aladin szerelem

Udvarolni tudni kell – bizonyítékunk van rá, hogy a legtöbb pasi nem tud

Csak a Tinder? Bárok? Mégis hol és hogyan normális ismerkedni? Hogyan udvaroljon egy férfi, ha meglátja élete szerelmét a metrón? Bevalljuk, nem is olyan egyszerű feladat nekünk, csajoknak jól udvarolni, vagy mégis?

Abban minden nő egyetért, hogy a „szia, cica, van gazdád?” és az ehhez hasonló megszólítások figyelmre se méltóak, lehet a pasi akármennyire is bejövős. Egy férfi nem így ismerkedik. Na de akkor hogyan?

Nekem nem sok tapasztalatom van a témában, engem még egyszer sem szólítottak le az utcán, sőt, soha nem hívott meg senki egy italra a diszkóban – de ez egy másik sztori. Gusztustalan beszólásokat viszont kaptam már, csak olyanokat. Megkérdeztem a VOUS-lányokat, nekik milyen udvarlási forma imponálna. 

A lényeg az őszinteség

„Lehet, hogy maradi vagyok, de nekem tetszik, ha valaki őszintén, kerek-perec elmondja, hogy tetszem neki és szívesen megismerne. Utálom, amikor mindenféle bullshiteléssel jönnek oda.

Értékelem, ha valaki felvállalja, hogy mi a szitu.

Ha valaki buliban jön oda, akkor extrán jó duma kell, mert ott alapból hendikeppel indul. Valószínűsítem, hogy kétpercenként odamegy valakihez.”

pasi

Ezért megy el a kedvünk egy pasitól már az első randi előtt

Nincs jobb annál, mint mikor egy sikeres randi után hazafelé meséljük a legjobb barátnőnknek, milyen aranyos volt a srác, vagy ami még jobb, hazakísért, és a kapualjban elcsattant az első csók. De az élet nem tündérmese, van, amikor már a randi előtt elmegy a kedvünk a pasitól.

A cikk ITT folytatódik!

Humor és humor, és egy kis humor, jó humor

„Az őszinteség jobban bejön, mint az erőltetett szövegek. Szeretem a vicces csávókat. A baj az, hogy sokan azt gondolják, van humorérzékük, pedig nincs. Egyszer odajöttek hozzám azzal, hogy

akarsz a következő excsajom lenni?

– értem én, hogy vicces akart lenni, de ez olyan gáz.”

Utcán, tömegközlekedésen nem mindig nyerő ötlet csajozni

„Tavaly a Mester utcában szólított le egy srác azzal, hogy egy bárt keres, de nem találja. Megmutattam, merre menjen, erre mondta, hogy oké, de nincs kivel mennie, tartsak vele. Na, szerintem ez eléggé WTF, és nyilván nem járt sikerrel.”

Egy másik sztori képpel:

 Tavaly nyáron ezt kaptam egy fiútól a Szabadság hidas jóga előtt – az egyik szemem sírt, a másik nevetett!

Forrás:
vous.hu

Nem hagyományos, őszinte és vicces is, ha randi nem is lesz belőle, értelmes párbeszéd már elkezdődhet. A szalvétára, zsebkendőre írt bókok, randira hívások nem ritkák, egy másik VOUS-lány is megosztotta nem mindennapi „felkérését”.

Ezt kaptam a vonaton egy kb. negyvenéves pasitól. Kiábrándítóan borzasztó.

Forrás:
vous.hu

„Tömegközlekedésen, ami nem nyomulós (persze ezt is lehet creepyn csinálni), az az, hogy ha elmondja, merre megy, megkérdezi, hogy én merre és felajánlja, hogy akkor addig menjünk együtt. Fontos, hogy kezdje azzal, ő merre megy, így legyen lehetőségem azt mondani, hogy én másfelé”

– mondja egy másik VOUS-lány, én pedig helyeslően bólogatok.

Először flörtöljön, de jól!

„Vizuális típus vagyok, szóval engem a minikával le tud venni a lábamról, ha képes vele bánni. Az sokat elárul arról, hogy őszintén érdeklődik-e. Szóval, ha jól tud szemezni, az jó indítás. Amúgy az őszinteséget preferálom én is. A cetlizés nekem annyira nem jön be.

Egyszer egy pincér csúsztatta oda nekem a számát tálaláskor, utána egész este azzal próbálta felhívni magára a figyelmet, hogy a legváratlanabb időpontokban a nyakamba fújt, ha az asztalunk környékén járt.

 Horror volt. Ezt ne csinálják a pasik. Üzenem!

molnar-viola-anna-de-megbsznam-azt-a-ruzsos-kis-szadat-az-utcai-zaklatas-mindenkit-erint-itt-az-ideje-hogy-beszeljunk-rola

„De megb*sznám azt a rúzsos kis szádat!” – az utcai zaklatás mindenkit érint, itt az ideje, hogy beszéljünk róla!

Van egy dolog, ami iszonyatosan dühít. Amiből elegem van, de mégis tehetetlennek érzem magam. Az utcai zaklatás gyakorlatilag a mindennapjaink része, és az, ahogy a többség az ilyen incidensekről gondolkozik, nagyon nincs rendben

– úgyhogy ha megengeditek, kicsit rendet tennék a fejekben!

Tök mindegy! 

„Őszintén, szerintem csak kis mértékben múlik azon, mit mond a pasi, sokkal fontosabb, hogy van-e benne valami, ami megfog. Ha igen, akkor valószínűleg adok neki egy esélyt, ha nem, akkor nem, tök mindegy, mit mond.

Egyszer egy srác odajött és angolul elkezdett beszélni arról, hogy szép vagyok és imád. 

Nem mindent értettem, de azt igen, hogy francia. Ezzel már lenyűgözött.

A jelenlegi párom pedig úgy szólított le (kétszer), hogy én tuti, kulcscsörgetős lány vagyok (tehát olyan lány, akinek az számít, kinek milyen kocsija van, stb.). Szóval nekem majdnem mindegy, mit mond először, ha van benne valami, ami megfog.”

Összességében megállapíthatjuk, hogy nem a bók formája számít – persze, gusztusos keretek között – , hanem a személy, aki adja.

Hajrá, srácok!