Egyéb kategória

„De megb*sznám azt a rúzsos kis szádat!” – az utcai zaklatás mindenkit érint, itt az ideje, hogy beszéljünk róla!

Van egy dolog, ami iszonyatosan dühít. Amiből elegem van, de mégis tehetetlennek érzem magam. Az utcai zaklatás gyakorlatilag a mindennapjaink része, és az, ahogy a többség az ilyen incidensekről gondolkozik, nagyon nincs rendben – úgyhogy ha megengeditek, kicsit rendet tennék a fejekben!

vous - 2017.03.21.
„De megb*sznám azt a rúzsos kis szádat!” – az utcai zaklatás mindenkit érint, itt az ideje, hogy beszéljünk róla!

Budapest, második kerület, napsütéses reggel, 9 óra. Sportcipőt, farmert, khaki hosszú kabátot viselek, és piros rúzs van rajtam. Bérletet vennék egy BKK-automatából, de a géptől nem messze álló férfi páros egyik tagja feltűnően bámul, és hangosan megjegyzi:

„De megbasznám azt a rúzsos kis szádat!” 

Menekülőre fogom, és elsétálok a következő megállóig, aminek az az ára, hogy el fogok késni a munkából – de nem érdekel:

inkább érjek be negyed óra késéssel, mintsem hogy gombóccal a torkomban vegyem meg a bérletem, várjam a villamost, majd utazzak ilyen férfiak társaságában, a további atrocitásoktól rettegve…

Szomorú, hogy ez megtörténhet, és még szomorúbb, hogy mindeközben azzal is tisztában vagyok, hogy a szerencsésebbek közé tartozom: ha máshova születek, nemcsak a verbális inzultus képezi a mindennapjaim részét, hanem a fizikai bántalmazás és az erőszak is. Engem pedig a saját ügyemen túl baromira dühít minden nő ügye… 

Dühít, hogy férfiak következmény nélkül zaklathatnak nőket. Dühít, hogy ehhez a fültanúk közönnyel viszonyulnak. És dühít, hogy mi, nők érezzük magunkat kellemetlenül valami olyan miatt, amit nem nekünk kéne szégyellnünk.

Szinte minden nő érintett – és ez nagyon nincs rendben. Ahogy az sem oké, hogy a többség miként gondolkodik a témában felmerülő kérdésekkel és vádakkal kapcsolatban. (Nők és férfiak egyaránt.) Úgyhogy összeszedtem pár tömegesen előforduló kérdést és állítást, hogy kicsit rendet tegyünk végre a fejekben.

„Minek rúzsozza ki a száját? Minek vesz fel olyan rövid szoknyát? Minek teszi ki a mellét?”

Biztos vagyok benne, hogy volt, akiben felmerült:

minek rúzsoztam ki magam, ha nem akartam, hogy így viselkedjenek velem?

Azért, mert olyan kedvemben voltam – és mert a rúzs használata nem jogosítja fel automatikusan a környezetemet a zaklatásomra. 

Még mindig szép számmal akadnak olyanok, aki az áldozathibáztatás hívei, ha utcai zaklatásról van szó, és megmagyarázzák a jelenséget az áldozat által választott piros rúzzsal/rövid szoknyával/mélyebb dekoltázzsal. Két dolgot szögezzünk le:

  • a nőiességünket hangsúlyozni nem bűn – a zaklatás viszont az;
  • szolid sminkben és ruhában járó nőket ugyanúgy érhetnek (és sajnos érnek is!) atrocitások.

Hogy mennyire nevetséges a nők megjelenésében keresni az okot, azt tökéletesen szemlélteti egy egyiptomi kutatás, amiről a BBC számolt be még 2008-ban:

A kutatás résztvevőinek két nő fotóját mutatták, és feltették a kérdést: vajon melyik nőt zaklatnák nagyobb valószínűséggel az utcán? A fotón szereplő egyik nő miniszoknyát viselt, a másik pedig hidzsábot (testet takaró ruha) és nikábot (az arcot eltakaró kendő). A kutatás alanyainak több mint 60%-a arra tippelt, hogy a miniszoknyát viselő nőt nagyobb valószínűséggel zaklatnák – a valóság viszont távol állt a feltételezésektől.

Az utcai zaklatást elszenvedő egyiptomi nők többsége a teljes testet elfedő hidzsábot és az arcot takaró nikábot is viselt.

Azt hiszem, ez elég nyomós érv arra, miért nincs létjogosultsága az áldozathibáztatásnak soha, semmilyen körülmények között.

De példaként említhetjük annak az amerikai nőnek a történetét is, aki a Facebookon fakadt ki az őt molesztáló férfiak miatt. Christen Brandt munkába menet, a lábaira kapott tolakodó megjegyzéseket, pedig hosszú pufidzsekit és térdig érő lapos sarkú csizmát viselt. Ő azt írta:

„Amikor legközelebb azon gondolkozol, hogy nem túl rövid-e a szoknyád, vagy megkéred rá a tinikorú lányodat, hogy a biztonság kedvéért vegyen másik ruhát, netán az iskolai egyenruha bevezetéséről hallasz a hírekben, jusson eszedbe ez a fotó.

Egy kib*szott pufikabátot viselek csizmával.

A ruhának nincs jelentősége.”

Objektum doboz

„Nem kell ezt ilyen komolyan venni, ezek csak bókok!”

Akit már zaklattak verbálisan, biztosan hallott a fentiekhez hasonló reakciót másoktól. „Nem kell ezt ilyen komolyan venni” – mondják, és ha az ember lánya mégiscsak komolyan veszi a zaklatást, akkor azonnal megkapja a nyakába a fapina/baszatlan pina jelzőt is. Úgyhogy tegyünk rendet a fejekben egyszer és mindenkorra ezen a téren is! 

A bók és az utcai zaklatás során elhangzó mondatok között van egy óriási különbség: a szándék. A bók soha, semmilyen körülmények közt nem fenyegető, az utcai zaklatás során elhangzó mondatok viszont azok.

Az a nő pedig, aki nem tűri, hogy zaklassák, nem fapina, hanem öntudatos nő.

Bók, ha egy férfi kedvesen, nem tolakodóan például azt mondja:

  • jól áll ez a rúzs;
  • nagyon csinos a ruhád.

Nem bók (hanem zaklatás), ha egy férfi például azt mondja:

  • de megbasznám azt a rúzsos szádat;
  • milyen jó kis fogdosni való segged van ebben a ruhában.

Az a nő, aki bóknak veszi az utóbbi kategóriába tartozó mondatokat, nem akar tudomást venni a valóságról.

Az a pasi pedig, aki utólag azzal takarózik, hogy csak bókolni akart, nem vállalja a felelősséget a tetteiért.

Forrás:
Depositphotos

„Az a nő baja, ha zaklatják az utcán”

Attól még, hogy a zaklatásnak (az esetek többségében) nők az áldozatai, a férfiak sem ignorálhatják a problémát. Miért van az, hogy a nekünk címzett kéretlen, tolakodó és fenyegető megjegyzéseket más férfiak csöndben tűrik?

Arra ugyanis pofonegyszerű a magyarázat, hogy mi, nők miért tűrjük ezeket behúzott nyakkal, némán: mert egy ilyen helyzetben a férfi van fizikális erőfölényben, és van annyi eszünk, hogy ne konfrontálódjunk olyannal, aki fölénk kerekedhet. De a férfiak miért ignorálják, ha az utcán, a buszmegállóban, a villamoson, ne adj' isten, egy munkahelyen a fültanúi valami hasonlónak? Miért nem hördül fel senki és mondja azt hangosan és kristálytisztán:

haver, mint férfi a férfinak: ezt nagyon nem kéne!

Szerintem itt lenne végre az ideje, hogy egyesek felfogják: a zaklatás nem az áldozat magánügye, hanem egy közösség mindenkit érintő problémája.

Az utcai zaklatás nemcsak azért közös ügyünk, mert minden férfinak van egy anyja/felesége/lánya/szeretett nőismerőse, hanem azért is, mert mindkét nem érdeke, hogy olyan világban éljünk, ahol a dolgok a helyükön vannak. 

Ajánlott cikkek