Füle Dóra vendégszerző  „A bőröm alá másztak a szavai, nem tudtam szabadulni tőlük” – Egy önbizalom újjáépítésének története

„A bőröm alá másztak a szavai, nem tudtam szabadulni tőlük” – Egy önbizalom újjáépítésének története

Az önbizalmat nem kapjuk csak úgy kézhez, meg kell dolgozni érte, egyeseknek keményebben. Dóra a VOUS vendégszerző felhívására küldte be írását arról, hogyan döngölték földbe az ő önbizalmát, amit végül csakis saját maga épített újjá. A következő sorokban Füle Dóra történetét olvashatjátok.

Az önbizalom egy törékeny, bizonytalan talajon álló fal, amelyet könnyen porrá rombolhatnak egy apró megjegyzéssel, megnyilvánulással. De ha már megtörtént a baj, hogyan építsük újra fel az összeomlott falakat?  

Egyszerű és tömör a válasz: lépésről lépésre. 

Így jön képbe az én személyes harcom is, a saját önbizalmammal szemben. Pár évvel ezelőtt még azt mondtam volna, ő áll toronymagasan az élen, de hadat üzentem neki, hogy még nincs vége. Az én sérelmeim egészen gyerekkoromig vezethetők vissza.

A szüleim babakoromban elváltak édesapám alkoholszenvedélye és erőszakos viselkedése miatt, így csak kéthetente hétvégén találkoztam vele. Édesanyám a lelkemre kötötte, hogy nem muszáj vele találkozni, ha nem akarok, de már akkor felleltem magamban egy érzést, csak még nem sejtettem, mi lehetett az. A megfelelést, hogy mindenkinek jó legyen. 

Forrás:
iStock

Jó legyen apának, anyának, mamának. Hogy Dórinak ez jó volt-e? Akkor nem foglalkoztam vele. Ahányszor vele voltam, mindig csak erősödött az érzés, hogy még többet kell tennem, hogy figyeljen rám, hogy büszke legyen, hogy szeressen. Egyszer a mamához vezető úton egy használt autókereskedésnél haladtunk el, mindig eggyel több márkát tanultam meg, és a következő alkalommal felsoroltam őket neki. A Forma–1-es versenyzők neveit is kívülről tudtam, és vele izgultam végig a futamokat. Még zsírozni is megtanultam (amit magyar kártyával lehet játszani), mindezt azért, hogy figyeljen rám.

Hiszen melyik kislány ne akarna apuci pici hercegnője lenni? Én sosem voltam, és általában éreztette is velem.

Ahogy teltek az évek, kamaszodtam, a negatív megjegyzések csak durvultak. Amikor levágattam a derékig érő hosszú hajam, remegő végtagokkal és gyomorral vártam a napot, hogy ismét találkozzunk. A reakciója nem volt meglepő, azt mondta: „egy szép lánynak mindig hosszú a haja”. Pár hétig még hallgattam a megjegyzéseit, de azt hittem, megúsztam ennyivel. Tévedtem.

Michaletzky Luca

Michaletzky Luca, a VOUS szakértője így látja Dóra helyzetét:

„A szüleinktől kapott elvárások, viselkedési és gondolkodási minták mélyen belénk vésődnek, hiszen egész gyermekkorunk során ők jelentik számunkra az elsődleges környezetet. Tőlük sajátítjuk el azt is, hogyan ismerjük fel, dolgozzuk fel érzelmeinket, és énképünk kialakításában is fontos szerepük van. Éppen ezért ha ezek csorbát szenvednek, annak súlyos következményei lehetnek felnőttkorunkban, amit hosszú, tudatos lelki munkával lehet csak módosítani. Ha egyedül nem megy, érdemes szakmai segítséget kérni, hogy saját gyermekeinket már valódi odafigyeléssel és szeretetben nevelhessük!”

Az egyik szokványos ebéd utáni órában megjelent ördögi mosollyal az arcán, kezében egy mérleggel. Értetlenül álltam, és azon gondolkodtam: ez most komoly? Az volt. Attól a naptól fogva minden héten megmérte a súlyomat, és fel is jegyezte. Ahogy változást észlelt, rögtön megkaptam azt a tipikus lenéző fintorát, amit a mai napig nem tudok kitörölni az emlékeimből. „Megint híztál” – rázta a fejét, majd bevéste a számot.

Attól a pillanattól kezdve a bőröm alá másztak a szavai, nem tudtam tőlük szabadulni még a mai napig sem.

Ahányszor tükörbe néztem sírhatnékom támadt, és úgy éreztem, senkinek nem leszek elég jó, de most már így közelítve a huszonegyhez lassan minden világos lesz. Nem tudom, hogy élvezte-e, hogy nekem fájdalmat okoz, tudva, hogy ez kihathat a későbbi életemre vagy csupán nem fogta fel szavai súlyát. Egyre viszont rájöttem, hogy vannak olyan személyek, és még lesznek is, akiknek mindegy, mennyire szeretnétek imponálni, nem fogják értékelni. Sőt, még ha tehetik, belétek is rúgnak. Most mondanom kéne, hogy ne vegyétek figyelembe, de tudjuk, ezt lehetetlen.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy mutassátok meg neki, ti igenis okosabbak, szebbek, tehetségesebbek vagytok náluk, de egyet ne felejtsetek: ne nekik bizonyítsatok, hanem magatoknak. Hiszen ha eléritek, amit a legjobban szeretnétek, saját magatoknak adtok egy löketet, és ez az első tégla az épülő falatokhoz. Én még nagyon az alapoknál tartok, de a jó munkához idő kell, és ha a falam egyszer felépül, az bizony a legerősebb lesz, és senki le nem dönti többé! Ti se engedjétek!
 

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok másokkal, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT!