Galló Edina A pánikrohamok jöttek-mentek, de össze kellett szednem magam a fiam miatt! – Egy egyedülálló anya története

„Szeretnék gyereket, de egyedül lenni is szeretek” – Félelem, amit segítek feloldani

Az anyaság utáni vágy minden nőben másképpen alakul ki. Van, akiben hamar szárba szökken az anyai ösztön, van, akiben a szoptatás során alakul ki az igazi kötődés, van, aki egyáltalán nem vágyik gyerek után, és jól is érzi magát így. Aztán, persze, vannak azok, akik szeretnének babát, de különféle félelmek visszatartják a döntéstől.

Nem egy barátnőm van, aki introvertált, és szeret egyedül lenni. Jobban, mint az átlag. Én is szeretek egyedül lenni, ekkor töltődöm fel, inspirációkat gyűjtök, erőt, energiát, amit utána bele tudok fektetni a munkámba, a szeretteimbe, barátaimba, az élet más területeibe. Pont ezért nálunk a lemondott programok soha nem vezetnek sértődéshez, mert pontosan tudjuk, milyen az, amikor kimerülünk a túl sok társaságtól, és képtelenek vagyunk normál üzemmódban működni, ha találkozunk.

De egy gyerek? Egy gyereket nem tehetünk félre, nem mondhatjuk le a szopizást, a játékot, a közös programot.

Egy gyerek nem egy bejegyzett program a naptárban egy és öt óra között, amit kitörölhetek.

Mielőtt azt hinnétek, hogy azok, akik emiatt tartanak a gyerekvállalástól, azok önzőek, álljatok meg egy gondolatra. Jó, ha tisztában vagytok azzal, hogy ők nem az egyedüllét luxusának elveszítésétől félnek, hanem attól, hogy nem lesznek emiatt jó anyák. Hiszen egy introvertáltnak az egyedülléthez való ragaszkodás azt is jelenti, hogy erre van szüksége ahhoz, hogy

teljes értékű anyaként, barátként, élettársként, feleségként, diáként, munkaerőként, emberként tudjon funkcionálni.

Vecsernyés Anna viselkedéselemző szerint az, hogy valaki erre a felismerésre eljut, egy nagyon fontos lépés. „Az pedig egy plusz fontos lépés, hogy még azt is pontosan tudja, hogy hogyan tud feltöltődni, mi neki a legjobb. Ezt az introverziót eleve kicsit nehéz elfogadni magunkban, hiszen a társadalom az extroverziót, az állandó készenléti állapotot támogatja, pihenni és egyedül lenni sokszor ciki.

Hasonló – teszem hozzá, irreális – elvárások vannak az anyákkal kapcsolatban: egy anya mindig figyel a gyerekeire, és minél több időt szeretne velük tölteni, együtt játszani, tulajdonképpen bármikor a gyerek szolgálatára áll.

Az anyaság azonban ennél sokszínűbb: vannak igazán pörgős anyukák, és vannak nyugodtabb, lassabb anyák, és egyik sem rossz.

szakértő pszichológus

Vecsernyés Anna

  • viselkedéselemző

Az én anyukám is introvertált volt, szüksége volt feltöltődésre, ezért olyan tevékenységekre tanított meg minket, amiket akkor is tudtunk csinálni, amikor ő éppen nem figyelt ránk úgy. Például amikor a földön hasalva magazint olvasott, mi megmasszíroztuk a hátát vagy befontuk a haját, de nem zavartuk az olvasásban.

Ha anyáék hálószobájának ajtaja be volt hajtva, nem szabadott zavarni. Mindenképp át kell gondolni, hogy hogyan lehet apró szüneteket, egyedülléteket beiktatni a gyereknevelés során – ami nyilván könnyebb később.”

Forrás:
depositphotos

Ne érezzétek magatokat rossz anyának emiatt!

Anna szerint ugyanis mivel a társadalom szerint a jó anya folyton készenlétben áll, az introvertált anyuka, aki kifejezetten szereti a gyerekek nélküli nyugalmat, rossz anyának érezheti magát. Ezt pedig úgy próbálja kompenzálni, hogy igyekszik is „jobb anyává” válni, igyekszik ő is folyamatosan készenlétben állni, pedig az őt hosszú távon rombolja, hiszen nem tud töltekezni.

„Fontos tudatosítani, hogy introvertáltnak lenni teljesen rendben lévő dolog, és folyamatosan dolgozni kell azon, hogy az ember el tudja magában ezt fogadni, és tényleg ne tartsa magát kevesebbnek másoknál emiatt.

Fontos észben tartani, hogy a gyerek számára is a legjobb, ha egy hiteles anyukája van, aki amellett, hogy a gyerek szükségleteire hangolódik, a saját szükségleteit is kommunikálja a környezete felé, és gondoskodik magáról.

Az első időkben a csecsemő még nem tanul annyit az anya asszertivitásából, mint később, ám a nagyobb gyerekek számára azonban kifejezetten példaértékű egy olyan anyuka, aki érvényesíti a saját szükségleteit is, nem mellesleg pedig a gyereknek kifejezetten jót tesz, ha alkalmazkodni tanul.

Akkor tud azonban ez a példamutatás, asszertivitás jól működni, ha az anya valóban elfogadja saját introvertáltságát, és nem okoz neki szorongást, hogy a gyereknek rosszat tesz ezzel, vagy rossz anya lesz ettől. Máskülönben abba a csapdába eshet, hogy a gyerektől vár megerősítést/engedélyt az introvertáltságára, vagy arra, hogy egyedül tölthessen időt. Így a gyerek sem egy megnyugtató, normális, elfogadható jelenségként fogja érzékelni az anyuka énidejét.”

anya gyerek újszülött baba csecsemő

Kisanya, anya, mutterka – ti hogy hívjátok az anyukátokat?

Anya csak egy van, nem igaz? De minden anya más. Máshogyan hívjuk őket, másképpen viszonyulunk hozzájuk, néha haragszomrád van, néha egymáson csüngünk, és van, amikor csak elmondhatatlan érzések gabalyodnak bennünk, ha rájuk nézünk. Íme itt van öt nő, öt anyanévvel, öt anyaképpel.

Anna szerint az elfogadás mellett jó, ha megoldásokat, stratégiákat alakítotok ki arra, hogy az életeteket a saját szükségleteiteknek megfelelően tudjátok kialakítani. Nyilván, míg a gyerek pici, kevésbé van lehetőségetek arra, hogy magára hagyjátok, ám néhány relaxációs technika segíthet abban, hogy kicsit magatokra tudjatok koncentrálni.

Figyelhetünk egyszerűen akár a saját légzésünkre, szívdobogásunkra – a lényeg, hogy kicsit kiürítsük a fejünkből az anyai teendőket, szorongásokat.

Eközben a kicsit akár a karjainkban is tarthatjuk, számára is megnyugtató lehet az anya ellazult teste, egyenletes légzése.

Ha olyan munkánk van, amiben sok az emberekkel való interakció, akkor, amíg kicsi a gyerek, addig próbáljunk változásokat eszközölni a munkánkon, hogy ott tudjunk kicsit többet egyedül lenni, kevesebbet tárgyalni – persze csak ha van erre lehetőség.

Iktassunk be csendes félórákat a napba, amikor a gyerek fél óráig egyedül játszik, így ők is megtanulhatják az csendes, egyedüllevős tevékenységet.

Például tegyünk be egy zeneválogatást a szobában, ahol játszik, mondjuk meg neki, hogy amíg az megy, addig a szobában kell maradnia. Ez az idő legyen minél strukturáltabb, például mindennap ugyanakkor.

Készüljetek fel előre!

Anna szerint érdemes tájékozódnotok afelől, hogy milyen fejlődési szakaszok vannak a gyerek életében, így látni fogjátok, melyek azok a szakaszok, melyek során valóban nehéz lesz magatokról leválasztani a gyereketeket. Ilyen szakasz például az is amikor beszélni kezd, és be nem áll a szája. Ezekre készüljetek fel lelkiekben, fogadjátok el és tudatosítsátok, hogy ez természetes folyamat, a gyereketek nem egy kis ördög, aki ki akar benneteket készíteni.

600

Olvassatok még több cikket #introvertált témában!