Egyéb kategória

Botrány lett a pink tütüben futkosó kisfiú történetéből – ez tényleg bántalmazás?

Száz éve még óriási viták zajlottak amiatt, hogy viselhet-e nő nadrágot (bizonyos közösségekben ez még ma is tilos, pl. az ortodox zsidóknál vagy a keresztény értékrendet valló amisoknál), ma viszont időről időre azon kapnak hajba az emberek, hogy férfi viselhet-e női ruhát – legalábbis anélkül, hogy ujjal mutogatnának rá, megbélyegeznék, esetleg egyéb atrocitásoktól kellene tartania. Egy amerikai anya most épp rózsaszín, flitteres tütüt hordó kisfia miatt került a reflektorfénybe, a posztja a Facebookon napok alatt a fél világot körbejárta.

vous - 2016.08.31.
Botrány lett a pink tütüben futkosó kisfiú történetéből – ez tényleg bántalmazás?

„Anyukád nem jó anyuka. Bánt téged” – mondta egy idegen a tütüs kisfiú anyjának

Történt ugyanis, hogy Jen Anderson Shattuck megosztott egy cuki képet három és fél éves kisfiáról, aki imád kisteherautókkal játszani és fára mászni, de a lányoknak szánt tütü az egyik kedvenc ruhadarabja. Az anya emiatt sosem bántotta, hagyta, hogy kisfia azt viseljen, amihez kedve szottyan, egy vadidegen az utcán viszont leckéztetni kezdte a szülőt: elmondta, hogy rossz anyának tartja, és amit csinál, az voltaképpen gyermekbántalmazás, amivel sürgősen le kellene állnia a kisfiú érdekében.

Objektum doboz

Az idegen ezután fotókat készített a gyerekről az anya határozott kérése ellenére, aki emiatt rendőrt hívott. A rendőrök elküldték az idegent és megdicsérték a kisfiú szoknyáját, és ezzel az ügy akár elintézettnek is tekinthető, a kisfiú – Roo – azonban azóta állandóan attól tart, hogy megint megbámulják őt, és beszólnak neki az öltözéke miatt. Az anyát bántja az ilyesfajta diszkrimináció, annak viszont örül, hogy történetét pár nap alatt 70 ezren lájkolták és több mint 50 ezren osztották meg, továbbá a Huffington Posttól a BuzzFeeden át Cosmpolitanig számos lap tárgyalta az ügyet. A vita még mindig tart: a szülőt ítéljük el, vagy inkább az idegent, aki mások életébe avatkozott?

A nemek szerint elfogadott öltözék kultúrafüggő, a kisgyerekek erről még semmit se tudnak

Világos, hogy ha volna egy három és fél éves kisfiam, magamtól soha nem adnék rá tütüt, de ha azzal támad kedve játszani, hagynám, hadd élje ki magát: a gyerekek már csak ilyenek, fogalmuk sincs a sztereotipikus nemi szerepekről és a hozzájuk kapcsolódó elvárásokról, ideértve az öltözködést is, egyszerűen csak megragadja a figyelmüket az, ami szép, érdekes, csillog.

Ahogyan pár hete a barátaim tanyáján az alapján sem feltételeztem megrögzött nudizmust (netán terrorizmust), hogy a barátnőm hatéves fia anyaszült meztelenül, egy élénkzöld gumicsizmában rohant ki a házból egy revolverrel a kezében az eső utáni negyven fokban, úgy a kis Roo viselkedésében sem látom, hogy ez a kis szoknya volna a későbbi nemi identitás esetleges zavarainak táptalaja. Ha a gyerek idővel esetleg rájönne, hogy transznemű, az sem a csilivili tütü miatt történne, maximum egy korai tünete lehetne ennek a lányos ruhadarabért való rajongás. De még ez sem feltétlenül: gyerekek, játszanak, fölösleges kombinálni.

Shiloh Jolie-Pitt

A Brandelina-duó gyereke viszont valószínűleg transznemű

Angelina Jolie és Brad Pitt kislánya, Shiloh Jolie-Pitt egészen kicsi gyerekkorától maga kérte szüleit, hogy soha ne kelljen lányos ruhákat hordania, hadd lehessen inkább kisfiú. A szülei – a világsajtó óriási felháborodása ellenére – eleget tettek a kis Shiloh kérésének. A gyerek most 10 éves, és még mindig fiú akar lenni: az ő esetében valószínű, hogy transzneműségről van szó, vagyis női testbe született, férfi lélekkel. Később eldöntheti, hogy  kíván-e műtéteken is átesni, hogy teste a lelkéhez illeszkedjen. A transzneműség ezzel együtt is ritka azonban: a gyermekpszichológusok szerint természetes, hogy a kicsik játszanak, és a folyamat során az ellenkező nem ruháit is szívesen magukra öltik – ez önmagában véve még nem jelent transzneműséget.

Érdemes átgondolni, hogy a társadalmilag elfogadott férfi-, illetve női öltözék kizárólag kultúrafüggő, és a gyerekeknek ezekről a bevett szokásokról fogalmuk sincs még, nem is törődnek ezzel. Jóval később jön az a szakasz, amikor a gyerek először megáll, és azt mondja a tradicionális római páncélzatot vagy éppen skót nemzeti viseletet hordó férfira, hogy „jé, anyu, nézd csak, ott egy fura szoknyás bácsi!”.

Merthogy azt azért ne feledjük, hogy voltak és vannak kultúrák, ahol a férfiak bátran járhattak, járhatnak szoknyában, és természetesen a színek szerepe is kizárólag társadalmi megegyezés tárgyát képviseli.

A régi araboknál fekete helyett a kék volt a gyász színe, az ősmagyaroknál a fehér, ötszáz éve pedig a piros és árnyalatai számítottak fiús színnek, míg inkább a halványkék idézte a lányok világát. Egy-egy ruhadarab és annak színe nem a nemi identitásról és orientációról árul el dolgokat, hanem inkább a kultúráról, amelyben élünk, s amelynek írott és íratlan szabályait folyton alakít(hat)juk magunk is.

A kéretlen tanács majdnem olyan gáz, mint az engedély nélküli gyerekfotó az utcán

Ennél aggasztóbb az, amikor egy idegen merő jószándékból beleszól egy család életébe. A kéretlen, látszólag jószándékú, valójában azonban leereszkedő és/vagy tolakodó tanács mindig aggályos: amíg tényleges bántalmazás nem történik, egy idegennek tilos kéretlenül mások életébe avatkoznia. A gyereket megtalálni és manipulálni a szülő eláztatásával még súlyosabb visszaélés: legfeljebb egy négyszemközti, diszkrét és udvarias beszélgetés az, ami megengedett akkor, amikor valóban nagyon aggódunk a csemete sorsáért.

A Jen Anderson Shattuck által megfestett eset a legkevésbé sem erről szól: a járókelő egyszerűen csak okosnak és felsőbbrendűnek kívánta érezné magát, és hangot adott negatív előítéleteinek is közben. Megspórolhatta volna magának ezt a kört, nem lett tőle jobb hely a világ.

A kiskorú utcán történő fényképezése még akkor is problémás, ha a szülő engedélyével történik (nem biztos ugyanis, hogy a gyerek később örül annak, hogy random vadidegenek fotóin szerepel, nem is beszélve arról, hogy benne van a pakliban, hogy illetéktelen kezekbe is kerülhetnek az ilyen képek), az engedély nélküli fotózás viszont mindenképpen túlmegy egy határon: a szülő ebben az esetben jól tette, hogy előbb figyelmeztette az tolakodó idegent, majd rendőrt hívott.

Az persze, hogy a sztori aztán a fél világot bejárta és óriási vitákat generált, megint csak elgondolkoztató: szépen mutatja, hogy a nemekhez kapcsolódó elvárások és berögződések még mindig erősek, komoly vitát generál, hogy hordhatják-e férfiak és nők ugyanazokat a ruhákat előítéletek és szankciók nélkül. És persze – a kommenteket olvasva – az is érdekes, hogy sokan ott is „a rend” ellen intézett orvtámadást látnak, ahol egyszerűen csak „gyerekjátékról” van szó, nem többről.

Ajánlott cikkek