Szegedi Kata vendégszerző cikke önmaga megismeréséről és a változás szeretetéről

„Az utamnak még nincs vége: elkezdtem megismerni és megszeretni magam” – szenvedélyemmé vált a változás

„Manapság könnyű olyan dolgokba botlani, amik függőséget okozhatnak – dohányzás, kávé, okostelefon. Beismerem, egy-kettőtől én is függök, de a legújabb szenvedélyem eltér ezektől, és még magamat is megleptem a felismeréssel, hogy ez egyáltalán lehetséges” – kezdi történetét Kata, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Szegedi Kata inspiráló történetét olvashatjátok.

Függőségem neve: változás

A változás az, ami mindenki életében elkerülhetetlen egy bizonyos szintig. Legyen az külső, belső, kisebb, nagyobb, észrevehető, mások számára láthatatlan, boldog, vagy szomorú változás, de mindig megtörténik. Így történt ez velem is. Sokáig passzív szemlélője voltam az életemnek. Egészen addig, amíg az események sodrása azt nem hozta, hogy 18 évesen egyedül töltöttem egy hónapot külföldön. Iszonyú nehéz volt, majd lassan rájöttem, hogy mennyit változtam már ennyi idő alatt is, és így indultam el az új függőségem útján: a változásén.

Jogos a kérdés, hogy vajon az emberek tényleg megváltozhatnak-e. Hiszen vannak a horoszkópok, vagy a sok személyiségteszt, amik elolvasása végén mindig ott az „aha-élmény”, hogy nocsak, ezt pont rólam írták! Tehát mindannyian be vagyunk skatulyázva, a személyiségünk születésünkkor eldől, és ezekből nincs kiút? De van, csak van két apró bökkenő. Az emberek egy része fél a változásoktól. Mi van, ha rosszabb lesz? Mi van, ha végül elbukok? Ezek és ehhez hasonló kérdések tartják őket vissza a következő lépéstől, amivel el is érkeztünk a probléma második forrásához: az emberek nagy része nem szeretné elfogadni, hogy a változásért tenni kell.

Változást csak maga a változás generál.

Ígérem, megváltozok!

23 éves létemre már sokszor fogadkoztam, hogy megváltozok. Gyakrabban válaszolok a leveleimre, nem hagyok mosatlant a mosogatóban, a félév elejétől készülni fogok az órákra. Hogy hányszor gondoltam komolyan? Mindig. Hogy hányszor változott a dolog attól, hogy kimondtam? Egyszer sem. Esetleg egy rövid ideig, hogy utána minden visszatérjen a régi kerékvágásba, és újrakezdjem az ígérgetést.

A következő külföldi utazásom már az én döntésem volt. Ahogy közeledett az indulás időpontja, egyre jobban rettegtem tőle. Távol a családomtól egy idegen helyen? Mégis mire gondoltam, mikor kitöltöttem a jelentkezésemet, hogy külföldön szeretnék tölteni egy szemesztert? De én pont ezért szerettem volna nekivágni. Ugyanis ezúttal megfogadtam magamnak, hogy megváltozok. Nem ismertem eléggé önmagam – a mai napig sem ismerem eléggé –, de tudtam, hogy milyen szeretnék lenni: spontánabb, közvetlenebb, talpraesettebb. Sikerrel jártam? Igen.

Nem akartam itt megállni. Elkezdtem megismerni és megszeretni magam, ami lássuk be, elég nehéz feladat a mai, tökéletességet hajhászó világban, ahol annyira könnyű a valóságot néhány filterrel manipulálni.

Forrás:
iStock

Hogy mi lett a folytatás? Ismét külföldön vagyok, egyedül, több hónapig. Azonban ez alkalommal az indulás előtt már nemcsak rettegést éreztem az ismeretlentől, hanem gyermeki lelkesedést is. Tudtam, hogy meg fogok változni, és már alig vártam ezt a változást. Nem is kellett rá sokat várnom, alig pár nap alatt nyitottabb lettem, már nem jövök zavarba, ha idegen nyelven kell megszólalnom, és spontán utazásokat kezdtem szervezni magamnak.

vendégszerző VOUS

Legyetek ti is a VOUS vendégszerzői!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.

Az utamnak még nincs vége, és tudom, hogy még sokat fogok változni. Nemcsak az elkövetkezendő hónapokban, de a távoli jövőben is. Mégpedig azért, mert szeretnék változni, jobb lenni, és teszek érte, hogy így legyen. Bár az én esetemben a legnagyobb személyiségformálást az utazások váltották ki, mégis az a legszebb a változás szeretetében, hogy ez motivál arra, hogy más dolgokat is megváltoztassak az életemben: pozitív emberekkel veszem körül magam, rendszeresen mozgok, és odafigyelek arra, hogy mindig legyen elég időm a családomra, a barátaimra, magamra.

Jelentem, megváltoztam!

A levelekre adott válaszaimra már nem kell heteket napokat várni, mindig legtöbbször elmosogatok magam után, és bár még a tanulás halogatásán van mit csiszolnom, mégis kijelenthetem, hogy sikerült megváltoznom. És ha nekem sikerült, miért ne sikerülhetne másoknak is? Igen, a változás ijesztő tud lenni, de ha elfogadjuk, hogy az életünk része, és elébe megyünk a változásoknak, akkor lehet, hogy máris szereztünk magunknak egy új szenvedélyt.