A sorozatos burkinibotrányokra adott válaszként a franciák sok helyen burkinitilalmat vezettek be. A francia államtanács a napokban aztán eltörölte a több mint harminc francia városban és kisebb településen érvényben lévő tilalmat, így megint mindenki azt hord a strandon, amit szeretne. Na de miért is veszélyes, ha a hatóságok, illetve az állam írja elő, hogy mit viselhetünk?
Nem csak vallási okokból születhet ilyen döntés, akárhogy is: tartsuk tiszteletben
Természetesen minden embernek joga van megélni saját spiritualitását, és saját, ehhez kapcsolódó hittételeit, rítusait egészen addig, amíg ez másokat nem sért, nem káros. A burkini egy egyszerű ruhadarab, amit ráadásul nem csak a muszlim nők hordanak: sok ortodox zsidó, illetve egyes keresztény körökhöz tartozó csoport tagjai is elfedik testüket, ha koedukált strandra mennek, ahol idegen férfiak is vannak.
Ne feledkezzünk meg ugyanakkor arról, hogy sokak számára a burkini nem (csak) vallásról szól, hanem egyfajta feminista állásfoglalás is egyben: a nő maga rendelkezik arról, hogy ki látja a testét, és nem akarja azt, hogy a teste alapján ítéltessen meg. Ha jobban belegondolunk, valóban abszurd kettős mérce ez: ha a nő testéből túl sok látszik, ne csodálkozzunk, ha beszólnak neki, zaklatják, netán megerőszakolják („minek mutogatta magát nyilvánosan egy szál semmiben?”), ám ha elfedi a testét, megint csak hibás: minek különcködik? Jól láthatjuk, hogy sokaknak semmi se jó…
Élet fátyol mögött: kitiltottak az uszodából egy nőt, mert egész testét burkini fedte
Egy Regensburghoz közeli német kisváros, Neutraubling uszodájában betiltották az egész testet elfedő úszódresszt, a burkinit. Az esetre az után került sor, hogy egy muszlim nő így próbált meg úszni és vízi-aerobikozni a medencében, a polgármester szerint pedig ez zavarta a valláshoz nem kötődő helyi közösséget.
A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok el!
A nagy burkinigyártó cégek elmondták, hogy csupán a rendeléseik 40–60 százaléka érkezik muszlim nőktől. Túl a szellemi megfontolásokon, sokan egyszerű gyakorlatias – egészségügyi – okokból hordanak burkinit: bőrbetegségek, allergiás reakciók nem fertőző nyomai maradtak a testükön, túl érzékeny a bőrük és így próbálják azt védeni a naptól és az egyéb környezeti hatásoktól, fényérzékenyek, műtétek nyomait takarják, de persze az is előfordul, hogy egyszerűen nem elégedettek a testükkel. Az ideális „strandtest” illúziója és a testszégyenítés a fejlett országokban gyakori jelenség, s amíg ez így van, el kell fogadnunk, hogy lesznek, akik – a durva kritikától tartva – nem szívesen teszik közszemlére idomaikat.
De mi van akkor, ha a nőt kényszerítik? Akkor is ő szívja meg a hasonló tiltással…
Nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy sok nőt valóban az apja, férje, családja és közössége kényszerít arra, hogy egész testét eltakarja a nyilvános terekben. A burkinit tiltó intézkedések a hivatalos indoklás szerint részben azért jöttek létre, hogy erre többé ne kerülhessen sor: minden nő úgy jelenhessen meg a világ előtt, ahogy akar.
Azzal együtt, hogy épp így a saját döntésük alapján hidzsábot tartó nőket is korlátozzák, az elnyomás alatt lévő nőket is korlátozzák, hiszen őket a hagyományos muszlim öltözék nélkül egyébként sem engedné nyilvános térbe a családjuk, így ők egy az egyben kiszorulnak a nyilvános terekből egy ilyen döntéssel.
Ezek a nők így nem járhatnak sportolni, sétálni, nem érezhetik jól magukat más – idegen – emberek között, így aztán egyrészt teljesen elszigetelődnek, másrészt sebezhetőbbé válnak, ha bántalmazásról, családon belüli erőszakról van szó, hiszen sem egymástól, sem a többségi társadalom tagjaitól nem kérhetnek segítséget. Az arra hajlamosak esetében a radikalizáció veszélye is megjelenik, hiszen ezek a nők teljesen elszigetelődnek, és az integráció esélye fel sem merül…
A burkinitől, hidzsábtól függetlenül: ha ezek bármelyike betiltható, ki féljen legközelebb?
Ha pusztán biztonsági megfontolások alapján gondolkozunk, és a terrorcselekményeket akarjuk elkerülni, akkor legyen minden strandon minden emberre kiterjedő, korrekt és emberséges ellenőrzés belépés előtt, de miért kellene egy ruhadarabot kitiltani, aminek felvétele senkinek sem árt, és miért kéne ezzel ártatlan nőket büntetni, akik csak pihenni szeretnének, úszni, és a szeretteikkel lenni…?
Amennyiben betiltható egy egyszerű ruhadarab biztonsági kockázatokra hivatkozva, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz a következő lépés az erőszakos homogenizáció jegyében. A rockerek, metálosok, gótok által hordott acélbetétes bakancs, ami egyrészt „fenyegető”, másrészt komoly sérüléseket okozhat? A csupa fekete ruházat, mert fenyegető? A futónaci, mert túl szűk, testhezálló, és elvonja a férfiak figyelmét, ezért akár balesetet is okozhat? A keresztet formázó nyaklánc, mert sokunk őseit így végezték ki a Római Birodalom idején, és ezért a szenvedés jelképe is?
Hol a határ, mikor mondhatjuk azt, hogy egy ruhadarab veszélyes, fenyegető, esetleg olyasmi jelképe, ami sokak számára sértő, netán fájdalmas lehet?
Persze, a szögekkel kivert nadrág talán valóban veszélyes, ez egy egyértelmű kategória, de miért hisszük azt, hogy a hatóságok az épp uralkodó világnézet alapján eldönthetik, ki mit viseljen, amíg az senkinek sem árt? Betiltani a burkinit semmivel sem demokratikusabb, mint kényszeríteni bárkit is – lásd Szaud-Arábia –, hogy elfedje a testét. Mindkettő nőket elnyomó, diktatúrákra jellemző, antidemokratikus húzás. Amikor ilyesmire sor kerül, mindig felmerül a kérdés, hogy vajon kiknek lesz félnivalójuk legközelebb az öltözékük miatt…
