hilary clinton elnök nő feminizmus

Egy hajszálon múlik, hogy nő legyen a következő amerikai elnök – jó, de ez miért olyan kivételes?

Elképzelhető, hogy az USA elnökének személyi száma kettessel kezdődik majd, közben meg nálunk a parlamentben is alig van nő, nemhogy a kormányban. Miért kevés a nő a közéletben, és miért fontos, hogy ez mielőbb változzon?

Máshol akár szuperhatalom feje is lehet nő, de mi hol állunk?

 Nőírók és írónők
Nőírók és írónők
Forrás:
Alexandra

Bár az Egyesült Államok demokrata elnökjelöltje, Hillary Clinton többször is hangsúlyozta, hogy senki se szavazzon rá csak azért, mert nő, azért mégis csak történelmi pillanatról beszélünk: korábban egy nőnek esélye sem volt arra, hogy az USA elnöke legyen. Jól látszik persze Hillary félmondatából is, hogy még van hová fejlődnie az USA-nak is, hiszen Donald Trump mikor kényszerülne olyasmit mondani, hogy senki se szavazzon rá csak azért, mert férfi...?

Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e Clinton politikájával, mindenképpen elgondolkodtató, hogy áttört a gát, a színesbőrű férfi után akár nő is lehet az ország első embere. Emellett igazán érdekes, hogy a világ három szuperhatalmának, az Egyesült Királyságnak és Németországnak mind női vezetője volna így, már csak az oroszok Putyinját kéne lecserélni valahogy. És közben persze ezekben az országokban is van még mit tenni, ha a nemek közötti egyenlőségről van szó.

És hol állunk közben mi? A magyar országgyűlés 199 tagjából 19 nő, ami 9,54 százalékot jelent. Legtöbben, kilencen a Fidesz-KDNP frakciójában foglalnak helyet, az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP közös listáján hat nő jutott a parlamentbe, míg a Jobbik és az LMP színeiben két-két nő vesz részt a törvényhozásban.

Magában a kormányban még ennél is zordabb a helyzet: nulla, azaz 0 nő vesz részt a legfőbb irányító szerv munkájában.

Ezzel az eredménnyel a nők politikai reprezentációját mérő világranglista, az IPU 150. helye körül kap helyet hazánk, Gambia, Elefántcsontpart és Botswana társaságában, távol a világ boldogabb országaitól, ahol kiegyensúlyozottabb az ivararány, és több lehetőséghez jutnak a nők, ezáltal pedig természetesen a társadalom egésze is.

Forrás:
AFP Europress Fotóügynökség, iStock

De miért van szükség egyáltalán több női politikusra?

Amikor a kanadai kormány tavaly télen megalakult tizenöt nővel és tizenöt férfival, Justin Trudeau miniszterelnököt arról kérdezték, miért volt fontos számára, hogy kormányában harmonikus legyen a nők és a férfiak aránya. A válasz egyszerű volt:

Mert 2015 van.

Valóban egyszerű dolog ez: az országgyűlésnek, ezen belül is a kormánynak az a feladata, hogy a társadalom egészét képviselje: márpedig a társadalom nem kizárólag férfiakból áll. A cél az volna, hogy a döntéshozatalban a női szempont is megjelenjen, különösen a nőket (is) érintő kérdésekben.

Korábban gyakran elhangzott az az érvelés, hogy azért van szükség több nőre a politikában, mert a nők kompromisszumkészek, türelmesek, empatikusak és kedvesek, de ez természetesen a jóindulatú szexizmus kategóriájába tartozó, téves érvelés:

a valóságban azért van több nőre szükség, hogy a társadalom arányos leképzése jelenjen meg az általunk választott képviseletben, és így a férfi szempont mellett a női szempont is teret kaphasson. 

És akkor mégis miért van kevés nő a politikában?

Itthon, Orbán Viktor korábbi nyilatkozatában elárulta, úgy gondolja, azért, mert a politika egy kemény világ, nem a finom női léleknek való kihívásokkal, a szociológusok szerint viszont ennél komplexebb a helyzet. Deborah Carr kutatásai során a következő eredményre jutott:

A nőknek masszív szexizmussal, rengeteg előítélettel kell szembenézniük

Igen, ez még mindig létezik: „jó” esetben „csupán” túl érzékenynek és szelídnek minősítik a női nemet – a népesség cirka felét –, de gyakoribb, hogy egyenesen alkalmatlannak ítélik meg őket a feladatra pusztán nemük miatt. Más esetben meghatározzák, mit kellene inkább tenniük: például „beteljesíteni a princípiumot”, vagy épp szülni az „önmegvalósítás legmagasabb fokaként”.

A nők minden magas presztízsű hivatás tekintetében hátrányban vannak: azokban is, amelyek a politika élvonalához vezetnek

Bár az egyetemeket hasonló arányban végzik el nők, mint férfiak (értsd: intellektuális képességek tekintetében nincs kimutatható különbség), a magas presztízsű hivatások élvonalába kevesebb nő jut el, mert mire elérnék a komolyabb pozíciókat, lemaradnak amiatt, hogy...

...az otthoni házimunka és a gyereknevelés 70–90 százalékban rájuk hárul, így kevesebb energia jut a hivatásra

Az otthoni munkamegosztás aránytalansága miatt a nőnek kevesebb energiája és ideje jut a szakmai kiteljesedésre, előrelépésre. A láthatatlan, fizetés nélküli munkák oroszlánrészét – a beteg hozzátartozó ápolásától kezdve a szülői munkaközösség feladatain át a takarításig – a világon a nők végzik, gyakran napi 4–12 órában.

A nők és a férfiak közötti jövedelemkülönbség miatt a nőknek kevesebb esélyük van arra, hogy imázst építsenek, komoly kampányokat indítsanak

Azokban az országokban, ahol a pártlista helyett az egyéni választókerületek eredményei dominálnak, nem mindegy, melyik jelölt mit tesz a kampányba: mivel a nő dollárja a 75 cent, vagyis átlagosan 25 százalékkal keres kevesebbet az azonos munkakörben tevékenykedő férfinél, az esélyei is rosszabbak lesznek...

A szocializáció miatt a nők eleve kevésbé magabiztosak

A politikához extrém magabiztosságra van szükség, márpedig egyértelmű, hogy a nőket nagyban sújtja az, amit a szociológusok csak „confidence gapnek” hívnak: vagyis az, hogy a nőket úgy nevelik, hogy szelídek, visszahúzódók, passzívak és finomak legyenek, így a jóskislány-szindrómába süllyedve gyakran passzív módon élik ki az agressziót, magukban pedig kevésbé bíznak, hiszen rengeteg elvárásnak kell megfelelniük.

Mi a megoldás?

Ha ezeket az indokokat alaposan megvizsgáljuk, jól látszik, hogy bennük van a megoldókulcs is: ha a fenti problémákat kiküszöböljük, máris eltűnik a brutális egyenlőtlenség a politika – és egyéb presztízs-szektorok – világából, és a nők is nagyobb arányban vehetnek részt a törvényhozásban.

Suffragette szüfrazsett

Ajánlott film: A szüfrazsett

A 2015-ös angol filmdráma 1912-ben játszódik, amikor a férfiak jobb esetben jóízűt mosolyogtak azon, hogy a nők is szavazhassanak, rosszabb esetben jól pofon vágták nejüket, ha erről fantáziáltak. A filmből kiderül, hogy a szegény sorban élő nő egész életében keményen dolgozott (a főszereplő, Maud pl. egy mosodában), csak épp kevesebb bérért, mint férfikollégáik, és közben a saját életét érintő kérdésekbe se szólhatott bele. Bár az általános választójog lassan még Szaúd-Arábiát is elérte, az arányos képviseletért még van mit tenni. Ja, és egy figyelmeztetés: a film zseniális, egyben megrázó és inspiráló!

A film előzeteséért kattintsatok ide.