Én sokáig azt hittem, mindenki január első hetében, vízkeresztkor teszi el a fát, mi ugyanis gyerekkoromban műfenyőt használtunk. Csak pár éve tapasztaltam meg az élő fenyő hangulatát, és bekukkantva januárban egy családhoz, meglepetten vettem tudomásul, hogy ők ugyan nem szedik még le a díszeket. Eláll az a fa tavaszig. Így szinte adott volt egy cikkalap, illetve hogy összegyűjtsem, hányféle módn állnak hozzá az emberek a fabontáshoz.

Aki hagyja érvényesülni a fát, és egészen tavaszig vár, hogy megmaradjon az ünnep hangulata. Csak akkor kap észbe, amikor már a bevásárlóközpontokat elönti a húsvéti tojások és nyuszik tömkelege. Ő mit sem tapasztal meg a karácsonykor elszabaduló pokolból.

Neki szinte fáj a gondolat, hogy előbb vagy utóbb pluszmunkája lesz a fával, a dekorációval, és úgy gondolja, akkor már inkább essen rajta túl előbb, mint később. Egyetemistaként úgysem lesz ilyesmire ideje januárban.

Tartja magát az ütemtervhez. Pont.

Halasztgatós típus, meg kicsit lusta. Csak akkor kezd el takarítani, ha már bokáig érnek a tűlevelek. 

Nálunk idén ez a helyzet állt elő, ugyanis annyira benéztük a fa méretét, hogy a kétszeresét vettük annak, amit szoktunk. Erre már csak otthon jöttünk rá, úgyhogy nem volt mese, beállítottuk a nappali egyik ajtaja elé, így pár hétig kerülőúton jártunk be a konyhából a nappaliba. Ezzel csak az a baj, hogy nehéz leszokni arról a beidegződésről, hogy ugyanonnan járjatok be, ahonnan addig, szóval párszor beleszaladtunk a fába is, de sebaj, azért imádtuk. Viszont emiatt nem vártuk ki a vízkeresztet, hamarabb leszedtük a díszeket.