóltatok, hogy éget. Gyakran azért próbálunk irányítani másokat, hogy ne érjék őket olyan fájdalmak, amiket mi a saját bőrünkön tapasztaltunk, de meg kell értenünk: mindenkinek megvan a saját tanulópénze. Éppen ezért fogadjuk el, ha valakinek más a bevált módszere, vagy nem hallgat ránk, és ne hajtogassuk utána sem, hogy „mi megmondtuk”.

3. Ne higgyétek el, hogy kontrollálni lehet a jövőt!

Sokszor hisszük azt, hogy ha minden lehetséges módon átgondoljuk a dolgokat, ki tudjuk számítani a jövőt. Ez szintén csak illúzió, ráadásul szorongást kelt, és még az időnket is elpazaroljuk rá. Sokkal fontosabb, hogy elfogadjuk: nem mi vagyunk a világegyetem mozgatói, és ez valójában sokkal nagyobb könnyebbség, mint teher.

Forrás:
Pexels

4. Engedjétek el a félelmet!     

Tulajdonképpen a legtöbben azért ragaszkodnak a bevált módszerekhez, és tanácsolják azokat úton-útfélen akkor is, ha senki sem kíváncsi rá, mert félnek az ismeretlentől. Olyan ez kicsit, mint a skatulyázgatás: onnantól, hogy valamit elláttunk egy bélyeggel, és be tudtuk tenni valamelyik képzeletbeli fiókunkba, már nem ismeretlen, hiszen alkottunk róla valamilyen véleményt, attól függetlenül, hogy megalapozott-e, vagy sem. Azáltal, ha csak a saját módszereiteket ismeritek el és próbáljátok ráerőszakolni másokra, valójában csak azt a félelmet ismeritek be, amit akkor éreztek, ha ismeretlen terepre tévedtek. Pedig attól még, hogy valami biztonságérzetet ad, még nem biztos, hogy helyes is – vagy ami még fontosabb: boldoggá tesz.

Éppen ezért engedjétek el ezeket a félelemeket, és legyetek újra halandók: igen, így érhetnek benneteket nem várt meglepetések, de bíznotok kell abban, hogy ezekre is megfelelően reagáltok majd. Vagy ki tudja, ha esetleg elveszettnek érzitek magatokat, a végén még ti kértek tanácsot mástól!