El tudjátok képzelni az életet párkapcsolat, randik és szex nélkül? Persze időszakosan el lehet, de valljuk be, nem vagyunk apácák, hogy egy életre lemondjunk ezekről. Sőt, hogy egyáltalán ki se próbáljuk, mint a japán fiatalok többsége! Pedig őket ezek a dolgok már abszolút hidegen hagyják. De hová vezethet ez? És egyáltalán miért jó ez nekik?
Tudományosan ugyan nem igazolt, de ezekről a fiatalokról egy jó ideje az a hír járja, hogy gyakorlatilag a cölibátus mellett döntenek. Dolgoznak, utazgatnak, jól érzik magukat együtt, épp csak nem „úgy”, vagy legalábbis nem párkapcsolatban. Ugyanis a 40 év alatti japánok nagy részét egyre kevésbé pörgeti a szex és a párkapcsolat.
A hagyományos kapcsolatok iránt elvesztették az érdeklődésüket, erre még külön szavuk is van: mendokusai. A párkapcsolatok helyett a könnyed, gyors liezonokat, alkalmi szexet részesítik előnyben, amikbe nem kell semmilyen energiát belefektetniük. Vagy pedig a technika vívmányainak köszönhetően élik ki magukat online pornóval vagy épp virtuális barátnőkkel, na meg persze a szexuális töltetű animációs filmekkel. De sokan még erre sem vevők!
„Nekem is vannak hormonjaim” – Egy tisztasági fogadalmat tett fiú őszinte vallomása
„Prekopa Donát fiatal, jóképű, de hiába forgolódnak utána a csajok: tartja magát a nyolc évvel ezelőtt tett tisztasági fogadalmához. A szó klasszikus értelmében véve még nem volt párkapcsolata, de szerelmes már volt – és biztos benne, hogy lesz is, csak meg kell még találniuk egymást azzal a lánnyal, akivel ugyanúgy gondolkoznak a világról. Ha megtalálták egymást, akkor majd elveszi feleségül, és azután – de csakis azután – kerülhet előtérbe a szex.”
A teljes cikket itt elolvashatjátok.
A helyzet Japánban
A házasság már egyik nem számára sem vonzó
Kezdetek és okok, amikre visszavezethető miért is hagytak fel a kapcsolatokkal:
Japánban teljesen máshogy fejlődött a szexualitás, mint Ázsia többi részén. A konfuciuszi alapelveket, melyek szerint a házasság mint intézmény rendkívül fontos szerepet tölt be a családban, illetve a társadalomban, ők nem vették át. A monogámia nem volt magától értetődő, a prostitúció pedig komoly múltra tekint vissza.
A háború előtt gyakorlatilag kötelességből nemzettek utódot a japánok, a szex és a szerelem régóta különválik náluk. S habár a szexualitás terén elég nyitottak, nem feltétlenül van szükségük hozzá egy másik emberre.
Nehéz kapcsolatot teremteniük, nem könnyű számukra az intimitás, a kapcsolatba energiát kell fektetni, a házasság számukra teher, ami csak robotolásból áll, így ez mind-mind arra ösztönzi őket, hogy felhagyjanak vele.
Emellett pedig az ingatlanok is baromi drágák, sokkal szabadabbak lehetnek, ha egyedül vannak, ha egyedül kell döntéseket hozniuk az életükről.
Egy másik felmérés szerint a nők 90%-a mondja azt, hogy sokkal jobb szinglinek lenni, mint házasnak, de a férfiak is ugyanezt állítják.
Úgy vélik, nem lehet sikeresnek lenni a munkában és a magánéletben egyszerre!
A szingliség tehát döntés kérdése?
Ahogyan ők mondják, „a házasság a nő sírja”. Ez egy régi japán mondás, ami a mai napig helytálló náluk, köszönhetően annak, hogy a férfiak a kezdetektől elhanyagolták és elhanyagolják feleségeiket, és inkább szeretőkkel, illetve prostituáltakkal múlatják az időt. A nők pedig azt érzik, hogy a karrierjük, amiért meg kellett küzdeniük, rámehet a házasságra.
Nem éri meg!
Időnk, mint a tenger: a 30 az új 20 – vagy mégsem?!
„A 30 az új 20 – mondják, és mi, huszonévesek nyugodt szívvel hátra is dőlünk. Minden kitolódott: később házasodunk, később vállalunk gyereket, és jóval később indítjuk el a saját, önálló életünket, mint a korábbi generációk. Időnk, mint a tenger – gondolhatnánk, de Meg Jay klinikai pszichológus óva int minket: tévedünk!”
A nemi egyenlőség kérdésében a világgazdasági fórum a legrosszabbak közé sorolja Japánt. A házas dolgozó nőket sokszor negatív szerepben tüntetik fel, miközben gyakorlatilag lehetetlen náluk összeegyeztetni a karriert és a családot, és ha nem dolgozik mindkét szülő, akkor nem tudják eltartani csemetéiket. A férfiak pedig nem keresnek annyit, hogy az egész családról tudjanak gondoskodni, ami akkora felelősség számukra, hogy inkább köszönik szépen, nem kérnek belőle!
Huszonkettes csapdája
A japán városok tele vannak olyan helyekkel, melyek az egyedülállókat szolgálják ki: kapszulahotelek, éttermek, és amíg ezek léteznek, és megkönnyítik a szinglik életét – jól érezhetik itt magukat, utazgathatnak, jókat ehetnek, ihatnak, kikapcsolódhatnak –, addig ezek miatt (is) egyre többen döntenek a szingliség, vagyis a szabadság és a terhek nélküli élet mellett.
A régi időkben az egyedül maradni nem volt járható út, napjainkban azonban ez már egy választható és – sokak szerint – működő életforma.
Kérdés, hogy hova fog ez vezetni.
