Mindegy, hogy reggel vagy este, hétfő vagy szombat van, a buszokon/villamoson tuti, hogy rengeteg ember tömörül az ajtóban. Ez persze csak azért kellemetlen, mert beljebb menni nem tudtok, féllépésnyi helyen álldogálni pedig kicsit sem mókás. De miért mindig az ajtóban van a legnagyobb tömeg? Egy pszichológus válaszolt.
Nincs is annál idegesítőbb, amikor felszálltok egy buszra, és látjátok, hogy középen szinte táncolni lehet, annyi hely van, de mégis mindenki az ajtóban áll. Közöttük beljebb slisszanni nem igazán lehet, ha megpróbáljátok, akkor pedig szúrós tekinteteket kaptok, amiért lökdösődtök. Persze érthető, ha valaki nem megy a busz közepére, amikor egy megálló múlva leszáll, de mi van azokkal, akik még vagy húsz percet utaznak, mégsem mennek hátrább?
„Ezt a kabátot soha többet nem fogom felvenni” – Nem vagyok terhes, mégis át akarták adni a helyet
Nincs olyan ember, akinek ne lenne egy vicces vagy épp felháborító sztorija a BKV-s közlekedésről. Reggelente gyakorlatilag azt várom, hogy vajon milyen izgalmakkal lesz megspékelve az utam. Vajon a szemem láttára fogják büntetni a jónépet? Vajon idősekkel és terhes nőkkel lesz tele a villamos? Vajon az X táskámmal és szatyrommal le tudok majd ülni? És ha igen, át kell majd adnom a helyemet valakinek? És mi lesz, ha a kissé előnytelen ruhám miatt nekem akarja majd valaki átadni a helyét? Merthogy történt már ilyen!
A cikket ITT olvashatjátok el.
Nos, kezdjük azzal, hogy egy felmérés szerint az emberek inkább bevállalják, hogy kényelmetlenül, kevesebb helyen utazzanak, mint hogy más ismeretlen utasokkal fel kelljen venniük a szemkontaktust. Sőt, a kérdésre, hogy a tömegközlekedést használók hol szeretnek legjobban ülni vagy állni, a válasz az volt, hogy „legtávolabb mindenkitől”. Vagyis igazából senki sem szeret kontaktba kerülni másokkal a buszon.
Mégis simán bevállalják a nyomorgást az ajtóban. Egy pszichológus, Richard Wener szerint azért, mert ha az ajtó közelében állnak, attól úgy érzik, hogy az irányítás a kezükben van. Akkor szállnak le, amikor akarnak, és nem akkor, amikor valaki végre arrébb megy. Természetes ugyanis, hogy amikor túl korán kezd bezáródni a busz, és még nem szálltunk le, kicsit stresszelni kezdünk, hogy nem fogunk lejutni. Még akkor is, ha a következő megálló gyalog 5 perc. A tömegben, idegenek között pedig szükség van arra, hogy érezzük, mi uraljuk a helyzetet, így emiatt gyülemlik fel az a sok ember az ajtóban.
