Hol vagy örökké tartó szerelem? Avagy párkapcsolat, mint kihalófélben lévő faj

Hol vagy, örökké tartó szerelem? Avagy párkapcsolat, mint kihalófélben lévő faj

„Párt találni macerás? Igen. Társat találni még inkább? Mondhatni. Úgy hiszem, a párkapcsolatok legtöbbször azelőtt véget érnek, hogy igazán elkezdődtek volna.” – kezdi a cikkét Anna, amit a VOUS vendégszerzői felhívására küldött be. A következő sorokban Szikszai Anna írását olvashatjátok a párkapcsolatokról.

A húszas évei közepére már mindenkinek megvan a maga csomagja, amelyben a múltját hordozza. Amikor elkezdünk randizni, magunkkal cipeljük azt a bizonyos csomagot, felnyitjuk a fedelét, és idővel eldöntjük, belefér-e a másik az eddig megismert paraméterei alapján. Tökéletesen passzol, vagy ha nem, hogyan lehetne belegyömöszölni?

Valljuk be, baromi ritka az az eset, amikor valaki igazán illeszkedik a már meglévő csomagba. A delikvens kezdetben átment az első rostán, jelesre vizsgázott a teszteken – ami önmagában egy kisebbfajta csoda –, de jön a gyakorlati rész, a kapcsolat. Az alapozás már kész, de ki tudja, képesek vagyunk-e csapatban dolgozni? Ennyi idős korára az ember lánya már túljutott néhány komolyabb románcon, egy-két „örökké szeretni foglak” drámán.

Már tudjuk, mi kell nekünk, mire fókuszálunk egy kapcsolatban. Ha a sarkalatos pontok nem léteznek, akkor ideje lepattanni, lehetőleg gyorsan, mielőtt még a búcsú komolyabb lelki és fizikai fájdalmakat vonna maga után. Hogy miért?

Figyelem, agyonhasznált közhely következik: mert az élet rövid. De még milyen rövid!  

Természetesen minden románc kompromisszumokkal jár, változunk és alkalmazkodunk. Persze ez csak egészséges keretek között működőképes, mindenkinek saját magának kell eldönteni, hogy mi az a határ, amikor már önmagát is feladja. Valljuk be, ha drasztikusan leegyszerűsítjük, háromfajta párkapcsolat létezik:

  • Nr. 1.: Ami kevesebbet ad, mint amennyit elvesz, amelynek napi adagolásával nemhogy boldoggá tesszük, de mérgezzük önmagunkat.
  • Nr. 2.: A jobbik eset, amikor egyenlő arányban annyit kapunk, mint amennyit beleteszünk. Harmónia a köbön!
  • Nr. 3.: A főnyeremény, amikor többek leszünk valaki mellett, valaki által. Amikor a társ képes motiválni, arra sarkallni, hogy jobbak legyünk.

Forrás:
Freepik.com, Depositphotos

Azt gondolom, a mai párkapcsolatok még azelőtt véget érnek, hogy komollyá válnának. Végtelenül türelmetlenek és kritikusak vagyunk, de valahol ez érthető, jobb esetben egy életre választunk, nem? Nem tudom, a szüleink, nagyszüleink korában mi volt más. Talán nagyobb volt a tisztelet, az ígéretnek volt súlya, az emberek kitartóbbak voltak. A nagyapám anekdotája szerint a nagymamámat az esküvőjükön látta negyedszer életében. Ehhez képest Y generációnk elég megfontolt, mondhatni gyáva, velem együtt. Minket manapság több impulzus ér, többet láthatunk és tapasztalhatunk, mint felmenőink, így szélesebb a viszonyítási alapunk.

Mindig ott motoszkál bennünk a dilemma: mi van, ha lesz ennél jobb?

Akárhogy is, nevezhet bárki naivnak, én hiszek abban, hogy ha egyszer elém áll valaki – természetesen fehér lovon, hisz mi máson jönne? –, akkor tudni fogom, hogy vele bizony le tudnék-e élni egy életet. És nem csak a ló miatt.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT!