kutya-allatmenhely-bezartsag

A menhelyi kutyák csodálatosak, és ezt be is bizonyítom

A legtöbb kutya saját hibáján kívül kerül menhelyre, és a legrosszabb, hogy 50%-uk soha nem is jut ki onnan többé – írja a Dognotebook. Pedig valójában ezek a kutyusok elképesztően nagy szeretetet adnak, és igenis vannak olyan különlegesek, mint fajtiszta, drágább társaik. Ezt pedig be is bizonyítom!

Hogy miért kerül egy kutya állatmenhelyre, annak rengeteg oka lehet. Költöznek a gazdik, túl drága az ellátás, allergiás valaki a szőrére, nem viselkedik megfelelően (bár nagyon sokszor erről nem az állat tehet...), és sajnos az sem ritka, hogy szimplán ráunnak a kis kedvencre, mert már nem olyan pici, édes, aranyos, mint kölyökkorában volt.

Pedig ezek a kutyusok is csodálatosak, és ezt saját tapasztalatból mondom. Amikor először találkoztunk Bingóval, a menhelyi Beagle keverék kutyussal, nagyon le volt fogyva, kilátszottak a bordái, és a füle is meg volt égetve. De még így is elképesztően boldog volt, ha valaki odament hozzá egy simogatásra. Persze nem is volt kérdés, hogy haza fogjuk vinni, és az együtt töltött hat év alatt megmutatta, miért érdemes mindenkinek örökbe fogadnia egy menhelyi kutyát!

Forrás:
Kerekes Vivien

1. Óriási szeretetet adnak

A menhelyi kutyákra egy dolog nagyon is igaz: hatalmas szeretetet adnak. A legtöbb helyen jó gondjukat viselik, de a ketrecek és a bezártság miatt még jobban vágynak arra, hogy valaki foglalkozzon velük. Hogy valaki megsimogassa őket. Hogy valaki ott legyen velük mindennap. Bingó is ilyen volt: minden alkalommal, amikor odahívtuk magunkhoz, ő már rohant is hozzánk hatalmas vidámsággal, ugrándozva, farokcsóválással, még a betegségének utolsó napjain is. Ez a tulajdonság éveken át sem veszett ki belőle.

2. Okosak, de nagyon

Elsőre talán azt gondolnánk, hogy a menhelyi kutyusok nem olyan okosak, hiszen nincs velük kiemelten foglalkozva. Pedig ez tévedés, ugyanis a többségük korábban élt már családnál, és meglepően sokat is tudnak. Bingó például nagyon ügyesen tudott pacsit adni, és akárhányszor beengedtük a lakásba, mindig szobatiszta volt. Egyetlenegyszer sem pisilt be; ha menni kellett, akkor arról hangot adott.

kutya-eb-allat

Bebizonyítjuk: egy idős kutyust is megéri örökbe fogadni!

A gyerekek és az állatok örökbefogadásában az az egyik közös pont, hogy a legtöbben minél fiatalabbat szeretnének hazavinni. Azonban most bebizonyítjuk, hogy például kutyusból megéri idősebbet magatokhoz venni.

A cikk folytatásáért kattintsatok IDE!

3. Mindig megnevettetnek

Nem tudom, mi okozza. Talán a bezártság, és a szabadság iránti vágy, de úgy vettem észre, a legtöbb menhelyi kutya nagyon játékos. Bingó imádott labdázni, de nemegyszer eljátszotta azt is, hogy felkapta a kispárnát, amin ültünk, és elszaladt vele, csak azért, hogy üldözzük. Amikor pedig állatmenhelyre jártam önkénteskedni, gyakran vittem ki az ott lakókat sétálni. Gondoltátok volna, hogy a kutyáknak van egy módszerük arra, hogy kiszabaduljanak a pórázból? A trükkjük annyi volt, hogy rohantak előre, majd amikor megfeszült a kötél, szimplán hátrahúzták a fejüket, kicsusszantak a nyakörvből, és vidáman rohangálni kezdtek. Sose menekültek el, mindig csak annyit akartak, hogy ők szabadon fussanak, mi pedig kergessük őket.

4. Igazán szépek

Én ugyan elfogult vagyok, mert nekem minden kutya gyönyörű, de azt azért észrevettem, hogy a menhelyen is akadnak csodaszép kutyusok. Például találkoztam már olyan huskyval is itt, akinek az egyik szeme kék, a másik pedig barna volt. Ő maradt meg a leginkább az emlékezetemben, de rajta kívül is rengeteg különleges kutyát láttam már menhelyen.

Forrás:
pexels.com

5. A bezártságba akár belebetegedhetnek

Azért is érdemes örökbe fogadni egy kis állatot, mert a legtöbb kutya nem bírja sokáig ilyen körülmények között. Persze figyelnek rájuk, foglalkoznak velük, de a többségük valamilyen családból került ide, így nem ehhez vannak szokva. Előfordul, hogy egy kutyának meghalt a gazdija, ő pedig ilyenkor teljesen egyedül érzi magát, bezárkózik, míg végül depresszióba esik. Igen, ez a kutyáknál is megtörténhet!

6. Segíteni jó érzés

Ha jártatok már állatmenhelyen, akkor tudjátok, hogy ilyenkor eluralkodik rajtunk afféle szomorúság. Legszívesebben minden kutyát örökbe fogadnánk, mert nem lehet nem észrevenni a szemükben a reményt, a vágyakozást és a szomorúságot. Mindenkit nem tudunk megmenteni, de legalább egyet igen; és bár egyetlen kutya a több millióból kevésnek tűnik, de higgyétek el, annak az egynek az egész élete megváltozik. Bingó sovány, magányos kutyából hamarosan duci, életvidám kis kedvenc lett, és az együtt töltött évek miatt számomra egy dolog biztossá vált. Amikor legközelebb lesz egy kutyám, az tuti, hogy menhelyről fog érkezni!

Forrás:
Kerekes Vivien