30wears kampány Livia Firth

Kihívás elfogadva, Mrs. Firth! Bebizonyítom, alkalmi ruhát is lehet harmincszor viselni a hétköznapokon

Emlékeztek még, milyen ruhát vásároltatok magatoknak legutóbb? Őszintén! Tudjátok, hol vettétek, milyen alkalomból, mennyibe került? És mikor volt rajtatok utoljára? Volt már rajtatok egyáltalán? Fontos kérdések ezek is, de nem ez a legfontosabb, amikor ruhavásárlásra adjátok a fejeteket. Legalábbis Colin Firth brit színész felesége szerint biztosan nem.

Az ő kérdése a következő:

viselnéd legalább harmincszor?

Azt gondoljátok, ez nem is olyan vészes. Hiszen ott vannak a topok, bugyik, zoknik, farmerok. Na de mi van az élénk rózsaszín tulipánszoknyával, a céges karácsonyi bulira vásárolt csillogós felsővel? Vagy azzal a fáradt rózsaszín, tüllös aljú egyberuhával, amelyet egy barátotok esküvőjén viseltetek hat éve?

Bevallom: az első két ruhadarabról semmit sem tudok, a harmadik ruhácska azonban az én szekrényem lakója, és néhány héttel ezelőttig mostoha körülmények között tengette életét. De erről egy kicsit később. Előbb elmesélem, hogyan is került ez a Rómában született tudatos és szenvedélyes hölgy a képbe.

Objektum doboz

Léteznek azok a sztárfeleségek, akik nem szeretnének egész életükben a személyi edző vezetésével keményre tornáztatott fenekükön ücsörögni, a férjük által megkeresett pénzt költeni új bútorra, ruhára, GYÉMÁNTOKRA, autóra. Vannak, akik kifejezetten előremutató módon élnek a világban és használják ki azokat a lehetőségeket, amelyek a férjük által is teremtődnek számukra.

Ki tudja például, Livia Firth olasz dokumentumfilm-producer évente hányszor léphetne a vörös szőnyegre, ha történetesen nem lenne 1997 óta Colin Firth brit színész felesége és közös gyermekeik anyja. Ha viszont így alakult, kihasználja a lehetőséget. Na nem úgy, hogy minden alkalommal újabb ruhacsodában pompázik biodíszletként a férje oldalán. Livia egy vicces kihívásnak köszönhetően ma már a zöld vörös szőnyegért kampányol, és amikor csak teheti, egy-egy korábbi ruháját viseli. Kicsit átalakíttatja, felpimpeli, megbolondítja. Vagy még azt sem!

Objektum doboz
Objektum doboz
Objektum doboz

2009-ben kezdődött az egész, amikor az egész díjátadószezont végignyomták férjével, akit A Single Man című filmért jelöltek számtalan filmes díjra. Lucy Siegle brit újságírónő arra kérte Liviát, csak etikus/fenntartható divatnak megfelelő darabokban lépjen a vörös szőnyegre. A dolognak elég nagy visszhangja lett, ő pedig annyira élvezte az egészet, hogy eljutott addig, hogy 2011-ben az Oscar-gálára 11 vintage ruhából varrt estélyiben érkezett (ez az úgynevezet upcycled fashion – a szerző). Mindez persze senkinek nem tűnt volna fel, mert a tervező, Gary Harvey kivételes munkát végzett.

A divat
A divat
Forrás:
Alexandra

Abban az évben, amikor Colin Firth megkapta a legjobb férfi színésznek járó Oscart, Livia bezárta a fenntartható tervezők termékeit felsorakoztató üzletét. Az azonos nevű weboldal, az Eco-Age azonban azóta is működik, és ma már az egyik legfontosabb fóruma annak a divatforradalomnak, amelynek ő az egyik vezéralakja.

Livia 2009-es első bangladesi útja után annyira beleásta magát a világ második legszennyezőbb iparágának mocskába, hogy eldöntötte: dokumentumfilmet készít a fast fashion divatról. Elkészült a The True Cost című film, amely számtalan divatbloggert ébresztett rá arra – külföldön legalábbis mindenképp –, hogy átértékeljék a divathoz, a ruháikhoz fűződő kapcsolatukat, és mérlegeljék, mire használják az internet adta hatalmat.

Objektum doboz

A filmben feldolgozott adatok szerint az elmúlt évtizedekben a divat körforgása annyira felgyorsult az olcsó darabok hatalmas tételben történő folyamatos előállítása miatt, hogy a megvásárolt ruhák mindössze öt hetet töltenek egy átlagos nő átlagos gardróbjában, mielőtt a tulajdonosuk megválik tőlük. Évente 1,5 milliárd ruhadarab készül a világ 250 ezer ruhagyárában, ahol 40 millió ember robotol.

És a divatipar császárai most már nem a nagy nevű divatházak, hanem a fast fashion láncok.

Nem véletlen, ha a világ leggazdagabb embere az Inditex csoport vezetője (ide tartoznak többek között a Zara, Massimo Dutti, Bershka, Stradivarius márkák). Minél olcsóbban. Minél gyorsabban. Minél többet. Mivel minden mindennel összefonódik, így egy bonyolult gépezet részei vagyunk.

Livia Firth szerint a válaszreakció először a fogyasztók oldaláról érkezhet. Ők azok, akik egyre tudatosabban állhatnak a divathoz. Ő azt közvetíti, tegyék ezt úgy, hogy ruhavásárlás előtt tegyék fel maguknak a kérdést: „Fel tudom venni legalább harmincszor?” Azt állítja, meglepő, ezzel a módszerrel hány ruhadarab marad az üzletekben. Ha viszont vásároltatok egy ilyen darabot, akkor viseljétek is. Mutassátok meg a világnak, hányféle módon tudtok kihasználni egyetlen darabot: töltsetek fel fotót az Instagramra, és használjátok a #30wears hashtaget.

Objektum doboz

Ennél magasabb szinte is léphettek a „Viseld 30-szor!” (#30wears) kihívásban, ha a vásárlást a saját ruhásszekrényetekben kezditek meg, és újra és újra felfedezitek azokat a ruhadarabokat, amelyek ott szomorkodnak a szekrényetekben. Így volt az én fáradt rózsaszín ruhácskám is, amíg szöget nem ütött a fejembe: több van ebben a ruhában, mint valaha gondoltam.

Felcsaptam a Pinterestet, és addig kutattam tüllös összeállítások után, amíg meg nem született a fejemben a terv: elfogadom Mrs. Firth kihívását, és én bizony ezt a ruhát viselni fogom az ősz folyamán még legalább 29-szer.

Objektum doboz

És minden alkalommal másképp. Addig sem kell vásárolnom, hiszen mindenem megvan hozzá tavalyról – kabártok, kardigánok, vastag őszi harisnyák. És azt hiszem, van még néhány hasonlóan hányattatott sorsú darab a szekrényemben.

Úgyhogy az év hátralévő néhány hónapjában nemcsak a fast fashion üzleteknek intek búcsút, hanem úgy általában a ruhavásárlásnak is.