Egyéb kategória

„A kaméleonunk is szerepet kapott az esküvőn” – DIY esküvőnk volt, így csinálhatjátok utánunk!

Szinte hihetetlen, hogy már három hét eltelt az esküvőnk óta, és igazán bizseregnek az ujjaim a vágytól, hogy legépeljem, milyen is volt összehozni egy DIY esküvőt dekoros nélkül, úgy, hogy ne legyen olyan semmilyen, klasszikus organzás hatású, amihez hozzádobnak néhány gyertyát, némi dekorkővel, de azért ne legyen a mostani divatos tematikus esküvőkhöz sem besorolható. Valami olyat akartunk, ami tényleg mi vagyunk.

vous - 2016.11.09.
„A kaméleonunk is szerepet kapott az esküvőn” – DIY esküvőnk volt, így csinálhatjátok utánunk!

Azt már tudhatjátok – ha olvastátok –, hogy mi egyáltalán nem terveztük az esküvőt, hagyományosat pedig végképp nem szerettünk volna. Nem voltunk esküvőpártiak, távol állt tőlünk a nagy hacacáré, és ahogyan az esküvőn is elhangzott, a buli azért jött létre, mert azok, akiket meghívtunk, ott voltak. Mi tényleg csak egy nagyon bensőséges, szűk körű boldogságmegosztásra vágytunk, és tényleg nem voltunk többen, mint ötvenen.

Forrás:
Hámori Zsófia

Amikor belevágtunk a szervezésbe, sok meglepetés ért bennünket, már a helyszín keresésekor. Kicsit fájó volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy kis létszámra nehezebb igazán szerelmetes helyszínt találni, mint a száz fő feletti lagzikra, egyszerűen azért, mert az utóbbi sokkal gyakoribb. Jó pár helyszínt bejártunk, mire rábukkantunk a szigetmonostori helyszínre, az viszont szerelem volt első látásra.

Minden menyasszony rémálma: a kudarcba fulladt esküvő

Minden menyasszony rémálma: a kudarcba fulladt esküvő

Sokáig nem tudtam, mit fogok írni ma nektek, amikor a szerkesztőm arra kért, hogy írjak az esküvői készülődésemről. Minden másodpercben más és más kép volt a szemünk előtt a párommal, hol az, hogy legyen esküvő, hol az, hogy ne, hol az, hogy így legyen, vagy úgy. Nem vagyunk egy szokványos pár, akik biztosan tudták, hogy akarnak esküvőt. Sokáig nem is gondoltuk, hogy lesz.

A teljes cikket itt elolvashatjátok!

Természetközeli, kifejezetten családias hangulatú hely volt, némi vidéki romantikával, eszméletlen gasztronómiával, hangulatos szobákkal, hihetetlenül kedves személyzettel. Be kell vallanom, engem már a recepciónál berendezett kis sarok annyira levett a lábamról, hogy pár nap után végül úgy döntöttünk, itt lesz a nagy nap, és nekiállhattunk a szervezésnek.

Forrás:
Hámori Zsófia

Elég hamar lefixáltuk, hogy dekoros nem lesz, és mi csinálunk mindent, egyszerűen azért, mert nem szerettünk volna rá költeni, másfelől így sokkal személyesebbnek éreztük az egész folyamatot. Eleinte minden reggel és este a Pinteresttel keltem és feküdtem, kiolvastam az összes ilyen témájú blogot, ám ahelyett, hogy sziklaszilárdan láttam volna magam előtt a kész koncepciót, egyre kétségbeesettebb lettem.

esküvői frizura

Felvállalom: nem akarok esküvőt!

A nagy nap. A fehér ruha. Gyűrű, fogadalom, meg ilyenek. Nők, akik már kislányként az esküvőről álmodoztak, pontosan elképzelve, hogy mi milyen lesz, és hogyan fog kinézni. Milyen lesz a dekoráció, mi lesz a bevonuló zene, és persze ott lesz mindenki, aki számít. Kövezzetek meg, de nekem ez teljesen kimaradt.

A teljes cikket itt elolvashatjátok!

Nem bírtam kitörni a már meglévő sémák közül, így tudatos Pinterest-böjtre szántam magam, hogy kicsit táguljon az elképzelésünk, és elkezdtünk gondolkozni azon, hogyan tegyünk némi személyes vonást a már létező és tetsző elemek közé.

Ez hol izgalmas, hol iszonyúan stresszes volt.

Rettenetesen frusztrált a tudat, hogy nem vagyunk dekoratőrök, életünkben nem végeztünk el még csak tanfolyamot sem, így minden döntésünk kissé labilisnak érződött. Néha legszívesebben letámadtam volna a Vous ügyeletes DIY-szakiját, Mojzit, hogy mondja már meg, mégis hogyan csináljam ezt meg azt, de végül a makacsság és a kitartás győzött.

Már a meghívót is magunk terveztük

És magunk is raktuk össze. Nem bonyolítottuk túl, afféle belépőjegynek terveztük meg, amit sima fehér papírba csomagoltunk és viaszpecséttel rögzítettük. Szövegében teljesen eltértünk a sablonoktól, és mivel akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy milyen lesz az esküvőnk, ezt írtuk a meghívóra is:

Nem tudjuk, milyen lesz, de fogunk sírni és nevetni, és szeretnénk, ha ebben velünk tartanátok.

Így utólag visszagondolva, úgy érezzük, ezt sikerült is összehoznunk.

Csupa zöld legyen, ezt akartuk

Szerelmesek voltunk a zöldbe, a természetbe, így nem volt kérdés, hogy nem vágyunk bazsarózsákra és színes kavalkádra, hanem sok-sok zöld kiegészítőre, főleg borostyánra, pisztácialevélre és ruszkuszra, kiegészítő virágként pedig fehér liziantuszt kértünk. Ez rendkívül költséghatékony megoldás volt, ráadásul a virágok az esküvő után két héttel is tartották magukat itthon a vázában.

Forrás:
Hámori Zsófia

Így került a főasztalra egy zöldekből font futó, az asztal fölé zöld koszorú és minden asztalra egy hatalmas zöld csokor a vázába. Kaptunk egy nagy adag zöldet is, amit szét tudtunk rakni máshová, pici vázákba. A menyasszonyi csokrom is ugyanolyan volt, mint az asztali csokor, annyi különbséggel, hogy került bele némi piros bogyó is, amit nagyon imádtam.

Forrás:
Hámori Zsófia

Asztalszámozás? Ne!

Miután kiderült, hogy hány asztal lesz, elkezdtünk asztalonként témákban gondolkodni. Tudtuk, hogy szeretnénk beavatni a vendégeket jobban az életünkbe, hogy igazán azt érezzék, részesei az estének, az életünknek, kicsit azt a hatást szerettük volna elérni, hogy az egész este olyan legyen, mint egy történet, ahol ők is jelentős szerepet kapnak.

elvárások esküvő

A vendég vagy az ifjú pár érezze jól magát az esküvőn? – mindent az elvárásokról

Könnyűnek tűnhet eldönteni, hogy nem lesz tipikus, rendhagyó esküvőtök. A döntés szinte azonnal megszületik bennetek, de szervezés közben szembesültök azzal az ősi, kódolt ösztönnel, hogy ez így azért mégsincs rendjén.

A teljes cikket itt olvashatjátok!

Hat körasztalra kellett tervezni, így az egyik asztalt a kaméleonunk, Kiwi kapta, a másikon szívünk csücske, a Magas-Tátra kapott helyet, a harmadiknál az IT és sci-fi-szektor ült Yodata néven. A negyedik asztal az olvasás iránti rajongásunkat hivatott bemutatni, és egy kedvenc hősömről neveztük el, Szíriusz kapitányról, aki László Endre könyveiben szerepel. Az ötödik asztal az Ázsia iránti rajongásunknak adott helyet, és a Kínai Nagy Fal után Nagy Falat néven futott. A hatodikon pedig az autónkban csípőjét riszáló hulababa kapott helyet, ami a sok utazást szimbolizálja számunkra, amit hol motorral, hol négy keréken űzünk.

A kérdés már csak az volt, hogy hogyan tálaljuk a témákat

A férjem akkor elkezdett mutogatni geometrikus terráriumokat, mire én mondtam, hogy ez nekem is nagyon tetszik, de horribilis áron lehet hozzájutni. Erre azt válaszolta, hogy ő úgy gondolta, csináljunk belőle hetet.

Nem mondom, hogy nem vonzott a dolog, de azért voltak fenntartásaim, hogy hogyan készítsük el őket, mennyire lesz tartós, tényleg olyan lesz, amilyenre szeretnénk? Némi You-Tube böngészés után azonban belevágtunk. A férjem precízen kiméricskélte papírból a tesztformát, majd plexiüvegből kivágta a darabokat dekopírfűrésszel. A lapokat celluxszal összeragasztottuk, majd ragasztópisztollyal végleg rögzítettük. Az aranycsíkozást akrilfestékkel varázsoltam rá, és a végeredmény tényleg klassz lett.

Ezeket a terráriumokat töltöttük fel fehér kaviccsal, majd raktunk bele olyan tárgyakat, melyek passzoltak az adott témához. Meglepő, de sok minden kéznél volt, és az külön jó érzés volt, hogy ha körbenéztünk az esküvőn, akkor rengeteg ismerős tárgy köszönt vissza.

Volt, ami az otthonunk polcáról, volt, ami a szüleink padlásáról, polcairól, udvarából került hozzánk, más pedig pont akkor került az utunkba, amikor kerestük.

Rengeteg garázsvásárt és régiségpiacot túrtunk át néhány tárgyért, például képkeretekért. Bár, ami azt illeti, a végén már azért jártunk, mert imádtuk a piacok hangulatát és a múltban sétálgatást.

Forrás:
Puha Andi

Forrás:
Puha Andi

Forrás:
Puha Andi

Mi legyen a körítés? Minél személyesebb, annál jobb!

Gyakorlatilag a kis történetek adták az egész koncepció sava-borsát, mindenkinek legyártottunk egy pár lapos könyvecskét, amiben minden asztaltémára szántunk egy fejezetnyi belső infót, történetet, némi magyarázatot.

Forrás:
Hámori Zsófia

Forrás:
Hámori Zsófia

Forrás:
Hámori Zsófia

Forrás:
Hámori Zsófia

Ajándékba csokit adtunk, mert rólam köztudott, hogy két pofára képes vagyok pusztítani, ha rám jön az öt perc. Természetesen egy ezzel kapcsolatos anekdota a csokira is rákerült.

Szintén a vendégeknek próbáltunk kedveskedni azzal, hogy mindenkiről készítettünk egy polaroid hatású fotót, aminek a fehér részére olyan címkéket írtunk, ami eszünkbe jutott róluk. Ugyanezt kértük tőlük is, hogy írjanak rólunk párat.

Forrás:
Hámori Zsófia

A süteményeket az anyukák, keresztanyukám és a férjem húga sütötte, a legtöbb mellé háttértörténet is került. Nekünk sokat jelentett, hogy olyan sütemények kerültek az asztalra, amelyeken felnőttünk, amelyeknek az ízei a gyermekkorunk karácsonyait, ünnepeit és nassolásait idézték fel.

Tudjátok, azt az ízélményt, amit az anyák úgy hoznak össze, hogy gondolomra adagolják a hozzávalókat, és megszórják némi szeretettel.

A torta sem volt szokványos, az emeleteshez nem ragaszkodtunk, de a házias vonalhoz nagyon, így rendeltünk néhányat natúrban, dekor nélkül.

Főzzetek mától csipettel és marékkal – gondolomra! Pádár Detti

Főzzetek mától csipettel és marékkal – gondolomra!

„Nagymamáink főztje mindannyiunk lelkében ott él. Egyszerű fűszereik különleges ízvilágot alkottak, amelyet ha megérzünk, emlékek sora pörög le a szemünk előtt, máris mamáink kis konyhájában érezzük magunkat. Hogy tudtak ilyen finomságokat készíteni, hogyan sikerültek tökéletesre a sütik, ha nem használtak mérleget? Kérdezem, mint a modern kor gyermeke, akinek a receptjeiben a 6 gramm só és a 10 gramm tojássárgája is szerepel…”

Detti cikkét itt elolvashatjátok!

A ceremónia maga egyáltalán nem volt hivatalos, és nem is lettünk aznap férj és feleség, csak egy héttel később. Ennek ellenére rendkívül meghittre és viccesre sikeredett, sokat nevettünk, és ez a képeken is visszaköszönt, amelyeket a Vous fotósa, Zsófi lőtt rólunk. Egy jó barátunk adott össze bennünket, akit nagyon biztattunk arra, hogy ne féljen élcelődni rajtunk, mert tőlünk sem áll messze a humor. Ha kicsit fekete, akkor sem.

Forrás:
Hámori Zsófia

Azt hiszem, ez sikerült, minden képzeletünket felülmúlta az a fél óra, és a szülők is meghatódtak a kézzel készült ajándékoktól. Egyszerű fehér tányérra írtunk egy üzenetet nekik, miszerint…

…ma ugyan vőlegény és menyasszony vagyunk, holnaptól pedig férj és feleség, örökké a fiuk és lányuk maradunk.

A táncot nem bonyolítottuk túl, bár egy szvingkoreográfiával kacérkodtunk, végül inkább egy kicsit művészibb kisfilmmel álltunk elő helyette, a nyitótáncon pedig ellassúztuk a kötelező pár percet.

Na és honnan lett a ruha?

Vicces sztori, de rettegtem a ruhavásárlástól, és azt gondoltam, majd az utolsó pillanatban beszerzem. Ehhez képest már májusban véletlenül rábukkantam.

Eredetileg színes ruhára vágytam, és egy sötétkék, sellő fazonú alkalmi ruha volt álmaim netovábbja. Azt tudtam, hogy szalonból biztosan nem kölcsönzök, pofátlanul drágának találtam az árakat, és eltökéltem, hogy én nem leszek az a fajta menyasszony, aki szerelembe esik egy drága ruhával, ami még nem is a sajátja.

A fent említett sötétkék ruhát mentem csak megnézni, nem felpróbálni egy alkalmi ruhákat kínáló boltba, mert éppen útba esett. Azonban az pont nem volt már náluk, így ha már ott voltam, felpróbáltam néhányat, csak a miheztartás végett. A bolt tele volt színesebbnél színesebb darabokkal, de valamiért egyik sem volt az igazi, majd az eladó mondta, hogy van egy törtfehér darab, azt felpróbálnám-e. Vállat vontam, hogy miért ne, gondoltam, úgysem fogom azt választani, a próba pedig nem fáj.

Forrás:
Hámori Zsófia

Haha. Persze, hogy azt választottam.

A ruha egyébként meglehetősen elérhető áron jutott hozzám, és most is itt lóg a szoba falán, arra várva, hogy valaki elvigye. Elképesztően könnyű anyagból készült a szoknyarésze, imádtam, ahogyan a lábamhoz ér tánc és járás közben, és majdnem végig rajtam volt az esküvőn is.

Fátyolt és túl sok ékszert nem akartam, ehelyett a kedvenc fodrászomra bíztam a hajam, a gyűrűmön kívül pedig egy háromszög fülbevalóval dobtam fel a szettet. Egyedül a cipőt bánom kicsit, hogy nem kerestem egy kényelmesebbet, bár szépnek szép volt, de hamar lerúgtam a lábamról, és lecseréltem egy kényelmesebbre.

Forrás:
Hámori Zsófia

Amire nem számítottunk, és amit másképp csinálnánk

Nem számítottunk a menyasszonyrablásra és néhány vicces játékra, amit a DJ és a barátok rögtönöztek számunkra, de imádtuk mindet, és meg voltunk hatva, hogy gondoltak ránk ebben is. Az egyetlen dolog, amiben talán változtatnánk, az mindössze annyi, hogy felkértünk volna egy dekorost arra, hogy aznap feltegyen mindent. Pusztán csak erre, mivel úgy a barátoknak és nekünk is kicsit nyugisabb lett volna a nap.

És hogy volt-e baki? Persze.

De ki emlékszik rá?

Ajánlott cikkek