Tisztában vagyok azzal, hogy sokatok ellenszenvét kivívom magamnak ezzel a cikkel. Hiszen biztosan akad köztetek is olyan, aki a következő állaspontok valamelyikét képviseli: a kutya nem való a lakásba, pláne, ha nincs hozzá kert, ahol nyugodtan szaladgálhat, elvégezhetné a dolgát, stb… Sőt, sokak szerint ez már konkrétan állatkínzás.

Nos, én több dologgal sem értek egyet, mondjuk, miért csak kint pisilhet vagy épp kakilhat az eb? A mai világban már léteznek földre tehető kutyapelusok. Ezekre ugyan oda kell szoktatnotok az ebet, de ha ez megvan, mindig tudjátok, hol kell először ellenőrizni a teret, amikor hazaértek. Azonban akkor sem dől össze a világ, ha egyszer-egyszer mellé vagy máshova megy a „tudjuk, mi”, elvégre takarítani mindenki tud, a higiéniás és illatbeli kellemetlenségeket könnyen lehet orvosolni.

Több ismerősöm sem engedhet meg magának egy kertes házat, viszont nagyon szerettek volna kutyát, így kiderítették, ebben a helyzetben melyik fajta lenne a legmegfelelőbb a számukra. Nekem egyelőre nincs háziállatom, de én is csak kutyát tudok elképzelni magam mellé, és mindeközben nem titkolom: hatalmas, udvaros házról még fantáziálnom is felesleges… Viszont a nagy testű, sok mozgást igénylő fajták szóba sem jöhetnek nálam, ideje tehát kideríteni, melyek is a „panelkutyák”.

Dr. Szöszi kedvence talán a ti kedvencetek is lehet, hiszen minimális a testmozgási igénye, szereti a gazdik közelségét. Ugyanakkor az idegeneket már kevésbé csípik, így érdemes rájuk odafigyelni, olyankor kiereszthetik a hangjukat.

Az uszkárt többféle méretben is tenyésztik, a törpe és a toy fajták alkalmasak a lakásban tartásra. Ez rendkívül intelligens és könnyű (súlyilag) típus, és az egyik legnagyobb „előnye”, hogy nem igazán hullajtja a szőrét. Ráadásul még a vizet is szereti, így a fürdetéssel sem lesz sok macera.

Ezt a fajtát gyakran illetik a „mini-dobermann” jelzővel, pedig semmilyen közeli kapcsolatban nem állnak egymással, pusztán külsőleg hasonlítanak. A törpe pinscherek rövid szőrét könnyű ápolni, biztosan nem tömíti el a porszívót. Emellett tudni kell róla, hogy nagyon kíváncsi, mindenhol ott akar lenni, rendkívül könnyen tanítható, és mindig figyel a gazdájára.

A nyomott pofájú, kunkori farkú mopszok az utóbbi időben nemcsak az emberek szívébe lopták be magukat, hanem a divatvilágba is. Már egyre több terméken köszönnek vissza mintaként, így nem is csoda, mekkora szépszerűségnek örvendenek a kutyapártiak közt is. A mopszok szeretik a fizikai kontaktust, viszont az idegeneket kevésbé, ilyenkor még ők is kieresztik a hangjukat. Egyszerre tud élénk lenni, akivel hosszasan lehet játszani, miközben máskor csak punnyadni fog a kanapén. 

A Yorkie-t szerintem – akárcsak a csivavát – főként a lányok választják maguknak, mert inkább aranyosak, mintsem vagányak ezek az ebek. Nagyon tudnak szeretni és ragaszkodni, igénylik a törődést, de nem folyton, feltalálják magukat egyedül is. Aki e típus mellett dönt, ne csak masnikat szerezzen be a kutya hajába, hanem egy időtálló kefét is, ugyanis gyakran kell fésülgetni a szőrét.

Figyelem! Bármennyire is cukik, a csészekutyákat inkább kerüljétek el!