Virágzik a self-help biznisz

Virágzik a self-help biznisz – de vajon mi nyerünk vele, vagy rajtunk nyerészkednek?

Virágzik a self-help biznisz, önsegítő blogok, könyvek, videók, podcastok, idézetek, fotók terjednek a neten mindenhol, amelyek segítségével egy karnyújtásnyira kerülhet az áhított siker, egészség, boldogság. Teljesen mindegy, hogy milyen világnézethez, valláshoz, kultúrához kötődtök, egészen biztosan találtok magatoknak forrást, amely enyhíti szomjatokat a tudatos emberré válás útján. De vajon hogyan választhatjuk el az ocsút a búzától, hogyan ismerhetjük fel, ki a hiteles segítő? Nos, nézzük, ki nem az!

Aki egyszerű, könnyű megoldást kínál munka nélkül

Rövid, frappáns idézetek, naplemente, szabadság, szépség, lelkesítő mondatok sok felkiáltójellel, ennyi. Igen, az élet egy fontos aspektusa az, amikor hagyjuk történni a dolgokat, és egyszerűen csak „vagyunk”, nem „teszünk”, ugyanakkor démonjaink leküzdéséhez és a változáshoz cselekedetekre is szükség van.

Aki elhiteti velünk, hogy a munka megspórolható, és elég pusztán pozitív megerősítésekkel teleplakátolni a lakást, az egészen biztosan csak a felszínt karcolgatja...

Aki ítélkezik és másokat szidalmaz

365 lépés önmagunk felé
365 lépés önmagunk felé
Forrás:
Alexandra

Tizenöt és húsz között elég sokféle egyházközösség szentélyébe bekukkantottam, és mindig is szívesen hallgattam különféle előadásokat a világ ismertebb és kevésbé ismert spirituális tanítóitól. Persze nem értettem egyet mindig mindennel, de nagy ajándékot kaptam: rávezetés nélkül, szinte azonnal megláttam a közös pontokat, az egységet a látszólag nagyon különböző utakban is. Ha azonban azt vettem észre, hogy a vezető, segítő mások fölött ítélkezik és a többi ember – esetleg embercsoport – egyéni útját szidja, az mindig vörös posztó volt a szememben: aki gyűlölködik és kicsinyeskedik, az garantáltan nem ismeri az utat a lépcsőn felfelé… vagy legalábbis több órára bent ragadt a liftben.

Aki fölénk rendeli magát

Rengeteg self-help guru létezik, akit távolról kell imádni, leborulni elé, és mesternek vagy őexcellenciájának illik csak szólítani. Persze nem a protokoll a gáz, hanem a mögötte lévő tartalom: a segítő nem árt, ha pár lépcsőfokkal előttem áll, de attól még maradjon a testvérem, aki kinyújtja a kezét, amikor készen állok a következő lépést megtenni.

keretes kérdőjel

Kell-e a papír?

Ha valaki coachként, önismereti trénerként, self-help könyvek szerzőjeként, párkapcsolati tanácsadóként hirdeti magát, alapfeltétel, hogy tudás is legyen mögötte. Ez természetesen nem csak és kizárólag diploma útján szerezhető meg, de azért jól jön, ha kézzelfogható, ellenőrizhető forrás és életút is áll az okosságok mögött. A papír nem fontos, a hitelesség viszont igen!

Aki nem éli a tanításait

Ismertem egy mentálhigiénés szakembert, aki egyhetes önismereti-önfejlesztő tábort szervezett fiataloknak, és a végén magából kikelve káromkodott az idegösszeomlás szélén, mint egy kocsis. Azt hiszitek, tanult az esetből? Nem. Egy pillanatig is elgondolkozott azon, hogy talán az ő felkészületlensége, koncepcióhiánya, fegyelmezetlensége, rugalmatlansága is része volt a csoportdinamikai problémáknak, amik végül a széteséshez vezettek? Nem.

Egy darabig szemellenzősen kötötte az ebet a karóhoz, hogy pechje volt, és minden kamasz hülye barom, majd törölte az eseményt a portfóliójából, és azóta úgy hirdeti magát, mintha az önismereti és önfejlesztő táborok abszolút szakértője és a tinédzserlélek legmélyebb ismerője volna. Meggyőződésem, hogy egy hiteles vezető éli is azt, amit tanít: ki tud hinni egy olyan párkapcsolati trénernek, aki nyolcszor volt házas két hétig, és most is éppen ki van bukva alkoholista párja miatt?

Forrás:
iStock

Aki belőlünk akar megélni

Alapvetően nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy minden lelki szolgáltatásnak ingyenesnek kellene lennie: úgy vélem, hogy attól még, hogy a termék nem kézzelfogható és polcra tehető, még nyilvánvalóan komoly idő- és energiabefektetés áll mögötte, aminek híján nem jönne létre. Ha azt mondjuk, hogy ne fizessen soha senki „az igazi” lélekbúvárnak, pszichiáternek, kineziológusnak, sámánnak, szellemgyógyásznak stb., akkor voltaképpen azt jelentjük ki, hogy az illető munkája mögött nincs érték. Azt mondom, legyen, amiért fizetünk, de mindig kellenek bizonyos szolgáltatások, amelyek ingyenesek, és bárki számára elérhetőek. Ha ez nem így van, akkor csak egy bizonyos kör kiváltságává válik az adott út, és sanszos, hogy közben csak egy kreatív üzletember elmés befektetéséről van szó, amit – mondjuk ki – te pénzelsz többedmagaddal.

oravecz nóra

Oravecz Nóra tananyag lett – így múlik el a világ dicsősége?

„A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. – Oravecz Nóra” – olvashatjuk a harmadikos környezetismeret-tankönyvben. Állítólag. A tárgyi bizonyítékot először Bihari „Tékasztorik” Viku osztotta meg, aztán néhány óra alatt több ezren.

A teljes cikket itt olvashatjátok.

Aki állítja: minden kérdésre tudja a választ

Őszinte leszek: sokszor érzem, hogy szeretnék magam mögé, elé, mellé – ez tulajdonképpen csak helyrajzi kérdés – valakit, aki megmondja a frankót. Tudjátok: folyamatos pozitív visszaigazolással szolgál, ismeri az előttem is rejtve maradt tudat alatti motivációimat, és mindig tudja, hogy pontosan mit is kell tennem. Nos, az a szituáció, hogy ez a kereslet bizony komoly piacot hívott életre, és ezer meg ezer jós, főpap, mágus, médium, léleklátó és csakratisztító kisiparos van, akik (jó pénzért) vállalják ezt a szerepet.

Mi történik? Tulajdonképpen névlegesen magukra veszik a felelősséget a döntéseidért, de közben persze a (nagyon is valóságos) következmények rád maradnak. Ugye elgondolkoztató? Én már régóta nem vágyom megmondóemberre: a jó pszichológus többet kérdez, mint ahány kijelentő vagy felszólító módú mondatot használ – inkább a perspektíva érdekel.

Konkrétan az van, hogy amire nem jössz rá magadtól, azt hiába próbálja a szívedbe-agyadba verni bárki is erőszakkal vagy csellel… pláne egy hamis próféta vagy egy pitiáner szélhámos.

Mi a tanulság? Talán az, hogy bárki lehet hiteles mentor, aki nem a fenti kategóriák valamelyikébe tartozik, és alapjáraton szeretettel, előítélet-mentesen, nyitottan áll a világhoz. Az agymosóktól, szélhámosoktól, energiavámpíroktól és hóhéroktól viszont óvakodjatok, és ne feledjétek: a változás bennünk kezdődik, mások legfeljebb csak segíthetnek a kiteljesedésben!