Ha figyelitek a cikkeimet, tisztában lehettek azzal, hogy már nemcsak a VOUS ügyeletes kockája vagyok, hanem a fotótörténeti érdekességekért is én felelek. Ezért talán nem meglepő, hogyha a Filmszakadás napra fotótöris írással készültem. Nem is akármilyennel! Női fotográfusokról mesélek, akik a fotózás hajnalán elég bátrak voltak ahhoz, hogy elsajátítsanak egy olyan szakmát, amiben az egész világ kételkedett.
Mint a legtöbb művészeti ágat, a fotográfiát is a férfiak uralják. Ha meg kellene neveznetek 5 híres fotográfust, akkor biztosan férfiak jutnának előbb az eszetekbe. Most viszont olyan női fotósokat mutatok be nektek, aki a fotográfia hajnalán megküzdöttek azért, hogy elismertek legyenek, és kitaposták az utat a jelen női fotósainak, hogy mi is érvényesülni tudjunk.
A fényképészet feltalálása után (1839) elég hamar megjelentek olyan nők, akiket érdekelt a fényképészet. Többnyire férjük vagy férfi rokonunk hatására kezdtek el foglalkozni a fotográfiával.
Történészek szerint Constance Fox Talbot volt az első nő, aki fényképet készített. Ez nem kétség, hiszen a fotográfia egyik nagy atyja, William Henry Fox Talbot felesége volt, így bizonyára sokat foglalkozott ő is férje mániájával. Az eljárást egyébként, amivel akkoriban a fényképek készültek, a férjről elnevezve talbotípiának hívják.
10 dolog, amit soha ne mondjatok egy fotósnak – ha jót akartok magatoknak…
Vannak mondatok, amikkel a világból is ki lehet üldözni a fényképészek többségét. Biztosan ti is találkoztatok már azzal, hogy jóhiszeműségből kérdeztetek valamit egy fotóstól, akinek erre két perc alatt gránátalmaszínűvé változott a feje. Ilyenkor vagy megtudakoltátok tőle, hogy mi a probléma, vagy a mai napig homály fedi a kérdést – és ez nem véletlen.
Zsófi is a VOUS fotósa, a cikkét ide kattitva olvashatjátok tovább.
Az első, fotókkal illusztrált könyv
Más források szerint az első női fotográfus Anna Atkins volt. Atkins tudományos illusztrátor, a Londoni Botanikusok Társaságának tagjaként cianotípiákat készített különböző algafajokról. Az 1840-es években fotográfiai körökben mindenki ismerte egymást, így nem meglepő, hogy Atkins jó barátja Talbot volt. Valószínűleg tőle leshette el a fényképkészítés fortélyait.
Atkins algafajokról készített fotogramjai egyszerre voltak tudományosak és esztétikailag gyönyörűek – és ebbe senki nem látott ellentmondást. A képek kék színe a fotográfiai eljárásnak köszönhető, amelyben cián van.
Műveit 1843-ban Photographs of British Algae: Cyanotype Impressions címmel, limitált példányszámban, saját kiadásban, kiegészítő szövegekkel illusztrálva könyv formájában is megjelentette. Ezzel Anna Atkins nevéhez fűződik a világ legelső, fotókkal illusztrált könyve is. A nyomatok eredetiek és valósághűek voltak, így kortársai meggyőző dokumentációnak tartották.
A penész valójában gyönyörű, csak jó közelről kell néznetek
Undorító bűz árad a hűtőmből. Fenébe! Megint nem ettem meg elég gyorsan a cukkinit, amit vettem, és megrohadt a hűtő aljában. Fintorogva hajítom a kukába.
Heikki Leis művész viszont másképp tett. Addig érlelt különböző zöldségeket, amíg vastag penészréteg nem borította azokat, majd fényképezőt ragadott. Hogy mi lett a vége? Gyönyörű fotók születtek.
Ha kíváncsiak vagytok, hogy mégis hogyan lehetnek penészes zöldségek gyönyörűek, olvassatok tovább!
Véletlen hírnév
Julia Margaret Cameron a viktoriánus kor egyik legnagyobb női fotográfusa volt. Fotográfusi karrierje rövid volt, életének utolsó tizenegy évére terjedt ki. Negyvennyolc éves korában kapott egy fényképezőgépet ajándékba, és csak ekkortól kezdett fotózni. Munkája mégis nagy hatással volt a modern fényképészet fejlődésére, főleg a közeli portréi.
Barátairól, barátok barátairól és a kor kulturális életének szereplőiről, például Charles Darwinról vagy Alfred Tennysonról készített arcképeket.
Modelljei a Biblia vagy a görög mitológia szereplőiként jelennek meg a fotóin. A gondosan kiválasztott ruháknak és a lágy megvilágításnak köszönhetően álomszerű képeket készített, ami később a védjegyévé vált. Cameron, más női fotográfusokhoz hasonlóan, inkább nőket fényképezett. Mivel a nők nem játszottak olyan jellegzetes és tekintélyes szerepet a kultúra és a szellem világában, így könnyebben alakultak át irodalmi személyiséggé.
A homályos képi világ kialakulása is egy nagy véletlen volt: fotográfiai kísérletei során rossz lencsét használt, így a modell arcának csak egy kis része volt éles. Sokan kinevették és hozzá nem értéssel vádolták, de végül megtartotta ezt a technikát, hiszen az életlen kép tökéletesen passzolt az általa megálmodott témákhoz.
Eközben Amerikában is egyre több nő kezdett fotográfiával foglalkozni, a huszadik század elejére már közel ötezren voltak.
A Photoshop nem bűn! – Minden, ami a gomb lenyomása után történik
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy Photoshop – és úgy általában bármilyen képfeldolgozás – nélkül egy fotó igazán ütős legyen. Azonban nem érdemes vitatni azt, hogy a #nofilter címkével mennyi jó fotó készül nap mint nap. Ezeknek, a főleg mobillal készült spontán fényképeknek a célja nem egyezik azzal, amivel mi, fotósok keressük a kenyerünket. Hiszen az az elsődleges feladatunk, hogy egy terméket, helyszínt vagy egy ügyfelet a lehető legjobb színben tüntessünk fel, mutassunk meg. De hol a határ a valóság és a giccs között?
A VOUS fotósa, Ancsa cikkét ide kattintva olvashatjátok tovább.
Az „Új Nő”
Az 1864-ben született amerikai Frances „Fannie” Benjamin Johnstont egy rendkívül tökös csajnak képzelem el. Frances először washingtoni hírességekről készített portrékat, majd sikeres vállalkozást működtetett. Fotóriporterként épületeket és ipartelepeket fotózott. Később a nők számára úgy népszerűsítette a fotózást, mint szórakozási és munkalehetőséget – erről nagy szeretettel cikkeket is írt.
1900-ban beválasztották a Nemzetközi Fényképészeti Kongresszus amerikai küldöttségébe, ahol női amatőr és profi fényképészek körülbelül 150 képét válogatták össze. A kiállítás körbejárta a világot. Johnston készített egy önarcképet, mely talán a legnépszerűbb fényképe, és a feminizmus egyik akkori jelképévé vált. A képen a fotográfusnő egyik kezében cigarettával, másikban egy korsó sörrel látható, az „Új Nő” karikatúrájaként.
Példaképgyanús nőszemély: nemcsak remek fotográfus, hanem egy erős női karakter, akikért én oda meg vissza vagyok!
A kor egyik leghíresebb amerikai folyóiratában, a Camera Workben 1903-tól rendszeresen jelentek meg a női fotográfusok munkáit népszerűsítő cikkek, ezzel is biztosítva a női fényképészek elismertségét.
A női Robert Capa
Mikorra Margaret Bourke-White a húszas évei közepén járt, már mindenki róla beszélt. A sajtó teljesen belehabarodott az ifjú fotósba, aki kimászott a Chrysler Building magas acélkeretére, hogy lefényképezze az építkezést. Mindezek mellett egyébként rendkívül dekoratív leányzó volt. Margaret volt akkoriban Amerika egyik legfoglalkoztatottabb női fotóriportere, majd ő lett a világ első női háborús fotósa is. Írtam már nektek Robert Capáról, nos, szerintem Margaret az ő női megfelelője lehetett.
Az 1936-ban debütáló LIFE magazin is az ő képét választotta a legelső szám címlapfotójának, sőt annak vezércikkét is ő írta. Később az amerikai felhőkarcolókról készített zseniális légi felvételei mellett sorra jelentek meg fotósorozatai: fényképezett szovjet iparvárost, Amerika déli részén kialakult szegénységet, Moszkvát a bombázás után.
A második világháború befejezése után sokfelé utazgatott, egyik fontos megbízása volt a 76 éves Gandhit lefényképezni. Miután a fotográfusnő megérkezett Indiába, Gandhi titkára előbb megtanította őt türelmesen fonni, gombolyítani. Csak ezután fényképezhette le Mahatma Gandhit kézi fonógépe mellett. Talán ez lett Margaret leghíresebb anyaga.
Négy indiai fotós, akit megéri követni az Instagramon
Ha Indiára gondolok, mindig gyönyörű színes fotók jutnak eszembe. Élénk színű ruhák, díszes épületek, ezerszínű virágok. Hmmm, már érzem is a füstölők illatát. Most olyan indiai származású fotósokat mutatok nektek, akiket érdemes követnetek Instagramon, ha érdekel benneteket ez a gyönyörű világ. Sőt, akkor is ajánlom őket, ha vágytok egy kis szépre, egy kis színesre ebben a borongós téli időben!
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
Ha választanom kellene, hogy ki szeretnék lenni a felsorolt nők közül, akkor Margaret Bourke-White-ra voksolnék, akinek nagyon izgalmas élete lehetett. Igazából mindegyik fotográfusnőben szeretek valamit, felnézek rájuk, mert rengeteg mindent elértek a szakmában életük során, ami nagyon inspiráló számomra.
Mindannyian erős nők voltak, akik ki mertek állni magukért, és bebizonyították, hogy a nők is képesek nagyot alkotni a fotográfiában. Inspirálódjatok a történetükből ti is!
Forrás: Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve – A fényképezés kultúrtörténete
