Mengyán Eszter Elsa Schiaparelli Salvador Dalí Coco Chanel tervező művés designer

Ha Elsa Schiaparelli ma élne, Lady Gaga „lógós” hasáról biztosan nem egy Versace bugyi miatt beszélnének

A 20. században többnyire a férfiak uralták a divatipart, de a század első felében volt egy rövid, jelentőségteljes időszak, amikor senki nem vehette fel a versenyt két nővel. Ők ugyan egy időben alkottak, de teljesen mást gondoltak a divatról és a stílusról. Az egyikük Coco Chanel volt, akit ma is mindenki ismer. A másik tervezőt pedig érdemes megismernetek. Ő Elsa Schiaparelli.

Dalí és én
Dalí és én
Forrás:
Alexandra

Ha most forgatnánk videót arról, hogyan kell kiejteni helyesen a különböző divatházak és divattervezők neveit, biztosan belevenném Elsa Schiaparellit is. Bár Olaszországban született, Párizsban nyitott szalont, és leginkább a szürrealizmus világa inspirálta.

A második világháború előtt mindenki tudta volna, kiről van szó, hiszen akkor ő volt az egyetlen tervező, aki Coco Chanellel fel tudta venni a versenyt, és rivalizálásukról nemcsak egész Párizs, hanem az egész világ hangos volt.

De amíg a világháború után a Chanel vissza tudott térni a divatiparba, előbb Coco Chanelnek, majd Karl Lagerfeldnek köszönhetően újra és újra meg tudod újulni, addig Schiaparelli 1954-ben visszavonult, a divatház pedig hatvan évre Csiperózsika-álomba merült. Amikor bejelentették, hogy 2014-ben új kollekcióval térnek vissza, a divatkritikusok mind valami egészen elképesztő, zseniális, művészi, előremutató, kreatív, különleges, formabontó kollekciót vártak, mint ahogyan utólag jellemzik a divattervezőnő munkásságát. Az eredmény: inkább csalódás volt, sokan csak és kizárólag a tervező divatra gyakorolt hatása és zsenialitása miatt nem temették el a próbálkozást.

Az a bizonyos homár

Az elmúlt évek után 2017-ben is inkább azért cikkeztek a kollekcióról, mert Salvador Dalí és Elsa Schiaparelli együttműködésének kétségtelenül a legismertebb mintája került az egyik ruhára. 1937-ben, 80 évvel ezelőtt született az az haute couture ruha is, amelyet egy hatalmas vörös homár díszített. A legenda szerint Salvador Dalí valódi majonézt is álmodott a homár mellé, a ruhára, de Elsa Shiaparelli – szerencsére – nem támogatta az ötletet.

A ruhadarab így is összeforrt a „botrány” szóval. Nem elég, hogy ellenfényben áttetsző volt, ez a szűzies fehér színe ellenére is kihívóvá tette, ennek tetejében a tulajdonosa sem volt éppen visszafogottságáról ismert. A ruha ugyanis Wallis Simpsonnak készült, aki miatt VIII. Eduárd király lemondott a trónról azért, hogy feleségül vehesse. A divatikonnak kikiáltott asszonyt a Vogue fotózta az ikonikus darabban, a következő kép jobb szélén őket láthatjátok:

Forrás:
Wikipedia, 9gag, 109 Blog, Vogue

Vogue Robbie Williams

Meztelen Robbie Williams és szürreális Salvador Dalí

A világ legbefolyásosabb divatmagazinja, több mint száz éve élvonalban van, évről évre a legfrissebb divat-előrejelzéseket szolgáltatja, és valamiért minden nő talál benne valami izgalmasat. Ha még nem találtátok volna ki, a bűvös Vogue-ról beszélek, ami Angliában 2016. szeptember 15-én ünneplte 100. évfordulóját.

A leghíresebb Vogue-címlapokat ebben a cikkben gyűjtöttük egy csokorba.

Schiaparelli vs. Chanel

Elsa Schiaparelli és Coco Chanel kortársak, pályatársak és riválisok voltak. Schiap, ahogy Schiaparelli nevezte magát, hét évvel Coco után született egy gazdag és nagy múltú római család lányaként. Az életük nagyon eltérően indult, később sok hasonlóságot lehet felfedezni a pályájukon, és nekik is sok közös vonásuk volt.

Mindketten erős, önálló nők voltak, függetlenek, és a maguk feje után mentek. Megváltoztatták a divatot, átrajzolták a szabásvonalakat, mintha olyan erős nőket akartak volna látni maguk körül, mint ők maguk. Pontosan felismerték már akkor, mekkora marketingértéke van egyetlen üvegcse parfümnek, ha az is jól el van adva. A Chanel No. 5 és a Schocking akkoriban a legkelendőbb illatok voltak. Mindketten új, addig szokatlan elemeket emeltek a divatba. Chanel a matrózok, lovászok, apácák öltözékéből inspirálódott, Schiaparelli is a saját világán kívül keresgélt. Ő tervezett először

  • áthajtós ruhát;
  • kendőruhát;
  • átlátszó esőkabátot;
  • kívülre helyezte és látványossá tette a cipzárat.
Forrás:
Vogue, Wikipedia

Hogy miért mégis Coco Chanel neve maradt fent? Miért tudott Chanel életének végén még egyszer úgy megújulni, hogy a divatház újra tündökölhetett az ötvenes években még az ő vezetésével? A hozzáértők szerint valószínűleg azért, mert Chanel tette a dolgát: divattervezőként reflektált arra, amerre ment a világ, ahogy alakultak a nők igényei. Amit látott és amit érzett, azt lefordította anyagokra, szabásvonalakra, fazonokra, majd hozzátette még azt a marketingtudást, amellyel született, és amelyet sikerült tökéletesre fejlesztenie.

Elsa Schiaparelli művész volt, akik festmények vagy szobrok helyett ruhákat álmodott.

Bevállalta, hogy a nők fejére cipőt emel kalapként, masni- és nyakkendőmintás kötött pulcsikba bújtatja őket, a melltartójukra kezeket fest, a ruhájuk hátára gerincet és bordakosarat applikál. Ha Elsa Schiaparelli ma élne, Lady Gaga „lógós” hasáról biztosan nem beszélnénk, arról sokkal inkább, hogy Schiap milyen elképesztő szetteket tervezett az énekesnőnek. (Bocsánat, Donatella!)

3 gondolat Elsa Schiaparellitől, ami ma is érvényes

A gyönyörű ruhák sosem mennek ki a divatból.

Nem csak a #viszlatfastfashion projekt mondatja velem, hogy érdemes befektetni egy-egy ruhába, amely magas minőségű, bírja a rendszeres viselést, de legyen bármilyen díszes vagy mintás, egyszerűen nem megy ki a divatból, annyira gyönyörű. Lehet, hogy húsz év múlva idejétmúltnak tűnik önmagában, de egy ruhadarab sosem önmagában létezik: egy cipő, táska, kabát, ékszer képes egyik pillanatról a másikra maivá változni.

Ő Livia Firth, akiről már írtam nektek itt, egy harmincéves ruhában:

Objektum doboz

Nehéz időkben a divat mindig felháborító.

Sokféle módon értelmezhető, de minden esetben igaz. A nehéz idők jelenthet szegénységet, háborút, amikor azt gondoljátok, hogy az embereknek eszük ágában sincs divatozni, pedig ez a ruházkodással együtt járó igény. Mindig vannak fiatalok, még a legnehezebb időkben is szeretnénk csinosak lenni, a háborúban is van szerelem. A háború arra kényszerít, hogy abból főzzünk és varrjunk, ami van: az első világháború alatti anyaghiányban rövidebbek lettek a szoknyák, elterjedtek a nadrágok. Aztán van, hogy önként vállalunk „háborút”, mert szeretnénk felhívni valamire a figyelmet: például nőként nadrágkosztümben vagy szmokingban lépünk a vörös szőnyegre az egyenjogúságot és a szabadságot hirdetve.

A világon minden nő úgy öltözik, hogy a ruháival más nőket bosszantson.

Ha ezzel a gondolattal nem is értek egyet, de számomra az üzenete az, hogy a ruha eszköz, az öltözködésünkkel üzenünk – és nagyon érdemes meggondolni, hogy mit szeretnénk mondani, és milyen helyzetben. Jó azzal is tisztában lenni, hogy amit ti erős, határozott, szabadságot hirdető megjelenésnek gondoltok, az mások számára nem túl kihívó vagy éppenséggel vállalhatatlan-e.

chanel

Megmutatjuk, mit tanít a divatról a mai nőnek a 20. század legnagyobb divattervezője

Mindannyiunknak szüksége van példaképekre. Olyan ösztönző karakterekre, akik bejárt életútjukkal irányt mutatnak, és erőt adnak a saját céljaink megvalósításához. „A szépség ott kezdődik, amikor eldöntöd, hogy önmagad leszel” – mondta Coco Chanel, aki igazi, örök példakép lehet bármelyikünk számára. Bebizonyította, hogy kellő kitartással és kemény munkával bármire képesek lehetünk.

A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.