Egyéb kategória

Az enfieldi szellemjárás fotós szemmel – valóban megtörtént vagy megrendezték a fotókat?

Mindenkinek a maga döntése, hogy hisz-e a szellemekben, démonokban és a túlvilágban, az biztos, hogy rengeteg történet kering a nagyvilágban különös esetekről. Az enfieldi szellemjárás a világ legdokumentáltabb paranormális jelensége. Hangfelvételek és fotók bizonyítják, hogy valóban megtörtént. 1977-et írunk, még nem létezik Photoshop, de felmerül a kérdés: valóban hihetünk a szemünknek? Túlvilági erő lebegteti a székeket? A lány valóban levitál a képeken? Ezekre keresem a választ.

vous - 2016.11.30.
Az enfieldi szellemjárás fotós szemmel – valóban megtörtént vagy megrendezték a fotókat?

Talán láttátok nyáron a moziban a népszerű Démonok között című film második részét. Nos, a film elején nem hatásvadászatból írták ki, hogy „Megtörtént eset alapján”. A film a Hodgson család történetét meséli el, amely a paranormális történelem (ha van ilyen) legdokumentáltabb parajelensége. Hangfelvételek, videók és fotók készültek a családról és a történésekről. Ma a képek láttán azt mondanátok, hogy Photoshop az egész és bármit meg lehet hamisítani a digitális technikának köszönhetően.

A történetünk viszont 1977-ben játszódik, akkor hogy is van ez?

A történet

Aki még nem látta a Démonok között 2. című filmet, annak röviden bemutatom a történetet és a Hodgson családot. Peggy Hodgson egyedülálló anya, aki 4 gyermekével – a 12 éves Margarettel, a 12 éves Janettel, a 10 éves Johnnyval és a 7 éves Billyvel – elköltözött London egyik külső kerületébe, Enfieldbe. Innen nevezték el az esetet enfieldi szellemjárásnak vagy enfieldi poltergeistnak.

600

Mi az a poltergeist?

A paranormális jelenségek rajongói biztosan kívülről fújják. A poltergeist az úgynevezett kopogó szellem. Jelenlétüket furcsa zajok és hangok kísérik, bútorok mozognak anélkül, hogy bárki hozzájuk ért volna. Az ezoterikus világban a kopogó szellemeket rosszindulatú, gonosz lelkekként tartják számon már ősidők óta, nem véletlen, hogy rengeteg horrorfilmben kaptak főszerepet.

A történet középpontjában a 12 éves Janet áll, aki többször panaszkodott arra, hogy éjszaka elmozdult az ágy, amin aludt.

Édesanyja figyelem nélkül hagyta a dolgot, szerintem nem hibáztathatjuk ezért. A bútormozgások viszont nem maradtak abba, sőt egyre bizarrabb dolgok történtek. Hatalmas zajok, puffanások és éles csikorgások rázták föl a ház csendjét éjszakánként, bútorok mozogtak és ajtók nyíltak ki maguktól.

Rendőröket hívtak, akik vallomásukban mozgó székekről meséltek, de nem tudtak segíteni a családnak, hiszen nem találták meg a tettest, aki rémisztgeti és zaklatja őket. Szegény, rettegő családnak nem sok reménye maradt, ráadásul ebben az időben valahogy elterjedtek a paranormális történetek. Volt, aki például egy új otthon reményében kitalált történettel kereste fel a sajtót.

A Hodgson család. Alsó kép közepén Janet.

A Hodgson család. Alsó kép közepén Janet
Forrás:
Wikimedia Commons

Végül egy paranormális jelenségekkel foglalkozó csapat, a Society for Psychical Research sietett a család segítségére. A médiumokból és parakutatókból álló társaság bekamerázta a házat. Előfordult, hogy rejtélyes technikai gondokkal küzdöttek. A jelenségek továbbra is folytatódtak, sőt, még sűrűbbé kezdtek válni.

A legijesztőbb dolog azonban még csak ezután történt. A poltergeist jelenségek általában egy konkrét személyhez köthetőek, nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a kutatók rájöjjenek, Janet lehet a poltergeist. A jelenségek ugyanis többnyire akkor történtek, mikor a lány is jelen volt a házban vagy az adott helyiségben, és a jelenségek egy része közvetlenül vele esett meg.

Egyik este pedig a szó szoros értelmében levitált a lány. 

A sokk hatására Janet annyira pánikba esett, hogy be kellett nyugtatózni. Janet a gyógyszerek hatására álomba szenderült, legalábbis mindenki azt hitte. Kis idő elteltével puffanásra riadtak a házban lévők, Janetet a komódon fekve találták. Nehéz elképzelni, hogy egy benyugtatózott kislány fél óra elteltével képes legyen felmászni a bútordarabra, hogy ismét magára vonja a figyelmet.

Az eset után a sajtó felkapta a történetet, az enfieldi poltergeist Britannia leghíresebb paranormális története lett, megelőzve az elefántember legendáját. Végül kiderült, hogy a poltergeist Janetet arra használta föl, hogy kommunikáljon a külvilággal.

A lány hangja időnként borzalmasan elváltozott, és teljesen más hangtónussal beszélve látszólag összefüggéstelen mondatokat motyogott.

Mintha szó szerint megszállta volna valami, és ez a valami maga az entitás volt, mely akkor már hónapok óta kínozta őket. Sokan úgy gondolják, hogy Janet hasbeszéléssel érte el ezt, de sokak szerint egy 12 éves kislány nem képes ilyenre, hiszen hosszú tanulás kell az elsajátításához.

Úgy gondolták, hogy a ház egykori lakója szállhatta meg a kislányt, egy Bill nevű férfi, aki ebben a házban halt meg. Ezek után sokan támadták a családot csalással, mivel a ház volt tulajdonosainak dokumentumaihoz bárki hozzáférhetett, akár Janet is kutakodhatott kíváncsiságból. Sokak szerint a család csak meg akart gazdagodni, hírnévre vágyott és ezért találták ki a kopogószellemről szóló történeteket, paranormális jelenségeket. Bár nem voltak szegények, de azért az sem volt elmondható Hodgsonékról, hogy a pénzben dúskáltak volna. Nyilvánvalóan jól jött volna némi hírnév és pénz a házhoz. 

Miután Janetet kiengedték a kórházból, mivel megfigyelések szerint semmiféle mentális vagy egyéb problémával nem küzdött, bevallotta a kutatóknak, hogy egyszer-kétszer előfordult, hogy ő és testvérei viccelődtek bizonyos dolgokkal, kíváncsiságból. A többi testvér elmondása szerint is néhány anomáliáért ők voltak a felelősek.

Nos, ezek után elég nehéz komolyan venni a történteket.

A jelenségek mindegyike megmagyarázható tudományosan, de az bizonyára érdekes, hogy több egymástól független parakutató azt állítja, tapasztalt valami szokatlant a Hodgson házban. A Hodgson család élete – miután a poltergeist soha többé nem jelentkezett újra – visszatért a régi, jól megszokott kerékvágásba, és lassan elfeledték a történteket. 

Forrás:
Graham Morris

Nem működött a kamera, mégis elkészült a levitáló lány sorozata?

Több homályos folt is van a történetben a dokumentálással kapcsolatban, amiért számomra nem elég hihető. Érdekes például az, hogy a fotós, Graham Morris egy egész estén át töltötte fényképezőgépét, mikor később fotózni akart vele, egyetlen kép elkészítése után lemerült. Ráadásul ez a jelenség ugyanígy megtörtént a másik fényképezőgépével is, tehát több kamera sem működött jól a házban.

Nemcsak nekik adódtak hasonló gondjaik a helyszínen, hanem az ott járt újságíróknak, riportereknek is. Egy infravörös lencsével felszerelt videokamerát is fölszereltek a házban, de az nem működött, és egyéb technikai gondok adódtak vele, így aztán semmit sem tudtak videóra venni. Mivel videofelvételes bizonyíték továbbra sem volt, mint ahogy normális, bizonyításra fölhasználható, döntő erejű fotó sem készült, a poltergeist esete továbbra is megosztotta a sajtót és a közvéleményt.

A levitáló lányról készült képeknek is közük volt ahhoz, hogy az enfieldi szellemjárás története világhírűvé vált. A történteket Graham Morris fényképezőgépe rögzítette fotósorozatként.

Azt mondják, a képek nem hazudnak. Tudnék ezzel vitatkozni!

Morris körülbelül 5 képet készített egymás után, alig pár másodperc alatt. Mégis hogy lehetséges ez, ha egyébként a házban nem működött egyik kamerája sem? Oké, legyünk kevésbé szkeptikusak, és mondjuk, hogy akkor épp működött. Nézzük csak meg közelebbről is a képeket!

Mi van akkor, ha Janet nem is levitált, hanem csak felugrott az ágyon? A képeken jól látható, hogy Janet lábai berogynak, mintha egy jó nagyott ugrott volna az ágyról a másik ágyra. Egy ilyen ugrást az ágyról viszonylag egyszerűen lehet kivitelezni.

Sokan vitatkozva azt mondják, hogy nehéz úgy ekkorát ugrani, hogy a kezünk így álljon közben, mint Janetnek a képeken. Ha belegondolunk, hogy az ágy alapból rugós, akkor a lendület megvan, a kar maradhat a testhez közel. Minden jel arra utal, hogy megrendezett fotókról van szó. Photoshop kizárva, hiszen a képek filmre készültek, meg szerintem egy ilyen fotót megrendezni könnyebb, mint fotólaboros utómunkával szenvedni.

szellemfotók

Így photoshopoltak 1920-ban: egy csaló médium hamis szellemfotói

William Hope 1863-ban született Angliában, élete nagy részében asztalosként dolgozott. 1905-ben azonban minden megváltozott, ugyanis úgy gondolta, készített egy fényképet egy szellemről, miközben egy barátját fotózta. Később hivatalosan is megállapították, hogy a fotók nem természetfelettiek, csupán Hope montázsolta össze a képeket. A „szellemfotókat” itt megnézhetitek.

Őszintén bevallom nektek, hogy horrormániásként megpróbáltam szkeptikusan megírni ezt a cikket. Ez annyira sikerült, hogy már én sem hiszem el a történetet. Persze, soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy volt kopogószellem a házban, de egészen biztos, hogy kamu a fotósorozat a levitáló lányról. Szeretném elhinni, de nem tudom.

Az biztos, hogy az enfieldi szellemjárás esete megrázta egész Britanniát, de még a világot is. Az emberek egészen addig nem hallottak igazi paranormális eseményekről újságokban, tehát az elsők között volt a Hodgson család ügye.

A kutatások talán még mindig folynak az ügyel kapcsolatban, talán ezért is kerül újra és újra elő a történet, és ezért a világ egyik legnépszerűbb paranormális esete.

Forrás: Daily Mail, Paranormal.hu