joyce maynard függőség interjú

Joyce Maynard: „Olyan férfi indul az elnökségért, aki mindennap arról beszél, hogy ez a nő kövér disznó, a másik meg ronda. Ez rendkívül felkavaró”

Tinédzserkorától publikál, tizennyolc éves korában pedig nagy sikerű címlapsztorit kapott a New York Timesban. Joyce Maynard gyerekkorától írói pályára készült, nevét azonban sokan onnan ismerik, hogy egyetemista gólyaként tíz hónapig a legendás J. D. Salingerrel élt, aki akkoriban az ötvenes éveit taposta. Memoárjában ír erről az időszakról is, regényeivel azonban saját jogon is kivívta magának az irodalomkedvelők figyelmét. Új könyve, a Függőség már magyarul is olvasható.

Függőség Joyce Maynard
Függőség 
Forrás:
Alexandra

Nem ez az írónő első látogatása Magyarországon. Joyce Maynard két éve már járt a fővárosban Lány a hegyen című könyvét promotálva, így ezúttal ismerősként tért vissza Budapestre. Annak idején elsősorban a fürdőket tesztelte, és fűszerekre vadászott a Vásárcsarnokban, ezúttal Esztergomot és Visegrádot látogatta meg. Az őszi idő ellenére nagyon élvezi a Duna partján tett sétákat, de a kirándulások mellett az 1956 művészetét feldolgozó tárlat megtekintésére is volt ideje. Külföldön sem pihen: beszélgetésünk előtt még dolgozott, mert a szállodájában nem jutott internethez.

Legújabb regénye, a Függőség főhőse magányos anya, akitől ittas vezetés miatt elveszik fiát. A gyermekért folytatott harcban nem várt segítséget kap egy tehetős házaspártól, ám idővel át kell értékelnie, új barátai valóban méltók-e bizalmára. A regény nem titkoltan önéletrajzi ihletettségű: Maynard maga is megélte egy barátság elvesztésének csalódását és fájdalmát.

Hagyományos interjú helyett az írónőt a szokásos asszociációs játékunkra invitáltuk – korábban Herman Koch holland íróval és Szöllősi Mátyás íróval is beszélgettünk ilyen szokatlan módon.

Maynard gyermeki lelkesedéssel vetette rá magát a kártyákra, amelyekre regénye kulcsmotívumait írtuk fel, és a hívószavakra reflektálva osztotta meg velünk gondolatait.

Anyaság

„Ez az életem vezérfonala, hiszen huszonhárom éves korom óta vagyok anya. Ez nagyon hosszú idő! Anyaként megtanulod, hogy saját magad helyett mással törődj, és ez nagyon ijesztő, mert veszteségeknek tesz ki. Mielőtt gyereked születik, a halál a legrosszabb, ami történhet veled, de amikor anyává válsz, az a legszörnyűbb fenyegetés, hogy valami baja esik.

Amíg kicsik voltak a gyerekeim, meg tudtam őket védeni, de ahogy nőnek, eljön a pillanat, amikor el kell őket engedni, és ez borzasztó nehéz.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Hibák

„Sokszor az apró botlásoknak is súlyos következményeik lehetnek az életünkben, mint ahogy a regényem főhőse is mutatja, akinek elég egy kicsit többet innia ahhoz, hogy nagy veszteség érje. Hibázni mélyen emberi dolog. Úgy nőttem fel, hogy azt éreztem, tökéletesnek kell lennem. Óriási volt rajtam a nyomás, hogy 'jó lány' legyek, aki nem követ el hibákat. Az írói karrierem során azonban megtanultam, hogy akkor kapcsolódom a leginkább az olvasókhoz, amikor vállalom a hibáimat – most már nagyon jó vagyok ebben, hiszen annyi van. (Nevet.) És mivel mindenki más is így van ezzel, egyből kevésbé érezzük magunkat egyedül.”

Szépség

„Nagy kérdés minden nő életében. Fiatal lányként nem voltam óriási szépség, bár a fiatalság önmagában hordozza a szépséget. Mindig szorongtam, próbáltam változni: diétáztam, új frizurát vágattam, ránéztem más nőkre, és úgy akartam kinézni, mint ők. Most, ha meglátok egy képet magamról a húszas-harmincas éveimben, azt gondolom, tudnom kellett volna, milyen remekül néztem ki! (Nevet.) Az egyik legnagyobb kihívás a koromban annak az elfogadása, hogy a fizikai szépség idővel elhalványul, és a valódi szépséget magunkban kell megtalálnunk. Sokkal jobban ki vagyok békülve magammal hatvankét évesen, mint harminc éve.

Az Egyesült Államokban jelenleg egy olyan férfi indul nálunk az elnökségért, aki folyamatosan becsmérli a nők külsejét. A nők folyamatosan kritizálják a másik kinézetét, és persze önmagukét is, próbálnak megfelelni a szépség valamiféle idealizált modelljének, és erre jön egy férfi,

aki mindennap arról beszél a tévében, hogy ez a nő kövér disznó, a másik meg ronda. Ez rendkívül felkavaró és nyugtalanító.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Otthon

„A memoáromban is írok arról, hogy bár rendelkeztem otthonnal, szülőkkel, gyökerekkel, de sosem éreztem magam otthon a világban. Csak akkor voltam rendben önmagammal, amikor megfelelő visszajelzéseket kaptam: felvettek egy nagy nevű egyetemre, a New York Times publikálta az írásomat, J. D. Salinger azt mondta, csodálatos lány vagyok. És onnantól, hogy nem érkeztek ilyen igazolások, nem éreztem többé jól magam a bőrömben. Mások adták meg nekem az otthonosság érzetét, de ez persze nem az igazi, nekem kellett megtalálnom a helyemet a világban. Úgy érzem, ez sikerült: most már bárhol otthon tudom magam érezni, akár Magyarországon, itt ebben a teremben is, mert belülről, belőlem fakad.”

Barátság

„Nagyon kis családból érkezem, egy lánytestvérem van. Elveszítettem a szüleimet, véget ért a házasságom, idén júniusban pedig meghalt a második férjem. Barátokból alkottam családot, mint ahogy a könyv főhőse is egy barátságban talál gyógyírt a magányára – igaz, hamis barátokat választ. Én magam is megéltem egy barátság elvesztését, és éppoly megsemmisítő tud lenni, mint egy szerelmi viszony vége. Miután véget ért a regényt inspiráló barátság, elveszítettem a hitet magamban és az ítélőképességemben, de tanultam a történtekből. Nyitott szívvel lépek be új barátságokba, de jobban választok, és kerülöm a kiegyensúlyozatlan erőviszonyokra épülő kapcsolatokat.

Az igazi barátság az egyensúlyról szól.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Szenvedély

„Úgy gondolom, a szenvedély számtalan formát ölthet. A regényben például az Elliot nevű szereplő látszólag nem egy szenvedélyes férfi. Visszafogott könyvelő, nem egy cowboytípus, viszont rendkívül elkötelezett az igazságosság, őszinteség és jóság eszméi mellett. A bátorság és hősiesség sokszor csendes erősség, és nem feltétlenül abban nyilvánulnak meg, hogy valaki gyors kocsit vezet vagy vad tangót táncol.

Létezik egy klisé, miszerint ahogy öregszik az ember, úgy veszik ki a szenvedély az életéből. Én nem hiszek ebben, hiszen annyi minden iránt lehet szenvedélyt érezni. Számomra ilyen az írás is. Imádom, hogy kinyitom a laptopom, és otthonokat, utazásokat, szerelmi viszonyokat teremthetek, és bármi megtörténhet. Igazi varázslat ez, olyan, mint egy utazás, ami nem kerül pénzbe.”

Forrás:
Kerepeczki Anna