Robert Hoge története

Robert Hoge szépségtanácsai – avagy egy férfi inspiráló története, amiből erőt meríthettek!

„Ez valami rossz vicc?!” – fogadjunk, hogy valami ilyesmi gondolat és egy fintor lehetett a reakciótok a cikk címét olvasva, és a hozzátartozó képre pillantva. Elvégre hogy is várhat komolyan bárki szépségtanácsot egy „ilyen” embertől? Na, várjátok csak ki a végét!

Robert Hoge 1972-ben, Ausztráliában született. Akkor még modern képalkotó eszközök hiányában nem tudták a szülők és orvosok, mire számítsanak, így enyhén szólva sokkolt mindenkit, amikor a kis Robert előbújt anyukája méhéből: orra helyét egy öklömnyi tumor foglalta el, ami szemeit feje két oldalára tolta, mint egy halnak. Ha ez nem lenne elég, nem volt lába. Az édesanyja rá sem bírt nézni, és elsőre nem is akarta hazavinni, mert félt, hogy rossz hatással lenne Robert jelenléte testvérei számára. Végül a nyugati demokrácia vitte sikerre a baba életét: a testvérek szavaztak arról, hazahozzák-e őt a kórházból. Hazahozták.

Szerencsére az egész család elköteleződött a döntés mellett, és igyekeztek Robertet a lehető legnormálisabb módon felnevelni. Ezt persze megnehezítették a boltban ujjal mutogató emberek és az undok osztálytársak, de megtették, ami tőlük telt: Robert szeretetben és elfogadásban cseperedett. Az évek alatt, az orvostudomány fejlődésével lehetőség nyílt arra is, hogy egy kicsit javítsanak a külső megjelenésén: kapott lábprotézist, így ma már tud járni, valamint az egyik deformált kis lábfejéből sikerült egy egész takaros orrot faragni neki.

A műtétek, főleg a műtétsorozatok azonban rengeteg kockázattal járnak: fertőzések, elrontott koncepció, vagy akár a halál is a rizikófaktorok között szerepelt, így a szülőknek nem volt könnyű döntés, hogy kiteszik-e gyermeküket ezeknek a veszélyeknek. Azonban mindezek olyan mértékben javították Robert életkörülményeit, hogy a műtétsorozatok mellett döntöttek, és a fiú elnyerhette mind a járás, mind a legalább részben szabályos arc ajándékát. Az utolsó műtétekre, amiknek során szemeit hozták volna megfelelő helyükre, már felnőtt korában kapott esélyt, így az ő kezében volt a döntés, vállalja-e. A kockázatot most szeme világa jelentette, amit könnyen elveszíthet egy ilyen veszélyes beavatkozás során. Bátyja segített megtalálni a választ:

mi értelme a jó külsőnek, ha többé nem láthatja magát? Ekkor jött rá Robert, hogy az arca az övé, és csak az övé – nézzen ki bárhogyan is.

Forrás:
roberthoge.com

Robert azóta felnőtt, jelenleg 44 éves. Politikai tanácsadó, újságíró és író lett belőle, élettapasztalatait az Ugly, azaz Csúnya című könyvében foglalta össze. Jelenleg is turnézik az Egyesült Államok-szerte, hogy megossza üzenetét a világgal, azaz azt, hogy az arcotok, és ezáltal önmagatok elfogadása a saját döntésetek. Való igaz, hogy a mai, CGI és Photoshop meghatározta világban nincs könnyű dolgotok, hiszen az ideális szépség tálalva van, függetlenül attól, hogy van-e valóságalapja. Ezzel együtt az arcotok csak a tiétek. Bár ma már megvan a lehetőségetek, hogy változtassatok rajta plasztikai műtétek segítségével, a tükörrel való barátságotok, az önmagatok iránt érzett szeretet csak rajtatok múlik.

Elég az önostorozásból, a másoknak való megfelelési vágyból, vegyétek birtokba a testeteket, tükörképeteket, és legyetek jóban azzal, akik vagytok! A kisminkelt, buliba készülő arcotokkal, a kacér mosolyotokkal, az álmos, kávé előtti pillantásotokkal, és akár a kisírt, piros szemetekkel is.

vous lányok takargatnivalója

Fellebben a fátyol – a VOUS-lányoknak is akad takargatnivalója

„Akad, aki egész életében küzd teste tökéletlenségével. Nehezen megy az elfogadás. A léleknek könnyebb a takargatás. Vagy mégsem? Elérkezhet az a pont, amikor elegünk lesz a kánikulában viselt nadrágból, kézfejre húzott pulcsiból, napszemüvegből, feszes szájú mosolyból. Jaj, meg ne lássa más a hibáinkat!” – szól egy korábbi cikkünk, ami kedvéért fellebbentettük a fátylat. Tükör elé perdültünk, kamera elé álltunk. Szembenéztünk önmagunkkal és elengedtünk görcseinket.

Ha kíváncsiak vagytok a végeredményre, ide kattintva megnézhetitek!

Ezek mind ti vagytok, egyetlen, megismételhetetlen emberi lény különböző kifejeződései. Olyan könnyen elfelejtitek, milyen szerencsések vagytok! Adjatok hálát olyan egyértelmű dolgokért is, mint hogy két ép szemmel születettek, hogy képesek vagytok járni, beszélni. Szerencsére minden digitálisan feljavított óriásplakátra és Victoria’s Secret-modellre jut egy Robert Hoge, egy Nick Vujicic, a kedvesetek, vagy akár az anyukátok, akik emlékeztetnek rá titeket, hogy úgy vagytok szépek, ahogy vagytok. Csak nekik valamiért nem hisztek, de akkor ideje mindenféle külső hatástól függetleníteni magatokat! Kövessétek Robert tanácsát, és vegyétek észre, hogy az arcotok a tiétek, csakis a tiétek, és ezen nem változtathat semmi. A döntés a ti kezetekben van!