Miért bántjátok magatokat? Számoljatok le a bodyshaminggel!

Így szabadulhattok meg a túlzott önkritikától – örökre!

Új év, új szokások, új ígéretek. Ti már megszegtétek őket? Helyes! Azonban van egy dolog, amit mégiscsak hasznos lenne elkezdenetek 2017-ben, ha rátok jellemző: leszokhatnátok a túlzott önkritikáról!

Persze, jó azért, ha lakozik az emberben egy kis önkritika, hiszen mi más vetne gátat a nagy egónknak, nem igaz? De amennyire káros lehet a túl laza önkritika, pont annyira rombolhat össze egy lelket az, ha túl szigorúak vagytok magatokkal szemben. Ez ugyanis folyton erősíti bennetek a „nem vagyok elég jó” érzést, hosszú távon aláássa az önbizalmatokat, depresszióba hajszolhat, sorsotok gyeplője pedig kihullhat a kezeitek közül. Ha úgy érzitek, fenyeget benneteket ez a végkifejlet, akkor fogadjátok meg a Psychology Today szakértőjének tanácsát, hogy alábbhagyjon bennetek a rosszalkodó hang.

Ismerjétek meg, hogyan működik a kritikus hangotok!

A belső kritikus hangotokra hallgatni szörnyen fárasztó és demoralizáló. Gondoljatok csak arra, hogy nem mentek el edzeni, mire a gonosz hang sulykolni kezdi belétek, hogy lusták vagytok, majd azt is, hogy emiatt sem szeret titeket senki. Ne engedjétek!

Forrás:
iStock

Mindenki énje két részből áll. Az egyik az természetesen csupa jó tulajdonsággal rendelkezik, kedves, megértő, a másik pedig az antién, amelyet a rossz tapasztalatok, negatív benyomások neveltek kritikussá. Mindkét hangot halljátok, de ennek mértéke mindenkinél lehet másmilyen. A ti dolgotok az, hogy tisztában legyetek azzal, a belső hangotoknak mondhattok nemet. Ha meghalljátok a kritikáját, akkor tudatosítsátok, hogy ő szól hozzátok, legyetek megértőek, viszonyuljatok az állításaihoz reálisan.

Meglehet, hogy egyébként nem szoktatok kihagyni edzést, így egyszer-egyszer belefér. Meg hát ki az az ember, akit valaki azért nem szeret, mert kihagy egy alkalmat? Na ugye!

Fejlesszétek az együttérzéseteket önmagatok iránt!

Bizony, ilyen is van. Tudományosan is megállapították, hogy aki jobban elfogadja önmagát, és együtt érez saját magával, az nem küzd olyan nagyon a kritikus hangjaival, ráadásul több motivációs forrásra tesz szert, és sokkal jobban képes fejleszteni az önismeretét. Persze ez nem azt jelenti, hogy sajnáljuk magunkat, csupán csak azt, hogy megértitek, a szenvedés része az emberi létnek. Ez egyfajta hozzáállás; olyan, mintha barátként bánnátok magatokkal. Az, aki erre képes, felismeri, ha a gondolatai nem azonosak az érzéseivel, ezáltal jobban megoldja a saját lelki problémáit, és fejlődik az egészséges önértékelése.