digitális detox

Egy hét internet nélkül?! Kipróbáltam, van-e élet a kütyükön túl

Sziasztok, Mojzes Nóra vagyok, laptop- és sorozatfüggő. Valószínűleg ezzel a mondattal kezdenék egy csoportterápián. Szerencsére az egyhetes detox alatt önsegítő csoportot nem kellett felkeresnem, úgy éreztem, egyedül is le tudom gyűrni a függőségemet. Nem kell rosszra gondolni, nincsenek se alkohol-, se drogproblémáim, a tech cuccok viszont legalább annyira függőséget okozhatnak, mint a bódítószerek, talán csak kevésbé károsak. Talán... Belevágtam egy egyhetes digitális detoxba!

Kezdjük az elején...

Nem az a fajta lány vagyok, aki egész nap a telefonját nyomkodja, sőt kifejezetten gyűlölök telefonról online lenni, e-mailt írni, híreket olvasni, chatelni meg pláne. De a laptopomról ugyanez nem mondható el. Akkor is online vagyok, ha ő – nevezzük nevén: Dzsuvás Dzsozi – a nappaliban csücsül, miközben én a konyhában sertepertélek, akkor is be van kapcsolva, ha mondjuk olvasok egy könyvet, és akkor is nyomkodom, ha tévét nézek – ez mondjuk ritkábban fordul elő, mert a tévé kevésbé a barátom. Egy szó, mint száz, mondjuk ki:

a laptop olyan nekem, mint egy szuperokos házi kedvenc, amit – ahogy a neve is utal rá – ritkán fürdetek, de folyton egymáson csüngünk!

Hogy miért mondtam le róla mégis egy hétre? Pont ezért! Hiszen nem normális az, hogy az estéimet, na meg a hétvégéimet sorozatdarálással töltöm, és gyakorlatilag már képtelen vagyok egyvalamire koncentrálni, összpontosítani, figyelni!

Függők vagyunk mind, és még csak nem is tagadjuk – avagy a sorozatok addiktív hatásai Mojzes Nóra

Függők vagyunk mind, és még csak nem is tagadjuk – avagy a sorozatok addiktív hatásai

A sorozatok napjainkban aranykorukat élik. Gyakorlatilag nincs a környezetemben olyan ember, aki ne nézne legalább egyet a Netflixen, online, tévében, vagy ne torrentezne le egy-egy epizódot. De mi olyan vonzó a sorozatokban, hogy képtelenek vagyunk nekik ellenállni, és újabb és újabb dózisra vágyunk belőlük? Megpróbáltuk megtalálni rá a  ̶g̶y̶ó̶g̶y̶m̶ó̶d̶o̶t̶  választ.

Elvonó

Az egész úgy indult, hogy az egyik hétvégén, egy program miatt, leraktam a laptopomat a barátnőmnél – mert nem akartam magammal cipelni este, és bár úgy volt, hogy másnap reggel elhozom, nem így tettem. Tudtam, ha már reggel elhozom, a szombatom fele filmnézéssel és a neten szörfözéssel fog telni. Ehelyett inkább kitakarítottam a lakást, mostam, vásároltam és főztem. Gondoltam, ha ilyen jól megy, és ilyen hasznos is tudok lenni, na nem az emberiség, de mondjuk a családom, magam és a lakásunk számára, akkor kipróbálom, mi történik, ha egy hétig a gépem közelébe se megyek, sőt a telefonomat sem nyomkodhatom!

Amikor a heti témameetingünkön feldobtam ezt az ötletet, a kollégáim felnevettek. Hiszen a mi szakmákban azt, hogy valaki offline, szinte lehetetlen küldetésnek számít. Nyilván igazuk volt, és teljesen nem tudtam letenni a gépet, hiszen ez a munkám. De napközben csak azokra az oldalakra szorítkoztam, amelyek elengedhetetlenek a feladataim szempontjából, az iroda elhagyása után pedig tényleg teljesen ki voltak iktatva az okoseszközeim. Azt gondoltam, simán legyűröm a feladatot. Aznap mégis, amikor elindult a digitális detoxom és 17:00-kor lecsuktam a gépemet, bepánikoltam. A villamoson cikáztak a fejemben a kérdések:

  • Ha olyan helyre kell majd mennem, ahol még nem jártam, hogyan fogok odatalálni?
  • Honnan tudom majd, hogy mikor indul a buszom?
  • Hogyan fogok értesülni programokról?
  • Mi lesz, ha valakinek el kell küldenem valamit, vagy csak két szót váltanék vele?
  • Honnan fogom tudni, hogy mi zajlik a világban?
telefon-mobil

Megdöbbentő statisztika: ennyire vagyunk rákattanva a telefonunkra

„Csak őszintén! Ti naponta hányszor néztek rá a mobilotokra? Egy felmérés szerint átlagosan 110-szer, ez pedig olyan megszokott dologgá vált, hogy a legtöbben észre sem veszik, de teljesen rákattannak a modern technológiára. Legalábbis ezek az arányok nagyon azt mutatják.

Információgyűjtés

Hírek és infók

Az egyértelmű, hogy minden infóról, hírről, programról a világhálón értesülünk – emiatt nem volt könnyű dolgom...

DE! A programokról megkérdeztem a barátaimat, személyesen vagy telefonon, a híreket pedig megnéztem a tévében.

Az első súlyos felismerés: szembesültem a szemellenzőkkel!

A közösségi oldalakon azt olvassuk el, ami érdekel. Na igen, de a hírek és infók algoritmus szerint jönnek szembe velünk a Facebook-oldalunkon, vagyis egy kicsit olyan, mintha burokban élnénk. A tévében pedig azt látjuk, amit akarnak, hogy lássunk, ez pedig még inkább manipulál bennünket! De főleg azokat, akik minden információjukat innen kapják, vagyis egyik megoldás sem teljesen pártatlan. Magyarázzam még? Legyetek nyitottak!

Forrás:
Depositphotos

Közlekedés

Útvonaltervező? BKK futár? Pfff... Szerencsére a legtöbb helyen már kivetítőn láthatjuk, hogy mikor jön a járatunk, ha nem, akkor pedig a menetrenden. Ha egyiken sem, akkor így jártunk. Attól, hogy tudjuk, mikor érkezik be valami a megállóba, még nem lesz előbb ott. Telefon nélkül is túl lehet élni a közlekedést! Sőt, A-ból B-be is eljuthatunk. Nem mondom, hogy nem paráztam rá, amikor olyan helyre kellett mennem, ahol még nem jártam korábban, de megsúgok valamit, léteznek nyomtatott térképek, és persze segítőkész emberek, akik szívesen elárulják, merre induljunk a célállomás felé.

Mit, hogyan?

Kétnapos átállás után mindenre találtam alternatívát!

  • Tv-műsor helyett: teletext!
  • Online receptek és videók helyett: receptkönyvek, családi receptek
  • Értesülni a programokról: baráti egyeztetés alapján
  • Filmek és sorozatok helyett: DVD, tv, könyvek
  • Zene: CD, rádió, ének a zuhany alatt

Vagyis...

Minden infót be lehet gyűjteni, ha kreatívak vagytok, kommunikáltok és kérdeztek!

Forrás:
VOUS

Eszmecsere

Sokat beszélek, sokat írok, sok felesleges hülyeséget küldözgetek. Egyszóval a lényegre térés nem az erősségem! Erre is rájöttem az egy hét alatt, a chat megszűnésével. Megszoktam már, hogy mindenkinek ott írok, legtöbbükkel ott beszélek és egyeztetek. Szóval, komoly problémát okozott az, hogy kitaláljam, milyen formában közöljem napközben a pasimmal, hogy vegyen tejet, hogy ha megy a barátnőm barkácsáruházba, nézzen már utána ennek-annak.

Az első napokban rengeteget telefonáltam, hiszen ha már felhívok valakit, akkor nem egy dologra szorítkozom, vagyis a barátaimat és a családomat az őrületbe kergettem, amikor naponta többször is feltartottam őket. Ráadásul, ha ők szerettek volna valamit tőlem, nekik is fel kellett hívniuk engem. Nekem mindegy volt, hiszen az én csomagom korlátlan, de akinek nem, annak jócskán megnöveltem a számláját azzal, hogy offline üzemmódba kapcsoltam. Aztán eszembe jutott, hogy sms is létezik a világon, amit évekkel ezelőtt használtam utoljára, ennek köszönhetően, vagyis az adott karakterszámnak köszönhetően, lényegretörő üzeneteket kellett küldenem.

édesség

További függőségekről és szenvedélybetegségekről szóló cikkeket itt találtok:

Hogy mi a konklúzió?

  • Ha néha kiiktatjátok az életetekből a digitális eszközeiteket, sokkal többet fogtok kommunikálni a családotokkal, barátaitokkal és vadidegenekkel, és mindezt nem írásban!
     
  • Sokkal több időtök lesz, amit hasznosan tölthettek, emiatt pedig sokkal hosszabbnak tűnnek majd a napok.
     
  • Egy csomó mindent elintézhettek, amit eddig halogattatok, hiszen értelmes dolgokkal tölthetitek el azt az időt, amit amúgy a gép bámulásával töltenétek.
     
  • Több időtök lesz magatokra, tartalmas énidőre, amikor meghallhatjátok a gondolatokat a fejetekben, és ténylegesen kikapcsolhattok egy picit.
     
  • Sokkal nagyobb öröm lesz találkozni a barátaitokkal, pasitokkal és családtagjaitokkal, sokkal több mesélnivalótok lesz számukra, hiszen napközben nem csepegtettek nekik információmorzsákat.
     
  • Több időt fogtok tölteni a barátaitokkal és több programon vesztek majd részt.
     
  • Garantáltan rendezettebb lesz az otthonotok, ruhásszekrényetek, életetek és ti magatok.

Van élet a kütyükön túl! Ha nem is egy teljes hét erejéig, de azért néha-néha érdemes kipróbálni!