Máshogyan értékeljük a helyzeteket, az emberi kapcsolatainkat, mert különbözőek vagyunk. A súlyos betegségen átesettek vagy szervátültetettek azonban hasonlóan gondolkodnak: ők az apró dolgokat is tudatosan élvezik, és mindennap mélyen hálásak, hogy egy második életet kaptak. Az életszemléletükből sokat tanulhatunk.
Szívet 18. születésnapi ajándékként
2016-ban eddig 45-en kaptak új szívet Magyarországon. Egyikük Edit, akinél 3 éve rosszindulatú csontdaganatot diagnosztizáltak a bal térde alatt. Kemoterápiát kapott, és eltávolították a beteg sípcsont egy részét. Sajnos azzal kellett szembesülnie, hogy a kemoterápiás kezelés károsította a szívizmot, és hosszas infúziós kezelések után is romlott az állapota. 2013. december 19-én műszívet ültettek be számára, amely 2 évig segítette a szíve működését, és abban reménykedtek, hogy közben a sajátja megerősödik, és újból magától működik majd.
„2015 nyarán kiderült, hogy a műtött lábam begyulladt, a protézis elfertőződött. Nem tudták megmenteni, ezért combközéptől amputálni kellett. A kórházi lábadozás közben kaptam egy stroke-ot is, amitől a jobb oldalam érzéketlenné és a mozgásom koordinálatlanná vált.
Szerencsére egy hét alatt teljesen helyrejöttem. Félő volt, hogy a baktérium, ami a lábamat megtámadta, bekerült a szívembe is, és mivel 2 év alatt éppen hogy egy picit javult az állapotom, fel kellett tenni transzplantációs listára.
5 nappal a várólistára kerülésem után, 2016. február 25-én (2 nappal a 18. szülinapom után) hajnalban jött a telefonhívás, hogy van egy szív.
Igazából nem rémlik, hogy bármitől is féltem volna. Mivel már rengeteg műtétem volt, próbáltam úgy gondolni rá, hogy ez is csak egy újabb. Teljes mértékben megbíztam az orvosokban. A műtét után voltak komplikációk, de szerencsére minden rendeződött, és egy hét altatás után felébresztettek. Nagyon rosszul ébredtem, és napokig zavart voltam, de végül minden egyenesbe került.”
„Azt mondták, vagány a kopasz fejem. Nem vagány voltam, hanem rákos” – interjú Nagy Lilivel
Nagy Lili légies könnyedséggel, csinosan, mosolygósan, hátközépig érő hajjal libben be a megbeszélt interjúnkra. Nehéz elhinni róla, hogy pár éve kopasz volt, sovány és beteg – pedig Lilit tizenéves korában nyirokrákkal diagnosztizálták. Mindenki nyugodjon meg! Ez nem egy szomorú történet – inkább egy szókimondó, őszinte sztori.
A cikket ide kattintva olvashatjátok el.
Editet három hét kórházi kezelés után engedték haza.
„Eleinte minden nagyon furcsa volt. Hogy nem ehetek akármit, hogy kint csak maszkban és kesztyűben lehetek, a rengeteg gyógyszer… De mára annyira megszoktam, hogy mindez már természetes.”
Egy szív, két lélek?
Filmekben már ti is láttatok olyat, hogy a szervet kapott személy tulajdonságai elkezdenek hasonlítani a donoréira. Ezt nem a forgatókönyvírók találták ki.
„Amikor már jól voltam műtét után, behoztak egy tévét, és én egyfolytában a sportcsatornákat vagy autószerelős műsorokat néztem. Mielőtt megműtöttek, ezeket a műsorokat egyenesen utáltam. Sok étel is van, amit eddig nem tudtam megenni, de most már simán megeszek. De például a leveseket szerettem, ma már nem igazán.”
De kitől kapta a fiatal magyar lány az életmentő ajándékot?
„Annyit tudok, hogy egy nálam idősebb német férfi volt a donorom. Néha szoktam gondolni rá, vajon volt-e családja. Vajon hogy nézett ki? De általában gyorsan próbálom elterelni a figyelmemet, mert ezektől a gondolatoktól rosszkedvem lesz.
Még a transzplantáció előtt arra gondoltam, milyen szörnyű, valakinek meg kell halnia, hogy én tovább élhessek.
De aztán rájöttem, ha így fogom fel, nem tudom majd elfogadni, hogy nekem új szívem lesz. Nagyon hálás vagyok az orvosoknak és a donoromnak, hogy általuk lehetőséget kaptam az új életre. Most, hogy nem kell már a műszív miatt egy táskával az oldalamon járni, nagyon felszabadultnak érzem magamat. Szeretnék egyetemre járni, diplomát szerezni, és gyermekpszichológusként a hozzám hasonló sorsú elkeseredett fiatalokon segíteni.”
Sportolni szívvel, lélekkel
A 44 éves német Elmar Sprink a szívátültetése után azon gondolkodott a kórházban, hogy ha túléli a műtétet, részt vesz az IRONMAN versenyen. 3,86 kilométert úszott, 180 kilométert kerékpározott és lefutotta a maratont. Ilyen kiemelkedő sportpéldákkal és eredményekkel itthon is büszkélkedhetünk.
Attilának 25 éves korában derült ki szívizombetegsége. A balkamrafunkció elégtelensége miatt a szerv teljesítménye 80% helyett 13%-ra esett, a vérnyomása 50/30 is volt. Ekkor 4-5 évet jósoltak neki az orvosok. Ő tette a dolgát, dolgozott, kislányát nevelte, de romló állapota miatt 2011-ben várólistára került.
Stresszes volt a munkám, azonban a műtét előtt az utolsó napig dolgoztam.
Viszont a kislányom sokat nélkülözött a betegségem miatt, vele van mit bepótolni. Ő abba nőtt bele, hogy Apa nincs jól. Nem tudtam vele biciklizni, úszni, nehezebb volt a gyerekkora. Én is ebbe nőttem bele, mert az apukámat az örökletes betegség miatt 17 évesen elveszítettem.
De az ő példáját láttam: gyengén is dolgozott, segített másoknak és mosolygott. Kifelé ezért én sem akartam semmit mutatni, amíg az állapotom engedte. Nagyon sokat köszönhetek a csodálatos feleségemnek, aki betegen olyannak fogadott el, amilyen vagyok, a rendkívül embert próbáló időszakokban is fogta a kezem, mindenben támogatott. Igazán neki és a szeretteimnek volt veszítenivalójuk, nekem már nem, miközben toltak a műtőbe.”
Másfél év után, 35 évesen 2012. augusztus 3-án kezdett dobogni az új szív a mellkasában.
„A transzplantáció előtt nem féltem, mert nem volt választásom. Tudtam, hogy csak jobb lehet az életem. A műtét után gyorsan javult az állapotom, és három hét elteltével már otthon is voltam. Pozitív ember vagyok.”
A mozgás Attila életében is kiemelkedő fontosságú.
„Gyerekkorom óta sportolok. A transzplantáció előtt egy évvel hagytam abba, mert gyengültem, de a lelkem vitt volna. A sport a mindenem. Heti háromszor járok edzőterembe, röplabdázom, és edzősködöm is. 11 hónappal a műtét után aranyérmesek lettünk Dél-Afrikában a szervátültetettek röplabdacsapatával. 2015-ben Argentínában bronzérmet nyertünk, és nyáron maratonváltót is futottam.
Az új szív jelent számomra mindent. Újra ki tudok teljesedni. 8 hónapos a kisfiam, szépen fejlődik, kitölti a napjainkat. Innentől kezdőzik az új élet!”
Most újra tegyétek fel magatoknak ugyanazt a kérdést: mi az eddigi legnagyobb ajándék, amit valaha kaptatok?
„Komoly lelkiismereti gondokat okozott, elfogadhatom-e a szép, fiatal feleségem veséjét”
Újságíróként hús-vér emberek valódi bánatával és örömével találkozhatok. Sok minden eltörpül azok mellett a problémák mellett, amelyek szóba kerülnek. A legmegindítóbb történeteket az egészséggel és önzetlenséggel kapcsolatban hallottam. Ha valaki olyan betegségben szenved, amelynek gyógyítása csak szervátültetéssel lehetséges, akkor a beteg élete tényleg egy másik ember jóságától, önzetlenségétől függ.
Korábbi cikkemet ide kattitva olvashatjátok el.
Hogyan lehet valaki donor?
Magyarországon a feltételezett beleegyezés elve működik, azaz ha valaki életében nem tiltakozott írásban az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, annak szervei eltávolíthatók. Németországban fordítva van a szabályozás: az válhat donorrá, aki szerepel a nyilvántartásban és úgynevezett donorkártyával rendelkezik.
Itthon két lehetőség van szervadományozásra:
Agyhalott (cadaver) donor, aki agyhalott állapotba került, és nem tiltakozott életében. Ebben az esetben a hozzátartozókat a kezelőorvos tájékoztatja, milyen szervek és szövetek kerültek eltávolításra. (Agyhalál: az agy működésének teljes és vissza nem fordítható megszűnése, ennek megállapítása szigorúan szabályozott, bizonyítása egy 3 főből álló ún. „bizottság” feladata – a szerző.)
Élő donor vese- és májátültetésnél lehetséges. A donor és a recipiens között egyeneságbeli rokoni, testvéri kapcsolat vagy szoros érzelmi kötődés szükséges. Ez utóbbi esetben a felek kérelmét a kórház etikai bizottsága vizsgálja, hogy a szervadományozás ellenérték nélkül, kényszertől és megtévesztéstől mentesen történik.
A szervátültetések száma Magyarországon 2015-ben
Forrás: Nemzeti Szervdonációs Regiszter
