A karácsony gyerekkorban azért annyira varázslatos, mert izgalmas rejtélyek övezik: tényleg a Jézuska / Angyalka / Mikulás hozza a karácsonyfát? Elég jó gyerek voltam, hogy kapjak ajándékot? Ahogy öregszünk, rájövünk, mi az, amitől valójában varázslatos az ünnep: az év végén pár napra tényleg lenyugszunk, ápoljuk a rokoni és a baráti szálakat és persze jókat eszünk együtt. Ilyenkor felidéződnek a jó öreg gyerekkori sztorik is, amiken mindig jó érzés mosolyogni valakivel.
Megkértem a VOUS-lányokat, ők is meséljék el a kedvenc ünnepi emléküket, keressék elő az ehhez köthető tárgyat és egy gyerekkori fotót. Picit előcsalogattuk az érzést, amitől legalább olyan izgatottan várjuk a karácsony estéjét, mint régen.
Szerzőnk, Andi legmeghatóbb és legmeghatározóbb karácsonyi emléke egy házhoz kötődik. Nem is egy házhoz, hanem A Házhoz:
„Három éven keresztül építkeztünk, és ez a három év rengeteg emléket adott, amellett, hogy felépült a családi házunk. Még rohangáltam az első szint lebetonozott padlóján a téglák között, bátyámmal meglepetés-vacsorát rögtönöztünk anyuéknak, akik késő estig dolgoztak a házon.
Lenyűgözött, hogy anyuék mennyi mindenre képesek, és lenyűgözött az is, ahogy felépül egy ház, hogy láttam, mi van a falak mögött.
Az utolsó évben az volt a kívánságunk, hogy költözzünk be, ott állítsunk már fát. Anyuék éjt-nappallá téve ezen dolgoztak, utolsó pillanatig necces volt, hogy 24-én ott lehetünk-e már. Előtte este még parkettáztunk pár szobát, helyre kellett rakni néhány bútort, és épp hogy 24-én nekiállhattunk főzni, fát díszíteni. Nagyon mesebeli volt.”
Vivi néhány hónapja VOUS-lány, de azóta számtalan hírt, megható történetet, vicces sztorit olvashattatok tőle – itt meg is nézhetitek őket. Karácsony kapcsán egy édesbús emléket hozott nektek.
„Nem sokkal karácsony előtt halt meg apukám, amikor 10 éves voltam. Utána volt 1-2 nem túl jó karácsonyunk, aztán anyumnak lett egy barátja. Az első közös karácsonyunkon ott volt öt gyerek (az ő két fia és mi) meg két felnőtt. Képzelhetitek!
Akkoriban szerettem volna egy fényképezőt, mert sosem volt még fényképezőm, nem is volt fotóm senkiről. Anya barátja vett nekem egyet, még olyan régi, filmest, és úgy tette be a fa alá, hogy egy hatalmas dobozba rakott mindig eggyel kisebbet. Így vagy hat dobozt bontottam ki, mire a végén ott volt a fényképező.”
Szerzőnk, Rózsa nyár óta erősíti a csapatot. A szerkesztőségben nem ő az egyetlen, akinek karácsonykor van a születésnapja, de ő az, aki nem karácsonyi, hanem születésnapi emléket hozott.
”A fenyőfa alakú marcipánt a karácsonyi születésnapom miatt kaptam, a piros kisautót pedig a család piros 1200-es Ladája miatt, amit kisgyerekként (is) nagyon szerettem.
Gyerekként nehéz volt elhinni, hogy a karácsony mellett gondolnak a szeretteim a születésnapomra is, de az ajándékokat külön csomagolva már elhittem. A karácsony mindig meghitt volt, minden nap mentünk rokonokhoz.
Sajnos nem élnek már a szülők és a nagyszülők, de a húgom és a közeli barátok segítenek átvészelni, újra igazi ünneppé varázsolni a karácsonyt.
Hírszerkesztőnk, Sophie mindig is tudta, hogy a szüleitől kapja az ajándékot, ezért listát kellett írnia. A következményekre azonban senki nem gondolt.
„Még alsós lehettem, mikor anyám – talán bele sem gondolva, micsoda lavinát indít el – azt mondta, hogy készítsek egy listát arról, mit szeretnék. Az valahol még a mai napig meg is van, mert nagyon komolyan vettem a listakészítést, és hihetetlenül sok tételt írtam fel rá. A mai napig szoktuk emlegetni. Az egyetlen, amire emlékszem róla az a kívánság, hogy kell egy fekete cicanadrág, aminek van pánt a talpa alatt (helló, '90-es évek divatja!), és ha jól emlékszem, ez nem is az egyetlen nadrág volt, ami szerepelt A Listán. Mondanom se kell, nyilván nem kaptam meg mindent.
Mit keres Miley Cyrus a nagyi karácsonyfáján?
Mindenki szeret nosztalgiázni: utánajárni, vajon hogyan éltek a felmenőink, milyen szokásaik voltak, milyen ruhákat hordtak. Vajon milyenek voltak akkoriban a karácsonyok?
A kicsit sem megszokott nosztalgiafotókért kattintsatok IDE!
