Egyéb kategória

„Az életet úgy lehet megtapasztalni, ha az ember felvállalja, hogy mocskos lesz” – Szirmai Gergely az AFK Légió csatornáról mesélt

Ha Szirmai Gergely telefonján magától feloldódna a billentyűzár a farmerzsebében, és véletlenül kiposztolná a Facebookra, hogy „l’k3k*$.ßjax”, az is több ezer lájkot kapna. Rajongói minden megnyilvánulását imádják. Bárhová megy, a legapróbb lépését is figyelemmel követik. Bővülő YouTube-birodalmának köszönhetően pedig egyre több helyre lehet őt követni: az AFK Légió csatornán ugyanis a világot járja, és beszámol az élményeiről.

vous - 2016.08.25.
„Az életet úgy lehet megtapasztalni, ha az ember felvállalja, hogy mocskos lesz” – Szirmai Gergely az AFK Légió csatornáról mesélt

Sokáig a „Hollywood Hírügynökség-es gyerek”-ként emlegették, de nem kényelmesedett bele a szerepébe. Először gamercsatornát indított az egyetemen megismert barátjával, Kiss Imivel, aztán belevágott a legmerészebb projektjébe, az utazós csatornába is. A Birodalomként emlegetett négyes ma már 560 ezer feliratkozót tudhat magáénak – és az érdeklődés Gergő irányába továbbra is csak nő.

Egy korábbi interjúnkban árultad el, hogy az egyetemi éveid alatt arról álmodtál, hogy egyszer utazó riporter leszel. Az AFK Légió ötlete a kezdetektől fogva a szemed előtt lebegett, vagy csak a Hollywood Hírügynökség sikere kapcsán gondoltál rá, hogy ebből is lehetne valami?

Végig a szemeim előtt lebegett.

A szüleim arra neveltek, hogy világot kell látni.Ők abban az időszakban nőttek fel, amikor ez nem igazán volt megoldható – és ők pláne nem tudtak utazni, mivel a nagypapa nem volt párttag. Amikor végre kicsit „kiszabadultak”, bejárták egész Olaszországot, és onnantól kezdve ahová csak lehetett, vittek minket a nővéremmel. Ha a családnak maradt egy pici kis pénze, azt erre költöttük.

Nekem világéletemben természetes volt, hogy az utolsó megmaradó filléremet is utazásra fogom költeni.

Aztán amikor megtehettem, akkor elkezdtem menni ide-oda, és forgattam is róla videókat – hiszen ezzel foglalkozom –, mondván, egyszer majd hátha lesz belőlük valami. És egyszer lett…

A Hollywood Hírügynökség és a GameDay Iroda működése kapcsán felmerült bennem, hogy ugyan miért ne lehetne a már meglévő filmekből és újakból egy önálló vlog? Ha már amúgy is ezt csinálom szabadidőmben, akkor miért ne?

Forrás:
Ferenci Péter

Az egyik legnézettebb videó a csatornán az alábbi címen fut: hogyan lopták el vietnámi prostituáltak a telefonom. Jót tesz a tartalomnak, ha baj történik?

Életre szóló kalandok Geographia kiadó

Életre szóló kalandok
Forrás:
Alexandra

Ha baj történik, az is részévé válik az utazásnak – és mint olyat, be kell mutatni. Nem fogom eltitkolni, ha ilyesmi történik, szerintem ez így helyes. Ennek ellenére nem keresem tudatosan a konfliktusokat és a veszélyt. Igaz, volt már halálközeli élményem: egyszer az El Caminón leestem egy szerpentinről a fák közé – de utólag már látom, hogy ott mit csináltam rosszul. Tény, hogy az utazás nem életbiztosítás, de nekem nincsenek félelmeim. Olyannak ismertem meg magam, mint aki képes önmagát életben tartani.

Alapvetően ha az ember nem hülye, és reálisan felméri a körülményeit, akkor szerintem biztonságosan utazhat.

A világ sokkal kevésbé veszélyes hely, mint azt az emberek gondolják.

Objektum doboz

A neved gyakorlatilag egybeforrt a „kritika” szóval. A Hollywood Hírügynökséghez képest az AFK Légiót kevésbé érzem véleményorientáltnak. Nem hiányolják a nézők a megmondóember énedet?

Nem hiányolják, hiszen nem kell, hogy ez a csatorna is a kritika köré épüljön. Nem arra építem magamat, hogy mindig mindenhez őszintén és véleményorientáltan hozzászóljak. Értékelni kell, ez igaz, de ezt ugyanúgy meg tudom tenni egy úti beszámolóban, mint egy filmmel kapcsolatban. Igaz, másként – az AFK esetében elemzés helyett az élményeimet mutatom meg. Például, hogy hogyan pálinkáztam sámánokkal egy hegyen, vagy hogyan áldoztunk fel egy malacot…

Te, aki gyakorlatilag az interneten élsz, létezel, hogy viseled, amikor valahol napokig, vagy akár hetekig nincs net?

Borzasztóan. Számomra elviselhetetlen, ha nincs internet. Nem mondom azt, hogy sokszor van rá igényem, de amikor már egy hónapja vagyok wifi nélkül, akkor iszonyatosan érzem a hiányát…

A Himalája tetején nyilván a kilátást nézem szívesebben, nem a YouTube-videókat, de amint leérek a hegyről, azonnal rászabadulok a netre. Huzamosabb ideig nem is bírnám ki nélküle. A lételemem.

Forrás:
Ferenci Péter

Kiépítettél egy YouTube-birodalmat. Hogy tudod működésben tartani, ha épp el van vágva minden kapcsolatod a külvilágtól?

Már volt egy nagyon jól kialakult rendszerem, ami hibátlanul működött, amikor az AFK elindult – és nemcsak elindult, de nagyon be is indult…

Olyan robbanásszerűen jöttek a lehetőségek, amire nem voltam felkészülve. Ezt a nyarat gyakorlatilag csak külföldön töltöttem – emiatt kicsit szét is esett az a terv, amit felvázoltam magamnak. Szerencsére megvannak már az eszközeim arra, hogy útközben is tudjam menedzselni a dolgaimat, de egyébként erre nincs bevált recept, ez egy annyira új dolog, hogy nincs senki, aki példát mutathatna abban, hogy hogyan is kéne.

Nem tudok mást tenni, mint kitapasztalni a dolgokat, és magamtól rájönni, hogy mindez hogy maradhat működőképes.

Egy biztos, nagyon sokat köszönhetek Kiss Iminek, aki a távolléteim idején tartja a frontot a GameDay Irodánál.

Gameday Iroda

„A neten mindenki Kim Kardashian-kontúrt tol, pedig másra is van igény” – például a GameDay Irodára

„Két srác összeizzadt pólóban nyomatja a Grand Theft Autót egy olyan szobában, ahol a szobanövények már rég elszáradtak, és ahol senki nem nyitott ablakot az eltelt 24 órában – gondolnátok ti, ha azzal kezdem, hogy egy gamer YouTube-csatornáról lesz szó. Pedig nem. Adott két srác – nevezetesen a volt osztálytársaim –, Szirmai Gergő és Kiss Imi, akik szerettek játszani, és mivel találtak egy piaci rést a magyar online világon, elindították a Gameday Irodát.” – írtuk egy korábbi interjúban, melyet itt olvashattok.

Aki követi a videóidat, tudja, hogy gyűlölöd a szuveníreket. Szoktál mégis bármit hazahozni emlékként?

Azoknak szoktam, akik itthon hiányolnak engem vagy nagyon keményen megsínylik azt, ha nem vagyok melletük – ilyen például az imént említett Kiss Imi. Neki mindig keresek valami királyságot, ahogy a tesómnak is rendszeresen hozok teákat, fűszereket.

Drága jó anyám műgyűjtő – pár éve elhatároztam, hogy felkutatom neki a létező legmenőbb műtárgyakat. Jártam is a bolhapiacokat, hogy megtaláljam a fellelhető legjobb szobrokat. Hát…

Mondjuk úgy, eleinte nem a legjobb darabokat hoztam neki. Én azt hittem, valami nagyon egyedit találtam, amikor ő felvilágosított, hogy sikerült egy kommersz, fröccsöntött gagyit keresztülcipelnem a fél világon.

Mostanra viszont sikerült kiművelnem magamat, és egyre jobb kincseket találok neki, amiknek úgy látom, tényleg örül.

Magamnak csak jelképes emlékeket hozok. Legutóbb egy kézzel faragott hajót vettem a Fülöp-szigeteken, illetve Üzbegisztánból egy mecsettől hoztam egy imakövet. Apró, megragadható dolgokat választok.

Forrás:
Ferenci Péter

Már említetted, hogy sokaknak hiányzol, ha elmész. Szokott honvágyad lenni? Neked mi hiányzik olykor?

Szokott. Imádok mozgásban lenni, de semmiképp sem tudnék folyamatosan úton lenni. Nem tudnék például elköltözni Magyarországról. Most lenne rá lehetőségem, hogy hosszú távra Amerikába menjek, de nem akarok fél évnél hosszabb időben gondolkozni. Nekem fontos, hogy legyen egy otthonom, egy bázisom, ahová hazaérkezhetek, és ahol biztonságban, nyugalomban élhetek. Nagyon szeretem azt a pillanatot, amikor ide megérkezem, élményekkel tele – de hullafáradtan.

Az utazás egy belső utazást is jelent. Neked mit ad lelkileg ez az egész?

Az utazás egy teljesen más állapot, ami engem gyökeresen megváltoztat. Ad egy olyan dinamikát és lelkesedést, ami elképesztően addiktív: ha azt mondanád nekem, hogy most azonnal üljünk fel valamire és induljunk, nem hezitálnék. Azt mondanám, csapassuk! Pont ez az egyik problémám jelenleg: még nem tudok nemet mondani.

Az utazás gyakorlatilag egy önismereti túra. Ahogy én látom, rengeteg ember életéből hiányzik, hogy elég időt töltsön magával.

Az El Caminóra egyedül mentem, és amikor ezt a környezetem megtudta, mindenki elborzadva kérdezte, nem unatkoztam-e társaság híján. Ha belegondolsz, az életünk java részét mások társaságában töltjük – ezért a legnagyobb kincs és a legnagyobb izgalom az, ha magunk  lehetünk.

Egy túrán nem hagyatkozhatsz másokra, magaddal kell foglalkoznod – és ez NAGYON jó. Ez először traumatikus és nyomasztó érzés lehet, de aztán az ember kifejleszti magában a jelen tudatosságát, és úgy érkezik haza az út végeztével, hogy valami egészen egyedi, személyes élményt élt át. Ezért is gondolom, hogy aki világot lát, az olyan élménnyel lesz gazdagabb, ami minden pénzt megér.

Forrás:
Ferenci Péter

Egyetemista korod óta járod az országokat. Szerinted lesz majd olyan, amikor inkább otthon maradnál?

Nem hiszem, hogy ez egy egyszeri, fiatalkori fellángolás lenne. Számomra ez nemcsak élmény, hanem egyben munka is – ezért a végtelenségig tudnám csinálni. De természetesen lesz olyan, amikor ez a háttérbe fog szorulni – például ha más területeken nagyobb lesz rám az igény.

Klisé, de ha gyerekem lesz, akkor onnantól kezdve felelősséggel tartozom majd érte, és nem tudnék nyugodt szívvel YOLO-zni a világűrben, amíg ő otthon nélkülem mászik a földön.

Az ő jövőjéért és boldogságáért hajlandó leszek majd itthon maradni és egy percig sem fog érdekelni, hogy hová mehetnék.

Forrás:
Ferenci Péter

Nagyon sok fiatal vágyik arra, amire te is: hogy minél több helyre eljuthasson. Ha valakinek nincs szponzora, milyen tippet adnál neki: hogy utazhat olcsón?

Amit az AFK csinál, az hála az égnek, hiánycikk a YouTube magyar nyelvű videói között. Talán ezért is lehet, de elég sok szponzor, utazási iroda, bank ráharapott a dologra. Ennek ellenére a mai napig sokat utazom saját zsebből. Elárulom a titkot:

igénytelennek kell lenni.

Le kell adnia az embernek az elvárásaiból, ha el akar jutni bizonyos helyekre. Ez egy nagyon fontos dolog, és erre nem mindenki képes. Én képes vagyok borzasztó körülmények között is megmaradni. Kosz, por, fáradtság, éhség, órákon át tartó tömegnyomor a vonaton, kényelmetlen ágy – nekem ez mind teljesen oké. Szívesen alszom el egy sátorban a világvégén, vagy akár 400 emberrel együtt egy térben. Nekem mindegy, milyen a kaja, csak legyen.

Az életet úgy lehet megtapasztalni, ha az ember felvállalja, hogy mocskos lesz, nem lesz jó szaga a ruháinak, és nem lesz mindig minden kényelmes.

Ajánlott cikkek