Ezért gyűlölöm a romantikus filmeket nőként

Égő mécsesek, földre szórt rózsaszirmok? – ezért gyűlölöm a romantikus filmeket nőként

Sziasztok, Viola vagyok, 28 éves és utálom a romantikus filmeket. Igen, nő vagyok és ennek ellenére is így viseltetek a műfaj iránt. Miközben milliók készítik be otthon a százas papírzsepi-csomagot a kanapé mellé, ha valamelyik csatornán épp elindul A suttogó vagy a Szerelmünk lapjai, én rezzenéstelen arccal elkapcsolok. Két eshetőséget tudok elképzelni: velem van baj vagy ezekkel a filmekkel. Legyetek jó fejek és engedjétek meg nekem, hogy az utóbbit próbáljam meg bebizonyítani.

Kezdjük ott, hogy mindenki azzal tölti a szabadidejét, amivel akarja. Ha valaki számára kellemes kikapcsolódást jelentenek ezek a filmek, akkor nézze őket – nem fogom elítélni, hisz nincs miért.

Az én problémám inkább személyes jellegű: abból indul ki, hogy nem tudok kikapcsolódásként ilyen filmet nézni, tudniillik ökölbe szorul tőle a kezem.

Ezekkel a filmekkel azt a gondolatot adják el a nőknek jó pénzért, hogy mindössze egy férfi kell ahhoz, hogy megoldódjon minden problémájuk. Ez nonszensz.

Márpedig ez történik – csak mindig más környezetbe ágyazva és más színészekkel eljátszatva:

  • megismerjük a főszereplő nőt, aki pont olyan, mint mi (csak épp irreálisan szép és már harminc évesen tudós/a legmenőbb magazin szerkesztője/saját cége van)
  • megtudjuk, hogy ennek a nőnek az élete tele van kisebb-nagyobb kudarcokkal és megoldásra váró problémákkal
  • feltűnik A férfi a színen, és onnantól kezdve csak egy számít: hogy a nő megszerezze A férfit
  • a szerelembe esésig szerencsétlenkednek egy sort
  • a történet végére összejönnek és minden, de minden nagyon jó lesz

A megváltás neve: férfi

Szép dolog a szerelem, de nem hoz megváltást. Egy egészséges felnőtt ember nem várhatja mástól a saját problémái megoldását.

A film végére tehát egy csapásra jó lesz minden, pedig csak annyi történik, hogy két ember szerelembe esik. Onnantól kezdve többé nem esik szó semmi másról, csak a boldogságról – a gondokat egy csapásra a szőnyeg alá söprik.

Oké, elismerem: amikor szerelmesek vagyunk, tényleg minden jobb(nak tűnik). Boldogok vagyunk, kiegyensúlyozottak, és ebből semmi nem billenthet ki minket. De ne felejtsük el, hogy ez az az állapot, ami a leghamarabb megváltozik egy kapcsolaton belül és valami mássá alakul át. Erre alapozni tehát az örök boldogságot – mint ahogy ezek a filmek teszik – teljes elmebaj.

Forrás:
Facebook/The Notebook, Facebook/Love Actually, Facebook/P.S. I Love you, Facebook/ Dear John

...míg meg nem haltak

A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” szerintem az egyik legkárosabb mondat, amit egy kislány hallhat. Azt tanítja, csak a pasi megszerzése küzdelmes, utána hátra lehet dőlni, minden megy majd magától. És ez így is van – nyilván ezért végződik rengeteg kapcsolat szakítással vagy válással…

Nem lenne szabad zárójelbe tenni, hogy a való életben a történetek épphogy a szerelembe eséssel kezdődnek – nem úgy, mint a romantikus komédiákban, ahol az a pontot jelenti a mondat végén.

Csak engem zavar, hogy Jennifer Aniston, Reese Witherspoon, vagy épp Mila Kunis csetléseit-botlásai mindössze addig tartanak, amíg meg nem szerzik maguknak a nagy Ő-t? A valóságban az igazi, megugrásra váró kihívások akkor kezdődnek, amikor komolyra fordul egy kapcsolat. Megszerezni valakit nem egyenlő a happy enddel.

szerelem depresszió

6 ok, amiért depressziósak leszünk a romantikus filmektől

„Ha egy film romantikus, és még vicces is, akkor egy dolog biztos: mi, lányok imádni fogjuk! Ha jókedvünk van, azért, ha szomorúak vagyunk, akkor pedig azért nézzük őket. De biztos, hogy olyan jó hatással vannak ránk, mint gondoljuk?”

Korábbi cikkünket itt olvashatjátok.

Lobogó gyertyafényben megcsillanó vörös rózsaszirmok

Szeretlek
Szeretlek
Forrás:
Alexandra

A férfiak is joggal haragudhatnak a romantikus mozikra. A bennük megjelenített romantikus gesztusok mind-mind óriási túlkapások. A bocsánatkérések, a lánykérések, az esküvők, meg ki tudja még mik irreálisan nagy körítéssel zajlanak a vásznon: helikopter, ezer mécses lángja, embertelen méretű rózsacsokor.

Ha a nők ezt veszik alapul, könnyen irreális elvárásaik lehetnek a pasikkal és a párkapcsolatokkal szemben. Abba pedig most nem mennék bele, hogy a romantika valóban egyet jelent-e a töménytelen giccsel. Inkább lezárom a véleményemmel: nem.