Hárommillió dollárért kelt el Amrita Sher-Gil egyik önarcképe egy árverésen. 2015 márciusáról van szó. A világ végre felfedezte a magyar származású festőművész, az indiai Frida Kahlo munkáit, de itthon még mindig kevesen ismerjük a festőnőt, aki lehengerlő személyiség volt. Szenvedélyes élet, néhány aktív alkotó év jutott annak a fiatalon elhunyt, félig magyar nőnek, akit a legnagyobb indiai festőművészek között tartanak számon.
Nézem a róla készült fotókat: gyönyörű arc, vibráló tekintet, tele élettel, energiával. Tényleg lenyűgöző szépség, ahogy ott ül az aranypöttyös száriban – vagyis én aranypöttyösnek látom – a kőfal mellett. Ahogy a homokban elterülve fekszik félmeztelen – háttérben a szélmalommal. Van benne valami nagyon ősi, nagyon modern, előremutató, szenvedélyes és szabad.
Amrita Antonia Sher-Gil 1913. január 30-án született Budán. Nevét a pandzsábi Amritszárról, a halhatatlanság helyéről kapta. Ez a jelentése is: halhatatlanság. Olyan, mintha ő lenne a bizonyíték arra, hogy a végzetünk a nevünkben meg van írva. Amritát Indiában a 20. század egyik legjelentősebb modern festőjének tartják. Ő lett az egyetlen indiai származású, ráadásul a legfiatalabb festő is azok közül, akit a párizsi Szalon tagjává választottak. Művészetében keveredtek a magyarországi élmények, az indiai hagyományok, a párizsi posztimpresszionista festők – Gauguin, Cézanne, Modigliani – hatása. Művészetével egy teljesen modern, egyedi irányt vitt az indiai festészetbe. Hatása és szerepe kikerülhetetlen, az indiai Frida Kahlónak is nevezik.
6 dolog, amit csak igazán kevesek tudnak Frida Kahlóról
Az egész úgy indult, hogy rajongok Frida Kahlóért, aki egynegyed részt magyar az édesapja révén. Aztán kiderült, hogy mindezt megcáfolták. 🙁 A rajongásom iránta ennek ellenére is határtalan, ezért született ez a grafika, amit ide kattintva nagy méretben is megnézhettek.
Édesapja, Umrao Singh Sher-Gil Észak-Indiában született nemes volt. Érdeklődött a kalligráfia, a csillagászat, a szanszkrit fonetika és a reneszánsz filozófia iránt is. Pakisztán legnagyobb városában találkozott Amrita édesanyjával, Gottesmann Mária Antóniával, aki Bamba hercegnő társalkodónőjeként töltötte idejét Pandzsábban. A férfi egyből beleszeretett a polgári zsidó családból származó, vörös hajú nőbe, aki gyönyörűen énekelt, zongorázott, elképesztően művelt volt, több nyelven is beszélt.
Esküvőjüket Lahorban tartották, de nem sokkal később Budapestre költöztek, ahol először Amrita, majd húga, Indira is megszületett. Az első világháború kitöréséig pazar életet éltek, rezidenciájuk kulturális központ volt, a legkülönlegesebb társaság gyűlt össze az őket körülvevő pompában – ott volt köztük például Jászai Mari színésznő is.
Aztán minden megváltozott, nehézségek sorával találták szembe magukat – és nem csak a háború miatt.
A család Dunakeszire költözött, ahol a háború végéig szinte idilli békességben éltek. Amrita már itt elkezdett festegetni, nagybátyja, Baktay Ervin festőművész biztatta is a kislányt. Amikor az első világháború véget ért, és beköszöntött a béke, a sorsuk ismét rosszabbra fordult – elsősorban zsidó származásuk miatt –, olyannyira, hogy 1920-ban inkább visszaköltöztek az öreg kontinensről Indiába.
Ahogy Amrita nőtt, egyre inkább megmutatkozott tehetsége, de mégsem lehetett boldog. Úgy érezte, hogy amúgy is labilis hangulatingadozásokkal küzdő édesanyja inkább húgát, Indirát szereti jobban. Nem szerette a külsejét, visszahúzódóvá vált. Ráadásul szülei házassága is megromlott.
„Umrao egyre inkább nyugodt életre vágyott, Mária Antónia azonban a véget nem érő baráti összejöveteleket, az ünnepségeket és a teával és süteménnyel kísért beszélgetéseket preferálta. Egyre nyilvánvalóbb volt, hogy nem illenek össze. (…) Amíg Umrao szívesen múlatta az időt egy tartalmas olvasmánnyal, addig Mária Antónia egy szerelmes délutánra voksolt. A léha és parázna életmódja miatt elzüllött Mária Antónia hamarosan elfordult a katolikus és a zsidó vallástól is.
A lányai ettől szorongani kezdtek, s az egész olyan nyomot hagyott Amritában, amely kihatott a későbbi kapcsolataira is.
Vajon min mosolyog Mona Lisa? – kortárs magyar festők válaszoltak
Leonardo da Vinci Mona Lisáját látogatók ezrei mustrálják nap mint nap, kutatócsoportok tucatjai vizsgálják hosszú évek óta, ám a számtalan rejtély, ami körüllengi, makacsul megbújik titokzatos mosolya mögött.
Három kortárs magyar festőt kérdeztünk. Válaszoltak.
Amikor édesanyja beleszeretett egy olasz szobrászba, Amritát magával vitte Olaszországba, hogy a lány művészeti tanulmányaival álcázza kapcsolatát. Ez a viszony nem tartott sokáig, Amrita előbb visszatért Indiába. A családhoz hozzá kilátogató nagybácsi, Baktay Ervin jelenléte mérföldkő volt a kislány stílusának és rajzolási technikájának változásában. Ráadásul lelkileg is fontos szerepet játszott Amrita életében, akit folyamatosan gyötört szülei viselkedése.
Ervin bácsi azonban támogatta abban, hogy „alakítsa ki a saját személyiségét, álljon meg a saját lábán és ne hagyja, hogy rossz hatással legyenek rá azok az érzések, amelyeket a szülei bizarr viselkedése és folyamatos vitáik váltanak ki belőle”. Megtanította, hogyan vezesse át érzelmeit a rajzokba, hogyan vezesse le a feszültségét a festészeten keresztül.
Baktay biztatására a család 1930-ban Párizsba költözött, hogy Amrita festészetet tanulhasson, ahol nemcsak a művészete bontakozott ki, hanem szexualitásával is kísérletezni kezdett. Női szeretője volt, szülei pedig majdnem férjhez adták egy indiai playboyhoz, akivel Amrita rövid ideig szenvedélyes viszonyba keveredett, majd az esküvő előtt nem sokkal szakított vele.
A párizsi évek alatt nyaranta Magyarországra utazott, idejét leginkább Zebegényben töltötte. Itt találkozott újra unokatestvérével és gyerekkori szerelmével, Egan Viktorral. „Élete során felváltva voltak viszonyai férfiakkal és nőkkel. Egan Viktor (…) tudott Amrita leszbikus kapcsolatairól, de elfogadta a kalandozásait. Tiszteletre méltó volt a toleranciája. Tudta, hogy egy féltékenységi jelenet vagy kérdezősködés véget vetett volna szívélyes barátságuknak, ahogy azzal is tisztában volt, hogy az engedékenysége miatt tartozhat Amritához.”
Szabadsága és szenvedélyessége miatt Amrita viszonya megromlott a szüleivel, a testvérét többé nem tudta bizalmasának tekinteni. Úgy érezte, vissza kell térnie Indiába. Utolsó zebegényi nyarán Egan Viktor eljegyezte, házasságukra évekkel később került sor. Amrita Indiában egyrészt művészileg teljesen kibontakozott, másrészt különleges, szenvedélyes, érzéki nővé vált, igyekezett átadni magát a jelennek, a pillanatnak, mindent megélni és megtapasztalni. Azt írta egyszer:
Mindannyian meghalunk egyszer, ezért a személyes kapcsolataink, amelyekkel megpróbálunk együtt élni fizikai létezésünk során, pusztán átmenetiek.
1938 augusztusában hozzáment Egan Viktorhoz, amely meglepte a szülőket, mivel a szegény rokon nem a legjobb parti volt a lány számára. Még volt egy gyönyörű évük Magyarországon. Amrita találkozhatott Bartók Bélával, Karinthy Frigyessel, imádta Ady Endre munkásságát. A második világháború elől ugyan el tudtak menekülni Indiába, ahol keserű időszak következett, Amrita depressziós lett, az anyja rájuk telepedett, mégis igyekezett minden erejét a festészetbe ölni.
Négy nappal első komoly kiállításának megnyitója előtt halt meg. 28 évesen. Halálát rejtély övezi, sokan egy titokban elvégzett abortuszra fogják, amelyet orvos férje hajtott végre rajta és nem hívott időben segítséget. Gyanús, hogy állítólag a terhességéről még a legjobb barátnője sem tudott. Mások szerint a nemi betegsége hatalmasodott el a szervezetén. Egyesek szerint ételmérgezés végzett vele, de a legvadabb találgatások szerint megmérgezték – férje és anyja közös agyszüleménye volt, hogy végezzenek vele.
Amritát azonban nem csak élettörténete miatt érdemes megismerni és ismerni. Ez a szenvedélyes nő olyan életművet hagyott hátra fiatal kora ellenére, amely a mai napig hatással van a nézőjére. Festményei nőkről és nőknek szólnak, mindannyian ott vagyunk bennük. És ha egy kicsit is szeretitek Frida Kahlo stílusát és festményeit, akkor Amritát, ezt a félig magyar, félig indiai művészt is szeretni fogjátok.
A cikkben található idézetek az Európa Könyvkiadónál megjelent Amrita – Egy magyar nő, aki India legnagyobb festőművésze lett című kötetből származnak.
