Számotokra miről szól a december? Csak nem arról, hogy az első három hét szorongással teli izgalomban telik, mert már várjátok a karácsonyt, de még be kell szerezni az ajándékokat, össze kell szervezni az ünnepi programokat és gyorsan le kell tudni minden feladatot még az ajándékozás előtt? Ami pedig a legnagyobb kérdés: el tudnátok-e képzelni az életet e nélkül? Vannak, akik igen, és el is mesélték, miért mondtak nemet a karácsonyozásra.
Bár sokaknak elképzelhetetlennek tűnik, mégis vannak olyanok, akik nem karácsonyoznak. Ráadásul nem is kevesen. Persze ennek elsősorban vallási okai vannak, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy a karácsony keresztény ünnep (de mennyire az? Erre mindjárt kitérek).
Nekem is vannak ismerőseim, akik soha nem ünnepelték a karácsonyt, így amikor még suliba jártunk, nekik mindig arról szólt a december, hogy téli szünet van, és lógathatják a lábukat egész nap. Mikor pedig tinédzserkorba léptünk, akkor nekik a karácsony egyet jelentett azzal, hogy hatalmasat buliznak valamelyik ilyenkor nyitva tartó belvárosi helyen.
Ám ennél sokkal érdekesebbek talán azok, akik nem családi hagyományok miatt hagyják ki évről évre a karácsonyt, hanem ők döntöttek úgy, hogy leszámolnak az ünneppel.
6 fontos kérdés, amiben döntenetek kell minden decemberben
Amennyire várja az ember a decembert az év leghosszabb szabadsága miatt, pont annyira ódzkodik is tőle, mert soha nem kell ennyi dologban döntésre jutni, mint ekkor. Őrület, hogy ilyenkor mennyire idegbeteg gumilabdát csinál belőlünk az év utolsó hónapja, hiszen ilyenkor minden, de tényleg minden összesűrűsödik. Íme a leggyakoribb kérdések, amelyekre feltétlenül válaszokat kell találnotok minden évben! A folytatásért kattintsatok IDE!
A pap, aki köszöni, de nem kér a karácsonyból
Először akkor figyeltem fel a „nemkarácsonyozókra”, amikor teljesen véletlenül belefutottam egy keresztény pap 2006-os cikkébe, amiben tíz pontba szedte, hogy miért nem követi ezt a hagyományt. Az írásában talán a legérdekesebb rész az, hogy kifejti, szerinte a karácsony egy pogány hagyomány újracsomagolva.
Mi köze van a fenyő feldíszítésének, a fagyöngynek vagy egy kövér, pirosba öltözött bácsinak Jézus születéséhez?! Természetesen semmi, ellenben mindezek a szokások pogány hagyományokhoz vezethetőek vissza
– írja a pap, Scott Ashley.
A szerző egyébként arra is kitér, hogy a Bibliában nincs szó arról, hogy Jézus születését meg kell ünnepelni (és felveti a kérdést, hogy egyáltalán tényleg december végén született-e), ellenben a haláláról való megemlékezésre külön kitér a szent könyv. Ezeknek fényében pedig Ashley inkább úgy döntött, ő nem kér a karácsonyozásból.
„Ez nem a mi ünnepünk”
Mint korábban említettem, ismerek olyanokat, akik soha nem tartották a karácsonyt, de mikor kicsit jobban körbekérdeztem a társaságomban, kiderült, hogy bizony vannak olyanok, akik gyerekként ünnepeltek, ám ma már nem. De miért?
András sokáig az asszimilált zsidók tipikus példája volt. 13 éves koráig minden évben állított karácsonyfát a szüleivel és volt ajándékozás is. Ám ebben az időben elkezdte érdekelni a vallása, és a bar micvója (a férfivá válás ünnepe a zsidó vallás szerint – a szerk.) után úgy határozott, a jövőben inkább hanukázni szeretne karácsony helyett.
Kitaláltam, hogy ne legyen többet karácsony, mert az nem a mi ünnepünk, és ezt az elképzelésemet akkor sikerült is átvinni a családon.
A hanuka egyébként a „fény ünnepe”, ami nyolc napig tart. Ilyenkor a görögök felett aratott győzelemre emlékeznek és arra, hogy a jeruzsálemi szentélyben nyolc napon keresztül adott fényt az egy napra elegendő olaj. Ezért gyújtanak a zsidók hanuka minden napján gyertyát. Ám a materializmus természetesen ezt az ünnepet is utolérte, sok házatartásban, ahol tartják, nyolc napon keresztül ajándékozás is van. Így van ez Andráséknál is.
„Mind a 8 napra jut valami, én leginkább könyveket szoktam venni, részben azzal a hátsó szándékkal, hogy majd én is elolvashatom.”
Ajándékozás nélkül is létezik karácsony?
Az ajándékozás gyerekkorban még csodás élmény. Mi kapunk ajándékot, körülölel a misztikum. Még mikor az első ajándékainkat vettük meg anyunak és apunak, még azt is élveztük. De ez az ajándékozósdi egy ponton túl megreked.
És milyen alternatívák vannak helyette? A cikk folytatásából kiderül!
Aki kiábrándult a karácsonyból
A nagy, karácsony előtti káoszban biztos volt már veletek is olyan, hogy azt éreztétek, nem értitek, mi ez a nagy felhajtás, és a szeretet ünnepe miért nem az együttlétről szól, hanem sokkal inkább az ajándékokról?! És valljuk be, ilyenkor a francba kívánjuk az egészet. Dani is hasonlóan volt vele, csak ő nem hessegette el magától ezeket a gondolatokat, hanem elmélyedt bennünk, ennek pedig az lett az eredménye, hogy végül beszüntette otthon a karácsonyozást.
„Tinédzserkoromban ez úgy volt, hogy az akkori legjobb barátommal elmentünk ezen a napon a környékre sörözni és arról beszéltünk, hogy mennyire nincs is karácsonyi hangulat és már semmi sem olyan, mint régen volt. Mondhatni nosztalgiáztunk gyermekkorunk karácsonyai felett. Én 16 éves korom környékén kezdtem el önkényesen elhagyni a karácsonyt a család nagy örömére, hiszen amúgy is kiüresedett, fejtörős ünnep ez, hiszen venni kell ajándékot a nagybácsinak is, de mégis mit?! Úgyhogy érdekes véget ért a karácsony:
bejelentettük, hogy mostantól nincsen ajándékozás, ezzel pedig végleg lezárult az, ami a karácsonyból megmaradt. Fát ugyanis már 14 éves korom óta nem állítottunk.
Később már csak annyit vártak el tőlem a szüleim, hogy legalább maradjak otthon a karácsony körüli napokban. Egyébként így is egy fejfájás lett az elmúlt években a karácsony számomra, mert magyarázkodni kellett, hogy miért nem ünneplem. Ezt végül úgy oldottam meg, hogy elmondtam, nem érzem a hangulatát. Az idő se olyan, meg az emberek is meg vannak hülyülve ilyenkor, szóval a sallangokat begyakoroltam és bevetettem.”
Ennek ellenére azonban Dani idén mégis fog karácsonyozni. A srác ugyanis, mióta együtt van a barátnőjével, a lány kérésére ünnepel vele. Ebből pedig látszik az is – ahogy a többi történetből is –, hogy jó dolgok a hagyományok, ám nem kell mindenáron ragaszkodni hozzájuk, lehet saját tradíciókat is teremteni. Hiszen ünnepelni vagy nem ünnepelni, vagy mást ünnepelni is csak akkor érdemes, ha az ember élvezi és örömét leli benne.
És azt hiszem, ezzel a végszóval kívánok nektek már most nagyon boldog karácsonyt!
