VOUS-lányok

„Úgy gondoltam, kattintani bárki tud” – ilyen, amikor a VOUS-lányok fényképezik a fotósainkat

Ha kíséreltezésről van szó, a VOUS-lányokra mindig számíthattok. Kávémentes napok, reggelizés, a panaszkodás elhessegetése – ezer és egy féle dolgot kipróbáltunk már, egy hirtelen ötlettől vezérelve viszont kemény fába vágtuk a fejszénket: úgy döntöttünk, megpróbálunk profi fotókat készíteni a fotósainkról.

Zsófi, Anna és Ancsa. A VOUS fotósai, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy a lehető legszebb képekkel találkozzatok nálunk. Nincs olyan feladat, amit ne tudnának profin megugrani. Legyen szó ködről, esőről, sötét interjúhelyszínről – ha dolgoznak, hibátlanul teszik. (Legalábbis szerintünk, ők viszont rettentő kritikusak a saját munkájukkal szemben és mindig találnak olyan részletet a végeredményen, amit a saját véleményük szerint jobban is megvalósíthattak volna.)

Ezúttal viszont arra kértük őket, a maximalista kollégákat, hogy hadd kísérletezzünk rajtuk: modellként álljanak a kameráink elé. Lássuk a végeredményt!

Nóri

Csapatunk legsokoldalúbb tagja, Nóri már rengeteg területen kipróbálta magát: az újságíráson túl lakberendezőként és stylistként is tevékenykedik – ráadásul nem egy gasztrofotózáson vett már részt. Ha valakivel, hát vele szemben nagy elvárásaink voltak. 

„Anno fotószakos voltam a Kisképzőben, de 1-2 év után valahogy alábbhagyott a lelkesedésem, így feladtam a szakma kitanulását. Stylistként azonban rengeteg fotózáson vettem részt később – egészen napjainkig, így rengeteget tanultam, ha nem is a gép használatáról, de az arányokról, vagy épp a fényről, megvilágításról, sikerült magamba szívnom ezt-azt.

Most viszont nem voltam könnyű helyzetben, hiszen én eddig főleg enteriőrök és ételek fotózásán vettem részt, amelyek többnyire nem mozognak, nem vágnak fejeket, és rendkívül türelmesek tudnak lenni.

A feladatot az is nehezítette, hogy a lányok gépét használtam külön-külön a saját portréikhoz, így teljesen megzavarodtam egy idő után az élesség, iso és további beállításokat illetően. Hiszen azok minden gépnél máshol, vagy épp máshogyan foglaltak helyet. Egyszerű, letisztult képeket szerettem volna a lányokról, ahol egy kicsit beléjük láthatunk. Nem szerettem volna semmit, ami egy kicsit is megzavart volna abban, hogy valóban a szemükbe tudjunk nézni. Így egy viszonylag semleges, de letisztult hátteret találtam ki nekik, ami a függőleges csíkozásával az állóképet még inkább indokolttá tette számomra.”

Forrás:
Mojzes Nóra

Forrás:
Mojzes Nóra

Forrás:
Mojzes Nóra

Juci

„Megkértem a barátaimat, mondjanak pár szót, ami először eszükbe jut rólam. (...) A fekete szín, a koncertek, fotózás, koncerten fotózás, fekete ruhában koncerten fotózás.” – olvashatjátok a VOUS szókimondó szerzője, Juci bemutatkozó szövegében. Bár koncertet nem tudtunk neki szervezni, a fotózási lehetőséget biztosítottuk, ő pedig élt is vele. 

A képeken lehet, nem látszik – de nekem bizony papírom van róla, hogy tudok fotózni. A hangsúly a papíron van. Hány embernek van nyelvvizsgája, mégsem tud megszólalni idegen nyelven. Így vagyok én is a fotózással.

Szerencsére még időben rájöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, így már csak nagyon ritkán fotózok. Akkor is leginkább koncerteken, eseményeken. A pillanatot szeretem elkapni, nem azzal bajlódni, hogy tökéletes legyen a kompozíció. A portré nagyon távol áll tőlem, mivel nem tudok instrukciókat adni a modellnek. A lányok instruálásán kívül a gépek beállítása sem volt egyszerű. 

A koncepcióm az volt, hogy komoly, belenézős és fekete-fehér képek szülessenek. A végeredménnyel – mint általában a saját munkáimmal – nem vagyok teljesen megelégedve, de talán a Zsófiról készült képem sikerült a legjobban. Nem ért semmi váratlanul, mivel korábban már kicsit belekóstoltam a fotózásba. A lányok munkájával eddig is tisztában voltam, de örülök, hogy részt vehettem benne, tetszett a feladat.”

Forrás:
Megyesi Juci

Forrás:
Megyesi Juci

Forrás:
Megyesi Juci

Emcsi

Leglazább szerkesztőnk, Emcsi is bevállalta a kihívást. Nyilván – hiszen neki nem nagyon lehet olyat mondani, amitől megijedne. Vajon a magabiztossága a végeredményen is tükröződik?

Őszinte leszek, úgy gondoltam, kattintani bárki tud.

Ez az előítéletem már ott megdőlt, amikor a kezembe vettem a gépet. PISZOK NEHÉZ. Elvonatkoztatni ettől pedig még nehezebb. Mondom a szitut: kezedbe veszel egy majdnem 3 kilós fényképezőgépet, konkrétan arra koncentrálsz, hogy el ne ejtsd, de élességet állítasz, zoomolsz, és még ott az a sok gomb, meg kijelző meg szám, amivel egy csomó varázslatot tudnál összehozni, de te még mindig arra koncentrálsz, hogy megtartsd a gépet, és kattints. Semmilyen tapasztalatom nem volt eddig és igazából miután lefotóztam a csajokat, se lett. Áh, minden tiszteletem a csajoké! Ez a kemény, nem az egyhetes kenyér!”

Forrás:
Turánszki Emőke

Forrás:
Turánszki Emőke

Forrás:
Turánszki Emőke
Tanuljatok pózolni modellek helyett egy fotóstól, és ezentúl csak jó kép készül rólatok

Tanuljatok pózolni modellek helyett egy fotóstól, és ezentúl csak jó kép készül rólatok

Nap mint nap irigykedve görgetitek végig az Instagramot a mindig kifogástalan külsejű emberek láttán? „Ő miért néz ki ilyen jól minden képen? Hogy csinálja?” – kérditek magatoktól bosszúsan. Az egyik lehetséges válasz, hogy van egy állandó fotósuk, aki folyamatosan instruálja őket, hogyan mozogjanak a kamera előtt. A másik épkézláb válasz pedig kétség kívül az, hogy tisztában vannak testi adottságaikkal, és ezt ki is használják. Korábbi cikkünket itt olvashatjátok.

Na de mit gondolnak a végeredményről a fotósok?

Zsófi: „Annak ellenére, hogy utálom, ha fotóznak és ilyenkor mindig zavarba jövök a gép láttán, nagyon érdekes élmény volt a kamera másik oldalán állni. Azt eddig is tudtam, hogy nem szeretek pózolni, de a lányok sokat segítettek abban, hogy ez kicsit oldódjon bennem. Tetszett, hogy volt, aki majdnem mindent rám bízott és így természetesebb képek készültek, máskor meg az tetszett, hogy az utolsó hajszálamig mindent megtervezett az engem fotózó lány, így egy kész koncepció részévé váltam, ami szintén izgalmas volt. Összességében szerintem szép képek készültek, amikből jól látható a lányok eltérő látásmódja és stílusa.”

Anna: „Nagyon meglepődtem és örültem is, amikor a lányok teljes koncepcióval jöttek a fotózásra. Mindannyian gondolkoztak rajta, és gondosan megválasztották a helyszíneket is.

A fotózás egyik kulcsa ebben rejlik: gondolkodni is kell, nem csak lenyomni a gombot. 

Mojzi és Juci komoly képei után felfrissülés Emcsi bohókás Marilyn Monroe-s beállítása. Mindegyik kép tükrözi az ő személyiségüket, és ez így van rendjén. Kifejezetten tetszenek a képek, bevallom, rosszabbra számítottam. Bocsi, csajok!”

Ancsa: „Mojzi és Juci fotóin abszolút látszik, hogy korábban már volt a kezükben fényképezőgép, tudatosan választották meg a kompozíciót és a fényeket. Míg Mojzi fotói egészen művésziek, már-már idealizált portrékat készített rólunk, Juci fényképein mindhárman nagyon professzionálisnak tűnünk, simán el tudnám képzelni ezeket a képeket egy nívós fotóművészeti album szerzői portréiként. Emcsiről pedig sokat elmond a témaválasztás, hiszen ti is tudjátok, hogy bevállalós lány, aki másokat is biztat a komfortzóna elhagyására. Tőlünk aztán nagyon távol állt a Marilyn-póz, de mégis azt kell mondjam, mindhármunknak sikerült elsajátítani ezt az ikonikus testtartást, ami egy kis önbizalomlöketet adott nekünk.”

Mi, VOUS-lányok tehát ismét elhagytuk a komfortzónánk melegét, most viszont rajtatok a sor. Ha valamit ki akartok próbálni, ne hezitáljatok, inkább bízzatok magatokban!