„Jó, de mégis hogyan? – kérdezitek jogosan. Számos recept létezik ahhoz, hogy tartósan rábírjuk magunkat az aktív testmozgásra, ami nemcsak abból áll, hogy ütemesen a szánkhoz emeljük a finom falatokat. Azonban hiába a sok ötlet, ha nincs meg az igazi, belső motiváció. Én abban hiszek, hogy egy „önvallomásnak” mindig sokkal nagyobb ereje van, mint a DIY praktikáknak, ezért megosztom veletek a saját történetemet.” Steiner Petra a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be az írását a testmozgásról. A következő sorokban az ő történetét olvashatjátok.
Tipikus átlagos testalkatú lány vagyok, akinek a súlya 50 és 60 kg között ingázik már tinédzserkora óta, holott újszülöttként 4,4 kg-mal láttam meg a napvilágot, majd gyerekként mindig elöl deszka, hátul léc kislány voltam. Persze nem panaszkodom, a 165 cm-emmel, valamint a homokóra testalkatommal igazán szerencsésnek mondhatom magam, azonban, tudjátok, mindig találunk magunkban, ez esetben magunkon valami hibát, amit egyszerűen muszáj kijavítani. Legalábbis jó lenne, de ehhez kell egy átütő erő, egy élmény, ami elindít bennünket az úton. Az ilyenek pedig a lehető legváratlanabb pillanatokban találnak meg bennünket. Engem például egy second hand shop próbafülkéjében.
„Két gyönyörű csajszi között hatalmas bálnának láttam magam”
„Nemrégiben megjelent egy #csinoskedd kép, amin én is rajta voltam. Két gyönyörű csajszi között hatalmas bálnának láttam magam, és ez volt az a pont, ami még jobban megerősített abban, hogy tényleg bele kell vágnom az életmódváltásba” – mesélte fotósunk, Anna, történetét ITT olvashatjátok.
Töredelmesen bevallom, az egyetemi évek alatt a stressznek köszönhetően rászoktam a mamám darás kekszének rendszeres nassolására, de hát mit is tehettem volna? A mamám imád a családnak sütni, enni pedig még jobb, mert rettentően finom. Így történt, hogy a mindennapi rohanás miatt rendszertelenül kezdtem el étkezni, hazaérve csak a gép előtt görnyedtem, tanultam, olvastam a kötelezőket, a mozgást pedig hírből sem ismertem. Jobban mondva de, amikor fel kellett mászni 20-30 lépcsőfokon, elkezdtem gyorsabban szedni a levegőt, és bevallom, néha próbálkoztam tornavideókkal, de hamar feladtam, mert rendkívül gyengének éreztem magam.
Ott ült a kisördög a vállamon, és végig suttogta a fülembe, hogy úgysem fogod tudni megcsinálni. Igen, mert nem is akartam igazán.
Aztán az ötödik szemeszterben, mikor hosszú hetek után hazalátogattam, anyukám első mondata az volt, hogy „óha, de összeszedted magad”. Ez persze rettentő rosszulesett, bántásnak éreztem, pláne, mert igaza volt. Hatvan kiló fölé mentem, ami sosem fordult elő velem, emiatt pedig csak még rosszabbul éreztem magam. (Tudom-tudom, hatvan kiló még nem a világ, igazán nem nekem kellene panaszkodni, de mindenkinek a saját baja a legnagyobb.)
Az igazi áttörést viszont az a bizonyos próbafülke jelentette, a kedvenc turkálómban. Mindig is szerettem a testhezálló, feszülős darabokat, ezért egy akkor divatos farmerhatású leggingset vittem be magammal. A látvány azonnal letaglózott, mert mintha nem is magamat láttam volna viszont a tükörben. Az idegen combja és feneke hatalmas volt, a hasán zsírpárnák dagadtak. Az egész olyan volt, mint egy rémálom. Ott és akkor ígértem meg magamnak, hogy ezen változtatni fogok. Rendszeresen fogok mozogni, hogy olyan testem lehessen, amire büszke lehetek, és ne huzigáljam magamon összevissza a ruhadarabokat, hogy minél többet takarjanak.
Ha már megvan a kellő löket, amiért személyesen érintettnek érezzük magunkat, hogy igenis, változtatni érdemes és kell, már csak meg kell találni a számunkra megfelelő mozgásformát. Tudom ám, mintha az olyan könnyű lenne… Azonban sosem szabad feladni, mert ha egyszer megtaláljuk, nem fog elcsépeltnek tűnni az a mondás, hogy a mozgás öröm.
Elkezdhetném boncolni a fizikai aktivitás biológiai hatásait, mint többek között az endorfin termelődését, de mivel nem biológiából végeztem, ezt inkább meghagyom a szakembereknek. A tény azonban az, hogy a mozgással nemcsak izmot lehet növelni, hanem zsírt is lehet égetni, jó hatással van a körérzetünkre, a mindennapjainkra, csak át kell billenni a holtponton. Na és persze túl kell jutni a Pató Pál uras ráérünk arra még attitűdünkön.
De ott fojtogat bennünket a kérdés: mégis hogyan kezdjünk neki? Erről majd legközelebb mesélek…
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!
