Egy hónap múlva 29 éves leszek – azaz egy hónap múlva mindenki folyamatosan emlékeztetni fog rá, hogy hamarosan bekopogtat nálam a 30. Haha. Bárcsak így lenne – valójában már most mindenki ezzel üldöz és terrorizál, pedig semmi ijesztő nincs ebben a számban. Sőt, szerintem sokkal szabadabb, izgalmasabb és okosabb az ember ennyi idős korára, de azért vannak dolgok, amiket mindenkinek tudatosítania kell magában.
Tele a net listákkal, amik azt summázzák, mit is kellene csinálnia az embernek harminc előtt. Ezek általában azt javasolják:
Ezeket olvasgatva úgy döntöttem, írok én is egy listát – de én embereknek. Létező, valódi problémákkal és nehézségekkel küzdő hús-vér embereknek.
Tartsatok rendet – az otthonotokban és a lelketekben egyaránt!
Mindkettő ugyanannyira fontos, a kettő pedig kölcsönösen kihat egymásra. Ahhoz, hogy valaki összeszedett legyen, és a kezében tartsa az élete irányítását, mindkettő elengedhetetlen. Harminc felé már nem vicces, hanem szánalmas, ha hetekig áll a mosatlan a konyhában vagy kupacokban gyűlik a szennyes ruha a földön. Ti komolyan vennétek egy olyan embert, aki még az otthonában sem tud rendet tartani?
Selejtezzetek! Válogassatok ki mindent, amire nincs szükségetek/amit nem használtok/ami már nem a ti világotok. Ajándékozzátok/adományozzátok/adjátok el ezeket a holmikat. (Csak olyat dobjatok ki, ami már tényleg használhatatlan állapotban van – minden egyéb nagy kincs lehet valaki másnak!) Ugyanezt tegyétek meg azokkal a kapcsolatokkal is, amik kevesebbet adnak, mint amennyit elvesznek belőletek.
Egy felnőtt ember nemcsak egzisztenciálisan áll biztos alapokon, de mentálisan is. Ezt a stabilitást pedig csak úgy érhetitek el, ha a gondolataitokra is szántok néha időt.
Hetente legalább pár órát töltsetek egyedül, és gondoljátok végig mindazt, amire a hétköznapi rohanás mellett nincs időtök, csak így tisztulhat ki a kép, és csak így juthattok egyről a kettőre. Mindent megtettetek önmagatokért és azokért, akiket szerettek? Van megoldásra váró problémátok? Mit kellene tennetek az ügy érdekében? Milyen hibákat vétettetek ezen a héten, és mit tanultatok ezekből a ballépésekből? Bánt valami titeket? Bármilyen kérdést is tesztek fel magatoknak, őszintén válaszoljatok rá, hiszen csak úgy van értelme.
Figyeljetek oda magatokra!
Az ember fiatal korában a testét hajlamos magától értetődőnek venni. Azt hiszitek, bármit megtehettek vele, hiszen gyorsan regenerálódik, és mindent jól tolerál? Egy fenét, csak később fog rajta minden kiütközni. Az éjszakázás, a dohányzás, az egészségtelen ételek mind-mind nyomot hagynak rajta, csak mire ezek láthatóvá válnának, már késő. Ha nem akarjátok, hogy így legyen, most tegyetek ellene!
Ne becsüljétek túl a megjelenés fontosságát – de alul sem!
Ne hagyjátok, hogy rátok telepedjen az öltözködés kényszeressége, nem ez a legfontosabb dolog az életben. De fontos, ezért jól válogassátok meg a ruháitokat. Önmagában a szépség csak egy bizonyos szintig elég. Ne ítéljetek meg senkit pusztán a külseje alapján, de legyetek tisztában azzal, hogy titeket sokan csak ez alapján fognak megítélni. Tetszik, nem tetszik, sajnos ez az igazság. Ha viszont ez az igazság, miért ne tennétek a siker érdekében?
Az intellektusukra hivatkozva sokan tartják feleslegesnek, hogy a megjelenésükkel foglalkozzanak. Szerintem viszont az igazán okos ember tisztában van vele, milyen sok múlik a jólöltözöttségen – és él is az abban rejlő lehetőségekkel.
Fontosabb dolog a belső, de ne felejtsétek el, hogy szabad szemmel nem látható. Egy állásinterjúra felvett kinyúlt, ódivatú felső nem az intellektuális fölényt jelzi, hanem egy elszalasztott lehetőséget. Az első benyomás, a kép, amit mások alakítanak ki rólunk, nagyon is fontos, azt pedig sosem tudhatjátok, mikor találkoztok valakivel, akire jó benyomást szeretnétek tenni.
Túl sok múlik a jövőre nézve azon, hogy mit gondolnak rólunk a (leendő) főnökünk, randipartnerünk, barátaink, kollégáink, és az sem mindegy, ti mit gondoltok saját magatokról. Tiszteljétek meg saját magatokat és a környezeteteket azzal, hogy a lehető legjobb formátokat nyújtjátok!
Legyetek képben!
Lehet, hogy a gimiben még menő volt azt hangoztatni, hogy nem érdekel a közélet, de bizonyos kor felett a tájékozatlanság nagyon kínos. Nem kell nyíltan politizálni vagy állást foglalni megosztó kérdésekben, de képben lenni muszáj. Aki nem tudja, mi történik a világban, azt bárki az orránál fogva vezetheti.
Az idő nagy kincs, bánjatok vele eszerint!
Nem azt mondom, hogy legyen örökre tiltott dolog egy-egy olyan nap, amikor végignézitek egy sorozat összes évadát az ágyban tespedve – de ahogy öregszik az ember, úgy jön rá, mekkora kincs az idő.
A kötelezettségeink mellett egyre kevesebb jut belőle magunkra és azokra, akiket szeretünk – ezért kezeljétek tudatosan az időt.
Legyetek produktívak, ne késsetek, ne játsszatok más idejével, és töltsétek minél hasznosabban a nap minden percét.
Ha még nem kísérleteztetek eleget, mielőbb pótoljátok be!
A kísérletezés és a hibázás a fiatalkor elengedhetetlen része. Aki ebből kimarad, az később, amikor a kapuzárási pánik támad, nagyon nem lesz biztonságban. Próbáljatok ki mindent, amit szeretnétek! Legyetek bátrak! Kísérletezzetek, és ne féljetek hibázni. Inkább most tanuljatok a ballépéseitekből, mint később.
Legyen tervetek!
Tiniként, majd később pályakezdőként sokan csak úgy „elvannak”. Ha ti is azok közé tartoztok, akik azt vallják, majd úgyis lesz valahogy, ez a tanács nektek szól. Ideje magatok mögött hagyni a határozatlanságot, mert aki nem tudja, mit akar, az csak a körülmények áldozata lehet. Ne a szerencsére bízzátok az életeteket, hanem a saját döntéseitekre. Legyen határozott jövőképetek – és tervetek ahhoz, hogy az elképzeléseiteket megvalósítsátok.
Legyen szó magánéletről, karrierről vagy más célokról: mindegyik rajtatok áll – ne hárítsátok tovább a felelősséget. Dolgozzatok ki egy tervet, és cselekedjetek aszerint!
