Tetű és csiga – évszázadok óta a legmenőbb lények, amiktől még csinosabbak is lehetünk

Tetű és csiga – évszázadok óta a legmenőbb lények, amiktől még csinosabbak is lehetünk

A VOUS-n a nap témája: Bíborszín. Mi másról is írhatnék nektek, mint ennek a nemes színnek a történetéről. Napjainkkal ellentétben őseink még szigorúan természetes anyagokkal festették a kelméket, habár mostanában újra nagy az érdeklődés a növényi festékek iránt. Egyre több workshopot is indítanak, ahol mi magunk festhetünk a virágokkal és bogyókkal. Nézzük, honnan is indult a a bíborvörös szín hódító útjára.

A textilfestést már az ókori egyiptomiak is alkalmazták, ahogyan a kínaiak és indiaiak is, sőt, már akkoriban is külön szakmának számított ez a tevékenység. Perzsiának a khakit, skarlátot és karmazsint, Indiának az indigót, Főníciának pedig a bíborszínt köszönhetjük.

A 19. század második feléig csakis a természetből: növényekből, csigákból, és rovarokból nyerték ki a textilfestékeket, vagyis színpigmenteket. Habár valamivel korlátozottabb volt a színpaletta, mint napjainkban, mégis elképesztő színeket tudtak már akkor is előállítani. Csak hogy néhányat említsünk:

  • A kárminvörös színt egy tetűfajtából nyerték,
  • a bíborvöröset a tüskés bíborcsigából,
  • a narancsot buzérgyökérből,
  • a sárgát a sáfrányból – később festő rezedából,
  • barnát a dióhéjból,
  • kéket az indigóból és festőcsüllengből,
  • az ibolyát egy zuzmóféléből,
  • a feketét pedig a gubacsból.
Fessetek textilt jéggel

Fessetek textilt jéggel – a végeredmény titeket is meg fog lepni!

Ha már a napunk témája Ice, ice, baby, és ennyire dermesztő a hideg, gondoltam, kitalálok nektek egy remek programot beltérben, de azért nem feledkezem meg télanyóról sem. Így addig-addig kutakodtam, mígnem találtam egy szuper textilfestési technikát – kapaszkodjatok meg – jéggel! Na jó, természetesen nem ez az, ami megszínezi az anyagot, de ez segít, hogy elképesztő mintákat hozhassunk létre bármilyen kelmén. Ha ti is kipróbálnátok – amit melegen hidegen ajánlok –, a következőket kell tennetek!

Türoszi bíbor

Textilkiegészítők
Textilkiegészítők
Forrás:
Alexandra

A színes textilek illetve öltözékek a gazdagok kiváltságai voltak, hiszen a színezett kelmék előállítása rendkívül költséges, körülményes és hosszadalmas folyamat volt. A legdrágább szín közülük pedig a bíbor, amit – ahogyan már említettem – egy csigából nyertek ki.

Ez a szín az ókorban (Európában és a Közel-Keleten) évezredeken át a hatalom jelképe volt. A türoszi (tyrusi) bíbort először a föníciaik használták, amit a bíborcsiga kopoltyúüregének váladékából nyertek ki. Gondoljatok csak bele, hány csigának kellett elpusztulni ahhoz, hogy akár csak egy kisebb méretű anyagot színezzenek meg vele?

Hogy számszerűsítsünk, egy gramm festék előállításához ezer csigát, illetve annak nedvét használták fel.

Skarlát és karmazsin

Az ókorban, majd a középkorban is a skarlát színt egy tetűből, a kermeszből, más néven bíbortetűből nyerték. A „saqirlad” vagyis a skarlát szó magában foglalja magát a színt, a tetűt és a színezés technológiáját. Eredeti jelentése pedig drága ruházat.

Évszázadokon át csakis az uralkodók hordhatták ezt a színt, csak később, a technikai vívmányoknak köszönhetően terjedt el a hétköznapi emberek körében. De többek között a brit hadsereg tisztjeinek kabátját is ezzel színezték. Egészen pontosan a bíbortetűvel, illetve annak petéivel.

Forrás:
Wikipedia

Festési technológia

Ez a tetű egy dél-amerikai kaktuszfajtán él. A nősténytetveket összegyűjtik, forrázzák, szárítják, majd különböző vegyi eljárásoknak vetik alá.

Kész horror, nem igaz?

Spanyolvörösnek is nevezik, köszönhetően annak, hogy spanyol gyarmatosítók évszázadokon keresztül kereskedtek vele. De nemcsak textilt, ételeket és kozmetikai szereket is színeznek tetűvel, egészen a mai napig. A pigmentek pedig Mexikóból, Chiléből és Peruból származnak, ezek hatékonysága, illetve színezőereje tízszerese az európai fajtának.

bíbor szín

Bíborszín

  • Az ókori Rómában csak és kizárólag a császár hordhatott ilyen színű ruhaneműket, valamivel később már a szenátorok is magukra ölthették, azonban csak bíborszalag formájában. Még később a német császárok követték ezt a hagyományt.
  • A skarlát és bíborvörös színt a római katolikus egyház a mai napig hordja – őrizve a hagyományt.
  • Ha a bíboros „megkapja a bíbort” az azt jelzi, beiktatták a hivatalba.

A magyar nyelvben római bíbornak, antik bíbornak, császárbíbornak, bizáncinak, királyi bíbornak, bársonyszínnek, császárvörösnek, türoszi bíbornak, Tirus vörösnek, tíriai bíbornak, görög bíbornak, tirannus bíbornak, csigavér színnek is nevezik ezeket az árnyalatokat. Beszédes nevek, igaz?

Ez a szín a magyar népviseletben is helyet kapott, a fiatalasszonyok díszes fejkötője például bíborszínben pompázott, ahogyan teszi azt a mai napig is.

áfonya gyümölcs

Textilfestés természetes anyagokkal

A textilfestés bonyolult, különleges és időigényes folyamat volt. Főként a vörös szín előállítása. Általa nagyon intenzív, élénk színt kaptak a textilek, de ahhoz, hogy se a mosás, se a fény ne fakítsa meg az anyagot bonyolódott az előállításának folyamata, volt, hogy közel négy hónapig is eltartott egy textil vörösre festése, és közel 40 eljáráson kellett végigvinni.

Szerencsénkre ma már nem ennyire bonyolult a festékpigmentek előállítása, és közel nyolcezer szín áll a rendelkezésünkre, sajnos azonban 1856-óta nem (csak) természetes anyagokból állítják elő őket. A szintetikus festékeket William Henry Perkinnek köszönhetjük.

Ha kedvet kaptatok egy jó kis textilfestéshez – szigorúan – természetes anyagokkal, mindenképp látogassatok el egy szuper workshopra!