beszéd

„Ú, ez nagyon weird!” – ne használjunk indokolatlanul angol kifejezéseket!

Out of content, offos, open vagyok, by the way, never mind – és még sorolhatnám a legáltalánosabb angol kifejezéseket, amelyeket használunk az élőbeszédben. Ezek megállíthatatlanul törnek előre, ha tetszik, ha nem. Nos, nekem nem tetszik, magyar vagyok, magyarul beszélek. 

Nem vagyok nyelvész, de azt még én is tudom, hogy folyamatosan formálódik, újul a nyelvünk, ennek egy nagy szelete pedig az, hogy kifejezéseket veszünk át más nyelvekből, leginkább az angolból. Hozza ezt magával a Facebook olyan szavakkal, mint a lájk, a posztolás (bár ezek a szavak már beépültek a nyelvbe); a divat a boyfriend farmerrel vagy amikor közöljük a barátainkkal, hogy nem akarunk este bulizni, inkább chillezünk. Ez idáig rendben van, ezeket lassan már anyukám is használja, bár neki a borítéktáska sosem lesz clutch.

divatszotar

Divatszótár tavaszi nadrágvásárláshoz – avagy ez a különbség a slouchy és a boyfriend jeans között!

Oversized, clutch, outfit, platform – néhány szó, ami hallatán pár éve elsőre a legtöbben csak pislogva néztünk, mára azonban minden divatot szerető és követő ember tudja pontosan, mit jelentenek. De mi a helyzet ma? Mire számíthatunk idén, ha épp az új kedvenceinket tervezzük beszerezni?

Elárulom: ha nadrágvásárlásról van szó, jobb, ha megismerkedtek pár kifejezéssel – mondjuk az alábbiakkal! 

Szóval az angol kifejezések bekerültek az élőbeszédbe, és ez ellen – hiába nem tetszik – nem tehetek semmit, csupán kiírhatom magamból. Bár párat a már említettek közül én magam is használok – van, aminek a használatát el sem lehet kerülni, főleg a médiában –, az viszont visszás, amikor nem megszokott, nem a többség által használt idegen szavakkal fejezi ki valaki magát. Konkrét mondatot, mondatrészt, szót „fordít le fejben angolra”, és teljesen komolyan, ám indokolatlanul beilleszti azt az egyébként magyarul megfogalmazott mondandójába – mutatok pár példát! 

... és akkor mondtam neki: It's not your business!

Ez tipikus epic fail.

Ú, ez a lány nagyon creepy

Szóval, make your choice...!

– és ezek még a leggyakoribbak. Ilyenkor az illetőt megráznám, és szépen megkérném: „Beszélj már magyarul!” Minden álszentség nélkül, olyan társaságban, olyan szituációban az én számon is kiszalad egy-egy hasonló mondat, ám olyankor legalább annyira elszégyellem magam, mint káromkodáskor. Szerintem jobb kerülni az indokolatlan angolozást. 

Mivel az én véleményem a témában igen szélsőséges, megkérdeztem a VOUS-lányokat: What do you think?  Mit gondolnak?

Fotósunk, Ancsa sokszor használ angol kifejezéseket, így őt nem zavarja:

Sokszor hamarabb jut eszembe angolul, mint magyarul. Pl. lazulás helyett chillezünk, véletlenszerű helyett random, stb., de ez biztos azért van, mert nagyjából egész nap angol nyelvű YouTube-videók mennek nálam, miközben retusálok.

Szerzőnk, Andi különleges helyzetben van:

Akár tetszik, akár nem, a hétköznapjaink részévé vált, szóval elég értelmetlen lenne, ha azért hőbörögnék, mert beszivárog a cikkeinkbe, a beszédünkbe. Tőlem főleg gáz lenne a hőbörgés. Felvidéken csak úgy röpködtek gyerekkoromban a szlovákból átvett zálozsnyák, párkyk meg egyebek. Szerintem adtak egy kis ízt a szövegnek, beszédnek (a szlovák a magyarban, HA felvidéki vagy). De azt hiszem, itt a HA a lényeg.

Az angol bizonyos esetekben megfér, sőt, vannak kulcsszavak, amelyek szinte odakívánkoznak a szövegbe, de az élőbeszédben szerintem jobb nem elvetni a sulykot.

Az angol szó bezavar, ha szájról olvasok, nálam ott a határ, hogy ha már annyiszor kell megállnom elgondolkodni, hogy ez milyen szó volt – ja, külföldiül beszélt –, hogy felidegesít, akkor az már sok. Beszédben nem érzem indokoltnak, hogy angolozik. Nem angolok mellett élünk, akkor miért is?

Puha Andi Hámori Zsófi húzós vous interjú

A bazdmeg ötven árnyalata – Érzékenyebb a szájleolvasó szenzorom a csúnya szavakra

Csendesen meghúzódom a kanapé csücskében, szinte rátehénkedek a karfájára. Feszült a légkör, a téma szokásos, visszatérő mumus, amitől pattanásig feszülnek az idegek.

Nézetkülönbségek, markáns vélemények, hevülő arcok. Áll a bál.

Főszerkesztőnknek, Eszternek határozott véleménye van a témában:

„Otthon, a nagyszüleimmel biztosan nem beszélgetnék úgy, hogy ne értsék, amit mondok. A szüleimnek általában megmagyarázok szavakat és utána használom is ezeket. Alapvetően pedig megengedő vagyok, mert a nyelv szerintem állandóan változó, fejlődő 'lény', egy csomó minden hat rá, ahogy ránk is. Ha felgyorsul a világ, a felgyorsult világ egyetemes nyelve egyre inkább jelen lesz a szókincsünkben.

Ezek ellen lehet kapálózni (emlékszem, mennyire tolták a tévében a drótposta szót az e-mail helyett, mégiscsak az email maradt meg, a drótposta pedig csak rossz emlék).

Nem kell minden ellen tiltakozni, ha valami nem tetszik, az nem épül be, ami pedig sokaknak tetszik, azt használni is fogják. Nekem nagy félelmem, hogy majd nem értem a gyerekeimet, ezért inkább nyitottan állok ehhez a kérdéshez. Én amúgy németes vagyok, éltem Németországban lassan 10 éve, és már akkor is rengeteg angol szó szerepelt a német médiában, szóval számomra nem újdonság, hogy használunk angol szavakat. Másrészt örülök minden magyar szónak is, amit például újra és újra felfedezünk (mondjuk egy címadásnál), de törekszem arra, hogy ne használjak indokolatlanul sok angol kifejezést.

Most pedig TI jöttök! Írjátok meg a véleményeteket a témában!