Pár hete volt a 30. születésnapom, így ennek az élménye még nagyon friss. Ezért is dobtam be ötletnek, hogy jó lenne egy kontrasztos cikket írni arról, hogyan ünnepeljük a 20. és hogyan a 30. születésnapunkat. Mert bizony nagyon más élethelyzetbe kerül(het) az ember a kettő közötti tíz év alatt...
Jó ötlet volt a cikk, de hamar rájöttem: a 20. születésnapom emlékei után hatalmas kutatásba kellett kezdenem. Az persze biztos, hogy volt ilyen – ha nem lettem volna 20, most 30 se lennék (haha) –, sőt, buli is volt, de valahogyan az akkoriban tartott sok parti között elhomályosult. Két barátnőm sietett a segítségemre az emlékezés terén.
Azok a régi szép idők…
Szerencsés vagyok, mert nyáron születtem, így gyakran kerti partival ünnepelek. Nem volt ez másképpen a 20. születésnapomon sem, amit egy egy hónappal korábban a 19-et betöltő barátnőmmel közösen szervezett bulival ünnepeltük. A móka persze már késő délután elkezdődött, és hajnalig tartott.
Volt minden: medence, vodka, tánc, és még asztal alatt fetrengés is – ezeket (sajnos) fotókkal is bizonyítani tudom.
Kegyetlen másnaposság két pohár sörtől? 25 felett ez nem kihívás
„Vannak azok a bulik, amik után másnap mozdulni sem bírtok az ágyban. Amikor vízszintesbe felülni is kínszenvedés, amikor a fejetek elviselhetetlenül hasogat, és amikor az ébredés pillanatában realizáljátok, hogy átaludtátok az egész napot. Ez az állapot mindenkinél más mennyiségű alkohol hatására következik be – nálam 25 éves korom óta mindössze 2 pohár sörtől, pedig ez nem volt mindig így…” – kezdi Viola a történetét, aki elmeséli, milyenek is a „bulik” 25 felett!
Már ebből magatokra ismertetek? A teljes cikket ide kattintva elolvashatjátok!
Főiskolásként még nagyon másképpen ünnepel az ember, amire így emlékszik Eszter is: „Utolsó emlékeim a még gyerekmentes szülinapomról, amikor hajnal 3-ig ittunk, majd pár óra alvás után másnap reggel az éppen aktuális marketingkampányt simán leprezentáltam egy orvoskonferencián a Normafán.”
Egy másik mami, Heléna is hasonlóképpen emlékszik a 20. születésnapjára, akkor ő is főiskolás volt: „Ami érzésre megmaradt ezzel kapcsolatban, hogy gondtalan, szabad, felszabadult voltam. Ez tuti. A többi homály… Valószínű megünnepeltük a barátokkal, ahogy mindig is szoktuk, csaptunk egy – nem teljesen – görbe estét, és inkább a jó társaság, beszélgetés vitte a prímet.
Másnap legalább délig (vagy még tovább) aludtam. Ez az időszak volt maga a paradicsom.
Semmi tivornya, marad az ízesített sör
Amikor az embernek gyerekei születnek, tényleg minden megváltozik, még akkor is, ha az ember rugalmas és laza, és nem vesz fel egyetlenegy szülői sztereotípiát sem. A 30. születésnapomat pár hete egy laza, napközbeni kerti partival ünnepeltük a családdal és gyerekes barátokkal. Estig tartó tivornyáról szó sem lehet, csak ízesített sört ittam, hiszen szoptatok, és mivel Bora baba 7-kor fürdik, 8-kor már én is pizsamában voltam, hogy friss legyek a kölyök másnapi, 5-6 közötti ébresztőjekor.
„Nekem igazából a bármeddig alvás hiányzik a gyerekek óta és a spontaneitás. És ez meghatározza azóta is a szülinapjaimat, mert az első gyerekesnél előre le kellett szervezni, hogy ki vigyáz majd rá, az egész napot a kisfiammal végig feszkóztam, hogy korán ágyba tudjam tenni (még szoptattam, így én altattam el), hogy mi korán el tudjunk indulni a spontán, meglepetés-vacsorámra, hogy legalább éjfélig kibírjam…” – vázolja Eszter a különbséget, persze azt is hozzáteszi, ahogyan nőnek a gyerekek, úgy nő a szabadság is, hiszen már hosszabb időre is másra lehet őket bízni.
Már várom a következő szülinapomat, amikor már simán a nagyszülőknél hagyom a fiaimat, én pedig a férjemmel egy teljesen gyerekmentes napot, akár kettőt is el tudok tölteni, rendesen vacsorával, bulival hajnalig és másnap sokáig alvással.
Elérkezett az aggódás kora?
Heléna 30 évesen már a szíve alatt hordta első gyerekét, és ez bizony nagy kontrasztot okozott az ünneplésben a tíz évvel korábbi bulihoz képest: „Tíz évvel később, a 30. születésnapomon már ismertem a jelenlegi férjemet, és együtt ünnepeltünk, mert viszonylag közel van egymáshoz a születésnapunk. Ketten együtt 80 évesek lettünk. Nagy váltás volt! Akkor már várandós voltam az első gyerekünkkel, és még ugyanabban az évben össze is házasodtunk, fél évvel később pedig megszületett az első kislányunk.”
Hirtelen 34! Hirtelen 44! Hirtelen 54! – hogyan képzeljük magunkat 10 év múlva?
Idén januárban Katalin hercegné 34. születésnapja okán kíváncsiságból összehasonlítottuk, hogy három, tíz-tíz-tíz év korkülönbséggel rendelkező VOUS-szerkesztőnk hogyan látja jövőjét tíz év távlatából. Mire vágynak, milyen életfeladatokban gondolkodnak?
Ha kíváncsiak vagytok, ITT elolvashatjátok!
De nemcsak a buli minőségében van nagy kontraszt a két évszám között. Míg 20 évesen, friss főiskolásként, önálló felnőttként az ember végtelen szabadságot érez, éppen elkezdi próbálgatni az önálló felnőtt életet, addigra tíz évvel később jelentős gondolkozásbeli változások állnak be. Ezt Heléna is megerősíti: „A 30. születésnapom – bár boldogságban telt, hiszen gyerek, férj úton volt – mégis valami aggodalomfélével töltött el, nem tudtam, mi lesz utána, és úgy éreztem, már másnap azonnal 40 leszek. A gyerekek születésével úgy éreztem, felnőttem, a gondtalan húszas éveket a folyamatos aggódás váltotta fel.”
