„A fogyasztói társadalom rémálma az állandó késztetés, hogy mindig jelen legyél” – Szokatlan interjú Szöllősi Mátyással Zsély Anna

„A fogyasztói társadalom rémálma az állandó késztetés, hogy mindig jelen legyél” – Interjú Szöllősi Mátyás íróval

Szöllősi Mátyás neve az irodalombarátoknak éppúgy ismerős lehet, mint a fotográfia szerelmeseinek. Tizennyolc éves kora óta ír verseket, drámákat és novellákat, emellett fotóriporterként dolgozik, és neki köszönhetjük a városi arcokat és történeteket bemutató Budapest Katalógus portrésorozatot is.

Változatos pályája mozgalmas mindennapokkal jár. Nemrég még Nagykárolyban járt, ahol második díjat nyert portréfotó kategóriában a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által meghirdetett Brassaï – 2015 Sajtófotó-pályázaton, legújabb könyvét pedig szeptember 30-án mutatják be a Szimpla Kertben. A Váltóáram című novellás kötetben felrobban az Orion csillagkép egyik csillaga, valószerűtlen fénnyel világítva be az eget. Kilenc ismerős, mégis álomszerű élethelyzet kapcsolódik össze a rendkívüli csillagászati esemény alatt, amelyek szereplőiben egy kicsit magunkra ismerhetünk.

A kötet novelláinak címét inspirációként választva Mátyással a mindennapjairól, az írásról, a nyugati társadalom örömeiről és árnyoldalairól beszélgettem.

Spirál

„Erről az jut eszembe, hogy különböző ciklusok vannak az életemben. Sok mindent csinálok, ezek hol hangsúlyosabbak, hol kevésbé, de mindig visszatérnek. Fiatalon például évekig elég komolyan csellóztam, így a zene szeretete hol közelebb, hol távolabb került. Vagy korábban az NB1-ben kosárlabdáztam, aztán amikor egy betegség miatt a sport átmenetileg kikerült az életemből, az írás vált a legfontosabbá, majd ehhez jött a fotózás 5-6 éve. Hosszú ideig ezek a tevékenységek egymással párhuzamosan futottak és kiegészítették egymást, ugyanakkor egy idő után úgy éreztem, döntenem kell, mi kerüljön előtérbe.”

Forrás:
Hámori Zsófia

Betelgeuse

„Ez a név – mely a könyvben szereplő csillag neve – egy arab kifejezésből származik, ami azt jelenti: Orion keze. A kéz nélkülözhetetlen minden tevékenységben, amit folytatok, legyen szó kosárlabdáról, írásról vagy fotózásról. Nagyon érdekes fiziológiai jelenségnek tartom, hogy van egy tárgyszerűsége, és míg az agyunkkal teremtjük meg a dolgokat, a kéz segít hozzá ezekhez. Maga az Orion pedig számtalan nép mitológiájában tűnik fel, vissza lehet vezetni a teremtésig, amiben megint csak benne van a valamit létrehozó kéz. Ezek nagyon különleges kapcsolódási pontok számomra, és a könyvben is megjelennek.”

„A fogyasztói társadalom rémálma az állandó késztetés, hogy mindig jelen legyél” – Szokatlan interjú Szöllősi Mátyással Zsély Anna

Árulkodó tenyér, csacsogó ujjak – amikor a kézfej mesél rólatok

Bármit csinálunk, mindenre a kezeinket használjuk, nem is tudnánk meglenni nélkülük. De belegondoltatok már, hogy milyen jelentéssel bírhat mondjuk a kézformátok vagy az ujjatok hossza? Nem?

Korábbi cikkünkben ennek jártunk utána – kattintsatok ide, és olvassátok el!

Reggeltől reggelig

„Ez a novella egyetlen napot ír le és fontos szerepet játszik benne a betegség.

Több írás helyszíne a kórház, amiben megint csak van egyfajta ciklikusság, hiszen az ember kórházban születik, és lehet, hogy ott is hal meg,

emellett mindannyian szembesülünk orvosi problémákkal. A szöveget egyes szám második személyben írtam, ezáltal is próbáltam olyan módon megformálni, hogy még jobban átélhetővé váljon. 
Azokról a dolgokról írok, amiket valamilyen módon én is megtapasztalok, és bár sok minden fikció a szövegeimben, olyan világokból építkeznek, amikben én létezem. Akár csak a Budapest Katalógus kapcsán nagyon sok történetet hallok, hiszen az elmúlt 3 évben 600 emberrel beszélgettem – ezek nyilván beszüremlenek és hatnak rám.”

Forrás:
Hámori Zsófia

Vendégjáték

„Kettébontanám a szót. A vendég kapcsán fontos volt számomra, hogy meglehetősen különböző karaktereket formáljak meg. Az egyik novella főhőse például zenész, és én is sok ponton kapcsolódok a zenéhez koncerteken és zenekritikák írásán keresztül. Nagyon nagy kihívás volt egy ilyen ember bőrébe belebújni, gyakorlatilag vendégként volt bennem jelen.

A szó második fele, a játék pedig egyértelműen az írásra utal számomra. Ebben a könyvben is van egy jó adag játékosság, a Betelgeuse például a kilencedik legfényesebb csillag az égbolton, és kilenc novella van a kötetben is.”

Gerely

„Elsősorban a sport jut róla eszembe, illetve az ezzel járó örömök és megpróbáltatások, amik akár fájdalommal is járnak. Ahhoz, hogy az ember komolyan vegye a sportot és saját magát, óriási elhivatottságra van szüksége, ugyanakkor nagyon felszabadító élményt ad.

Amikor csinálod, nem számít más, mert a fizikai és szellemi energia-befektetés egyszerűen nem engedi meg, hogy más is beszivárogjon a külvilágból.

Ez a fajta áramlatélmény az írásban is megvan, csak sokkal rövidebb ideig tart. A líra és a próza ebben nagyon különbözik. A flow időtartama jobban passzol ahhoz a formához és a terjedelemhez, amit egy lírai alkotás megkíván, míg a próza jóval hosszabb folyamat és nehezebb is végig fenntartani ezt a feszültséget.”

Edzés majd holnap? Eláruljuk, hogyan vegyétek rá magatokat, hogy már ma nekiinduljatok

Edzés majd holnap? Eláruljuk, hogyan vegyétek rá magatokat, hogy már ma nekiinduljatok

Néha kínszenvedés nekikezdeni egy feladatnak. Futás előtt még a cipőfűző bekötésének gondolata is távolinak tűnik, máskor fizikai képtelenség elővenni a nyelvkönyvet, vagy kifejezetten taszít egy Word-dokumentum megnyitása. Még ha alapvetően szívesen űzünk is egy tevékenységet, akadnak mélypontok, amikor a hátunk közepére kívánjuk azt – létezik azonban kiút a motivációs gödörből. A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok!

Hárman

„Mindenkinek több személyisége van, és én jó dolognak tartom, ha valaki több mindennel foglalkozik, nem szűkül be az érdeklődése egyetlen területre – jómagam is ilyen vagyok. Ugyanakkor nem szabad a másik végletbe esni, mivel nem áll rendelkezésünkre végtelen idő és energia. Sok olyan embert látok magam körül, akik nem tudják igazából, mivel akarnak foglalkozni és elaprózódnak. Iszonyatosan információközpontú világban élünk, és ez döntésképtelenségre kárhoztat minket. Rengeteg impulzus ér bennünket, az emberek mégsem tudnak gazdálkodni a rengeteg lehetőséggel.”

Forrás:
Hámori Zsófia

Hajsza

„Nem szeretem, ha azt érzékeltetik akár a reklámok, akár az emberek, hogy ha nem veszel részt folyamatosan ebben a gyorsan áramló világban, lemaradsz valamiről, mert baromira nem. A fogyasztói társadalom rémálma ez az állandó késztetés, hogy mindig jelen legyél. 
A fotózás nálam azt a cél is szolgálja, hogy ki tudjak szakadni ebből – amikor például elmentem pásztorokat fotózni Erdélybe, abszolút erről volt szó. Fotózás közben nincs időm gondolkodni hétköznapi problémákon, annyira komoly fókuszt és figyelmet igényel. Ebben kicsit a sportra emlékeztet, ráadásul hasonlóan igénybe vesz fizikailag is.”

Karoshi, inemuri, karojisatsu – a Japánban folyó gyilkos hajsza szavai

Karoshi, inemuri, karojisatsu – a Japánban folyó gyilkos hajsza szavai

Halálra dolgozza magát – mondjuk munkamániás ismerőseinkről. Az esetek többségében szerencsére ritkán kell szó szerint érteni a kifejezést, a japán kultúrában azonban nem költői túlzás, hanem a valóság. Az országban csak tavaly közel 1500 dolgozó halálozott el az egészségre ártalmas munkamennyiség miatt.

Olvassátok tovább korábbi cikkünket ide kattintva!

Irány észak

Szőllősi Mátyás: Váltóáram
Szőllősi Mátyás: Váltóáram
Forrás:
Alexandra

„Az előzők folytatásaként el lehet jutni a megcsömörléshez. Az ember a városban él, csinálja a melót, büdös van, meleg van, és jön a vágy, hogy el kéne menni északra, ahol csak zuzmók vannak meg kövek. Ugyanakkor sok dolog késztet maradásra, ami évekig tartó őrlődést okozhat. Én szerencsére jól érzem itt magam, megtaláltam a helyem, de nagyon frissítőnek találom, ha néha egy kis időre elmehetek, és utána vissza tudok térni. Ezt az igényemet például kielégítette, hogy lehetőségem volt részt venni egy régészeti expedíción, ami közel egy hónapon át zajlott Oroszország különböző részein. Ez annyira kizökkentett, hogy utána kifejezetten nagy érdeklődéssel és energiával jöttem haza és csobbantam bele egy egészen más alkotási folyamatba – a kötetből négy novella az utazást követően született.”

Forrás:
Hámori Zsófia

Lefekvés előtt, ébredés után

„Ez az éjszakára utal, illetve a nappal–éjszaka kettősségére. A könyvben a szupernóva-robbanás kicsit megtöri ezt, mert a fénye nappallá teszi az éjszakát is, és olyan, mintha még egy hold lenne az égen. A saját nappalaimon külsős fotósként dolgozom két helyen is, és vannak persze kötöttségek, de szerencsére nem kell 8 órát ülnöm egy irodában. Már az egyetem alatt is végig dolgoztam, és mindig is arra törekedtem, hogy olyan munkám legyen, ami nem gátol meg az alkotásban, de persze képes vagyok benne örömet találni, olyasmit, ami hat rám, ami fejleszt. Ha van jó dolog a mi társadalmunkban, mindenképpen az, hogy képes lehet az ember megteremteni ezt magának, hogy ha tudatos és kellően kitartó. Ahhoz képest, hogy mondjuk bizonyos társadalmakban a kasztok közötti átjárás elképzelhetetlen,

nekünk hihetetlen szabadság adatik meg, amit nagyon sokszor egyáltalán nem értékelünk. Sőt, furcsa módon teherként és nem lehetőségként éljük meg.