Mindent a böjtölés hátteréről

Kenyéren és vízen – Mi értelme a böjtnek, az elvonulásnak, az önmegtartóztatásnak?

A böjt során bizonyos időre valamilyen módon megfosztjuk magunkat a testi élvezetektől, és ettől megtisztulást, akár valamiféle lelki fejlődést remélünk. Manapság a léböjtkúra a legismertebb közülük, bár ettől csak egészségügyi hatást várnak – de minden nagyobb vallásban előkerül az időszakos önmegtartóztatás tana.

A muszlimoknál a Ramadán, a keleti vallásokban az elvonulás és a meditáció, valamint a keresztények húsvét előtti böjtje, aminek során péntekenként nem fogyasztanak húst. Bár ez a mai, irodai munkák korában nem lenne nagy lemondás, ősi hagyományról van szó:

amikor még a mezőgazdálkodás volt a fő kenyérkereső (haha) foglalkozás, valóban nehéz volt rendes étel nélkül lenyomni egy napot a földeken.

Hardcore böjtölők

A böjtölés egyik legextrémebb formája a remeteség. A remeték különösen divatosak voltak az első évezred közepe táján, az őskereszténység korában, főleg az egyiptomi, sivatagos területeken. A trend fellobbanásának az okát nem tudjuk, de meglepően sok, életét Istennek szentelni vágyó férfi költözött ki barlangokba, hogy aztán ott gyökereken, kenyéren éljen – így tett például Remete Szent Antal és Pál is. Jogos kérdés, hogy hogyan jutottak kenyérhez, de Szent Pál ezt is megoldotta: magányos élete során olyan jóban lett az állatokkal, hogy a legenda szerint egy holló hordta neki a kenyeret. Egyben ők voltak az etológusok és biológusok elődei is, hisz rengeteg idejük volt tanulmányozni az élővilágot.

A remeték nemcsak a rendes ételtől tartózkodtak, de a nőktől és a kényelemtől is. A legtöbben szigorú vegetáriánus étrendet tartottak, közülük Keresztelő Szent János menüje volt a legdekadensebb: vadmézet és sáskákat evett, a sivatagi körülményekhez képest ez szerintem egészen fenséges fogás!

Forrás:
iStock

Nehéz a modern aszkéták élete                                                                                                

A remeték azt remélték önmegtartóztató életüktől, hogy így, bűnmentesen élve, napjaikat a természet megfigyelésével és imádkozással töltve közelebb kerülnek Istenhez, megedzik szellemüket.

Aki már próbálkozott böjttel, az tudja, hogy valóban kemény lelki munkát kíván meg tőlünk – és elárulom, hogy sokkal nehezebb munkátok van nektek, itt, mint Szent Antalnak volt a sivatagban.

léböjt

Kipróbáltam a lehetetlent: elárulom, mi történt a testemmel 3 nap léböjt után

Ha böjtről van szó, akkor csak kétfajta vélemény létezik: az egyik csoport azt gondolja, ez hülyeség, a másik pedig foggal-körömmel küzd érte, hogy márpedig ez jó és egészséges. De kinek van igaza? Lehet, hogy egyiküknek sem? Megpróbáltam választ kapni a kérdésekre.

Korábbi cikkünket itt olvashatjátok.

Azért, valljuk be, a sivatagban viszonylag kevés kísértéssel találkozunk, míg a modern világban körbevesz titeket a csábítás: a péksütemény illata az utcán, pumpkin spice kávé mosolyog a plakátról, és az interneten nap mint nap ínycsiklandó receptekbe futhattok bele.

Ha mégis egy kis aszkétizmusra szánjátok magatokat, sok hasznos tapasztalatban lehet részetek. Tanúi lehettek belső működésetek egy fontos, de napjainkban szinte észrevétlen működésének: a vágy felkelésének, majd eltűnésének.

Ez a hullámzás ritkán történik meg, mert a vágyat megjelenésekor rögtön lehetőségetek van kielégíteni. Úgy érezhetitek, ha nem teszitek, az egyre kínzóbb lesz – azonban ha még vártok egy keveset, egyszer csak azt vehetitek észre, hogy a vágy eltűnt. Lassan rájöhettek, hogy ez csak egótok terméke, egy illúzió, amire valójában nincs szükségetek. Így lehetőségetek nyílik egy lépéssel távolabbról szemlélni magatokat, és rájöhettek arra is, mik a számotokra igazán fontos értékek az életben.

Elvonulni, zarándokolni

Nem egy megszokott nyaralási forma, de manapság is több helyen szerveznek csendes, meditatív elvonulásokat. Van valláshoz kötött, de azoktól független, saját belső fejlődéseteket megcélzó program is. Ezek során nemcsak az étkezést igyekeznek puritán módon biztosítani, de az elvonulás hétvégéje, hete, akár hónapja során arra is figyelnek, hogy minél távolabb kerüljünk a „földi élvezetektől”, és minél több időt töltsünk egyedül, a természet közelében, szellemi táplálkozással: olvasással, meditációval, jógával.

Hasonló célt szolgálhatnak a zarándokutak is, ahol az egyedüllétet véletlenszerű találkozások színezik, és a szemlélődés mellett komoly fizikai terhelést is ró ránk, aminek elviselése tovább edz minket – nem csak testileg.

Talán elsőre riasztónak tűnik az ötlet, de ha egyszer rászánjuk magunkat egy ilyen utazásra, egész életünket megváltoztató élményben lehet részünk!