„...40 évesen majd arra ébredsz fel, hogy nem tudod, miért történik veled mindig ugyanaz a szar”

Mióta a Netflix is a háztartás része, rendszeresen nézek dokumentumfilmeket – csak úgy. Az egyik kedvencem a séfeket bemutató The Chef's Table. Kicsi feszengek ugyan a tányéromra dobált, nem túl átgondolt és egészséges vacsorámat nyammogva, miközben ők olyan fogásokat mutatnak be, amiktől rágni sem tudok, mert a padlón keresgélem az államat. Amin viszont a legutóbbi rész láttán elgondolkodtam, az nem az ételek vagy a főzés volt, hanem a tudatos élettervezés, hogy ne legyen az egész vakrepülés.

365 lépés önmagunk felé
365 lépés önmagunk felé
Forrás:
Alexandra

A férfi, aki mesélt, nagyon határozottan és nagyon franciául kijelentette: 14 évesen tudta, hogy séf szeretne lenni. Tudta, hol kell tanulnia. Tudta, hogy addig kell hajtania a példaképének tekintett mesterszakácsot, hogy az végül csak felveszi krumplit pucolni a konyhába, ahol majd bizonyíthat. Tudta, hogy jó lesz abban, amit kitalált magának. Minden alkalommal, amikor ilyesmit hallok, teljesen megdöbbenek: HOGYAN? HONNAN?

„Állatorvos. Kutyás rendőr. Divattervező. Még tanár is szerettem volna lenni. Sok-sok éve a kazettára felvett rádióadások készítése közben vagy a kétfős boszorkánymagazin szerkesztőségének irányítása alatt körvonalazódott, mi lesz belőlem, ha nagy leszek” – így kezdődik a bemutatkozásom. A következő mondatban már másról van szó, pedig ez lenne a folytatás: bárcsak tényleg pontosan tudtam volna a kitalált boszorkányokról szóló, húgommal gyártott lapok készítése közben, hogy egyszer majd erről teszek vallomást egy női magazin főszerkesztőjeként! Úgy érzem, kanyargós volt az út, ennek valószínűleg így kellett lennie, de ma már látom: léteztek olyan pontok, ahol lehettem volna tudatosabb, vagy figyelhettem volna jobban. A kanyarok valószínűleg megmaradtak volna, csak felkészültebben tekerem a kormányt, veszem le a lábamat a gázról vagy váltok sebességet.

Hirtelen 34! Hirtelen 44! Hirtelen 54! – Hogyan képzeljük magunkat 10 év múlva?

Hirtelen 34! Hirtelen 44! Hirtelen 54! – Hogyan képzeljük magunkat 10 év múlva?

Katalin hercegné 34. születésnapja okán kíváncsiságból összehasonlítottuk, hogy három, tíz-tíz-tíz év korkülönbséggel rendelkező VOUS-szerkesztőnk hogyan látja jövőjét tíz év távlatából. Mire vágynak, milyen életfeladatokban gondolkodnak?

A cikket ide kattintva olvashatjátok.

A VOUS-hoz kerülő gyakornokokon és junior szerzőkön azt látom, hogy az Y generáció legfiatalabb tagjai közül többen vannak azok, akik sokkal tudatosabban építik az életüket, mint ahogyan azt a környezetemben élők teszik vagy tették. Vannak azonban hozzám hasonlók, akiknek jól jöhet néhány kapaszkodó, illetve

mindig kerülhetünk olyan keresztúthoz, ahol fel kell tennünk a kérdést: most hogyan tovább?

A VOUS-lányokkal összegyűjtöttünk néhány gondolatot, amelyről azt reméljük, segíteni fog az élettervezésben, életvezetésben – pont tőlünk, pont nektek.

1. Legyetek éberek!

Egyszer valaki azt mondta nekem, járjak nyitott szemmel, lássak, figyeljek, legyen tudomásom arról, ami történik. Baromi nehéz megélni is az életet, és kívülről is ránézni arra, ami veletek történik – főleg most, amikor minden a carpe diemről szól. A jelenben való létezést támogatja minden, pedig szükség van a múltra és a jövőre is ahhoz, hogy tervezni tudjatok. Nem kell mindent elkerülni, kitalálni, hagyhatjátok, hogy történjenek a dolgok, hátradőlhettek néha és figyelhettek anélkül, hogy mindent irányítanátok, de jó, ha úgy általában észnél vagytok, és tudjátok, mi történik.

Ezt tapasztalta a VOUS fotósa, Zsófi is, aki forgószélként éli életét, ezért szüksége van a következetességre, különben káosz az élete.

Forrás:
vous

„Tisztában kell lennem azzal, mit és miért akarok az életemtől, a munkámtól, a kapcsolataimtól. És figyelni kell folyamatosan. Fárasztó néha, de ez van. Velem egyszer előfordult, hogy minden jó volt, aztán pislogtam kettőt, és már csak azt vettem észre, hogy baromira elmentek mellettem a dolgok, és én észre sem vettem. Úgy összességében szerintem az a fontos, hogy a rossz élményekből le tudd szűrni a tanulságot, különben ezerszer is ugyanabba a hibába esel...

...és 40 évesen majd arra ébredsz fel, hogy nem tudod, miért történik veled mindig ugyanaz a szar.

2. Hivatásotok legyen, ne munkátok!

Kanyarok ide, kanyarok oda, valahol mindig is tudtam, hogy írnom kell – valahol. Valamit. Leginkább megmutatva. Mesélve. Átadva. Azzal tisztában voltam, hogy az újságírás nem olyan, amivel Carrie Bradshaw hitegetett, de arról mondjuk fogalmam sem volt, miből áll a szerkesztés, később egy csapat vezetése, motiválása. Mennyi csúnya kudarc, fájdalom, szomorúság, elkeseredettség zárkózik fel a sikerek mellé.

De ha kellett, 16 órát ültem a gép előtt, hogy megtaláljam azt az egy hírt, ami viszi majd az oldalt. Ha kellett, egyszerre voltam szerkesztő, képszerkesztő és felelős szerkesztő egy élő tudósításnál. Volt, hogy hajnalban keltem és este feküdtem, mindezt heti hét napon át, és képes voltam hónapokig csinálni, mert akartam. Volt, hogy annyit írtam, hogy elfogytak a szavaim, és olvasnom kellett, hogy újratermelődjenek. Ezt csak és kizárólag úgy tudtam csinálni, hogy nem éreztem munkának, amit csinálok. Munka volt, persze, de valahol mégsem. Több volt annál, mélyebb, önmagam fejlődése volt benne, a tanulásvágy, persze, a maximalizmus is.

Forrás:
vous

Ha találtok egy szakmát, ami tetszik. Egy munkakört, amit szenvedélyesen tudtok csinálni magatokért. Ami, bármennyit is csináljátok, visszatölt benneteket, akkor jó helyen vagytok. Onnantól kezdve nem szégyellitek majd, hogy a munkátok a hobbitok, és összefolyik a magánéletetekkel. Onnantól kezdve hivatásotok van, a szívetekkel dolgoztok és a lelketekkel tesztek hozzá valamit a világhoz. Az persze ilyenkor sem mindegy, milyen körülmények között teszitek. Megalázva, kizsákmányolva érezve magatokat, semmiféle hivatástudat nem ment meg benneteket a kiégéstől.

3. Nem baj, ha féltek, csináljátok!

Akik rendszeresen olvassák a VOUS-t és Puha Andi írásait, valószínűleg nem az jut elsőre eszükbe Andiról, hogy hallássérült. Inkább az, hogy nagyon bátor. Meg bevállalós. Olyan, mintha nem is egy, hanem három élete lenne, amiben a napok nem 24, hanem minimum 48 órásak. Andi tanul, ír, szerkeszt, férjhez ment, és bevállal egy csomó olyan dolgot, amitől fél. Mondjuk bogarat eszik, vagy kötélcsúszik két hegy között. Hogyan csinálja?

Forrás:
vous

„Nekem nagy mottóm, hogy nem baj, ha félsz, vágj bele akkor is, lesz, ami lesz. Maximum újrakezded, vagy nem csinálod többet. Lehet, nem látszik, de félős vagyok, és ez a mottó mindig segített.”

4. Mondj nemet, és ne taposs el másokat!

Sokszor és sokan írtunk már itt a VOUS-nál is, hogyan lehet megtanulni nemet mondani, és hogyan lehet nemet mondani anélkül, hogy megutálnának benneteket. A lényeg a lényeg: meg kell tanulni nemet mondani, és ezt gyakorolni is kell. Szerkesztőnk, Mojzi szerint ez az egyik legfontosabb életvezetési tanács az életben, ő is igyekszik a gyakorlatban is abszolválni mindezt. „Elképesztően fontos, hogy ne szivassuk meg magunkat és környezetünket” – mondja. És mi a másik fontos dolog?

Forrás:
vous

„Egy nagyon kedves családi barátunktól tanultam: 'Attól, hogy letaposol másokat, nem leszel nagyobb, legfeljebb magasabb.' Én eszerint élek, ami persze egyértelmű, de sajnos sokaknak nem, így nemegyszer mondtam ezt már embereknek az elmúlt években.”

5. És ha minden borul, akkor annak úgy kellett lennie

Kirúgnak benneteket a munkahelyetekről, vagy egyszerűen csak megszűnik a munkahelyetek. Elveszítetitek egy barátotokat, családtagotokat. Szakítotok. Szakítanak veletek. Van, amikor nem tudtok beleszólni az életetek alakulásába. Hírszerkesztőnk, Sophie nagyon nem ezoterikus alkat, de hisz a sorsban.

Forrás:
vous

„Talán főleg a magam megnyugtatására, de amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, akkor megbeszélem magammal, hogy ez nyilván nem véletlen, ennek így kell lennie” – mondja ő.

Az ilyen traumák után az egyik legnehezebb dolog felállni, nekikezdeni, újrakezdeni. De ahogy Zsófi is mondta, mindenből lehet tanulni, mindenből lehet fejlődni, a lényeg, hogy találjatok vissza önmagatokhoz, és vegyétek a kezetekbe az irányítást.

10 dolog, amin változtassatok most, mert 10 év múlva megbánjátok! Mészáros Virág

10 dolog, amin változtassatok most, mert 10 év múlva megbánjátok!

Az idő egyre csak múlik, mi pedig értetlenül ülünk a tetteink felett, mondván: bár máshogy csináltuk volna. Biztosan mindannyian hallottátok már a szüleitektől, hogy: „Majd ha annyi idős leszel, mint én, rájössz.” Kamasz fejjel mindig csak kötekedésnek vettétek, ugye? Pedig idővel mindenki rájön, nem az volt.

A cikk folytatásáért kattinsatok ide!