Trend

Egy éve nem vásároltam fast fashion üzletben – hogyan éltem túl?

1999-ben a New Yorker, 2002-ben a Mango, 2005-ben a H&M és a Zara, 2007-ben a Bershka, a Stradivarius és a Pull & Bear is megérkezett Magyarországra. Több mint tíz éve ők diktálják, milyen ruhát vásároljatok. Kiszorították a butikokat, olyan feltételekkel kínálnak új, divatos ruhákat, amelyeknek tényleg nehéz ellenállni. Hogyan és miért szakítottam velük végleg? Elmesélem.

vous - 2017.04.24.
Egy éve nem vásároltam fast fashion üzletben – hogyan éltem túl?

Nem véletlen, hogy ezen a napon írom a cikket, hiszen ma van a Divatforradalom napja (Fashion Revolution Day) szerte a világon. 2013-ban egy nyolcemeletes ruhagyár kártyavárként omlott össze Banglades fővárosában, Dakkában. Több mint ezer ember – többségében nő – vesztette életét, közel ugyanennyien megsérültek. Az 1900-as (!) évek eleje óta nem volt ekkora tragédia ruhagyárban.

A történet sokkolta a világot, a média elkezdett utánajárni a fast fashion iparnak, és amit találtak, az arra sarkallt sok-sok embert a világon, hogy forradalmat hirdessenek.

A divat ugyanis jóval több, mint ruhadarabok és trendek. A divat a világ egyik legnagyobb iparága, amely egyben a világon a második legszennyezőbb is az olajipar után.

A világ második leggazdagabb embere az Inditex csoport (Zara, Bershka, Stradivarius, Massimo Dutti) vezetője, Amancio Ortega, aki néha átveszi a vezetést Bill Gatestől. Óriási pénzeket mozgat, titeket folyamatos vásárlásra csábít, miközben a világ legszegényebb országaiban borzalmas körülmények között dolgoztatja az embereket – elsősorban nőket, nemritkán gyerekeket –, kizsákmányolja az állatokat, szennyezi a környezetet.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Na nem ő személyesen, hanem az a birodalom, amely az övé. És nem csak az ő birodalma. Ma a világ 25 leggazdagabb embere közül 6 a divatiparból szerezte a vagyonát. Egyik neve sem ismert, hiszen nem világhírű tervezőkről van szó, hanem üzletemberekről, akiket elsősorban a profit érdekel.

Amikor úgy döntöttem, hogy nemet mondok a fast fashionre, és nem vásárolok többet az üzleteikben, még ennyit sem tudtam, de nagyon dühös voltam, és nagyon azt éreztem, hogy itt tényleg nagy a baj.

Mivel hozzám a divat közel áll, divatszerkesztőként és divatújságíróként dolgoztam sokáig, így úgy éreztem, ezen a területen tudok a legtöbbet tenni a fenntarthatóságért, a környezet védelméért. Azóta a VOUS-n is többször meséltem nektek, mi van a döntésem hátterében, a #viszlatfastfashionprojekt címke alatt valamennyi cikket elolvashatjátok

Azt is szeretném leszögezni, hogy ez az én döntésem, az én utam, amely sok szempontból nem élhető, hiszen nem mindenki teheti meg, hogy nemet mond a fast fashionre, és tényleg kevés alternatíva van egyelőre, ha más, megfizethető ruhát keresünk. Ruházkodni, jól kinézni, csinosnak lenni pedig mindenki szeret. (Vagyis sokkal többen, mint amennyien nem, de vásárolni az is vásárol ruhát, aki nem követi a divatot.)

Fél éve nemet mondtam a fast fashion márkákra – elárulom, hogyan változott az életem

Fél éve nemet mondtam a fast fashion márkákra – elárulom, hogyan változott az életem

Eddig csak egyetlenegyszer botlottam meg az eddig eltelt fél év alatt. Annyira nem bírtam magammal az első komoly futóversenyem előtt, hogy gyorsan vettem egy csajos, simlis futósapkát. Rémesen áll, de higgyétek el, ez a legkisebb baj. Sokkal nagyobb gond ennél, hogy Kínában gyártották, ki tudja, milyen körülmények között. Miért fontos ez? Mert jó fél évvel ezelőtt eldöntöttem, elég volt a fast fashion márkákból, a divatipar kizsákmányolásából, a fenntartható divat mellett teszem le a voksomat. A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.

Jártam amúgy azóta is fast fashion boltokban

Nagy ritkán bevisz a kíváncsiság, és volt, amikor elkísértem valakit. Olyankor persze megakadt a szemem egy-egy darabon, és álszent lennék azt állítani, hogy nem képzeltem el magamon, de higgyétek el, ha annyit olvastatok róla, annyi dokumentumfilmet néztetek róla,

ha meggyőződtetek róla, hogy tényleg környezetszennyező, kizsákmányoló iparról van szó, amelyik csak a pénzeteket akarja, akkor valahogy elkezdtek róla másképp gondolkodni.

Forrás:
Kerepeczki Anna, Instagram

A fast fashion láncok minden trükköt bevetnek, hogy ott hagyjátok a pénzeteket náluk, de ami még rosszabb: mindezt lényegesen többször tegyétek meg, mint ahányszor valóban szükségetek van új ruhára, vagy valóban beleszerettek egy-egy darabba. Néhány trükk a sok közül:

  • végigvezetnek az egész bolton az elrendezéssel;
  • minden héten (igen, minden héten, évente 52-szer minimum) piacra dobnak egy új kollekciót;
  • a túlkínálattal túlkeresletet generálnak, akkor is vásárolni fogtok, amikor már el sem fértek a gardróbotokban;
  • nem hagyják, hogy átgondoljátok, szükségetek van-e az adott darabra, mert mire legközelebb mentek az üzletbe, a legmenőbb darabok már nem lesznek ott;
  • olyan szabásvonalakat, anyagokat és színeket találnak ki, hogy egy ruhadarab mellé biztosan vennetek kelljen OLYAN cipőt, OLYAN táskát, OLYAN felsőt is, amivel tényleg ÚGY néztek majd ki, mint ahogyan szeretnétek.
fast fashion

Ha megnézitek ezeket a filmeket, soha többé nem vásároltok ruhát úgy, mint korábban

Mérgező anyagoktól, vegyszerektől felhabzott indiai folyókat nézek a monitoromon. India és Banglades határán álló hatalmas vágóhidakat. Lehetetlen körülmények között robotoló munkásokat egy indiai ruhagyárban. Divatrajongóként, vásárlóként, de még talán hobbivarrónőként is azt gondoljuk, hogy ruhát készíteni nem a világ legveszedelmesebb dolga. Azok a német és angol dokumentumfilmek, amelyeket az elmúlt hónapokban néztem végig, mind rácáfolnak erre. Megmutatják a divat flitteres, kristályokkal, gyöngyökkel kivarrt felszíne mögött álló gépezet mocskát…

Olvassátok tovább a cikket ITT!

Természetesen azért én is vásároltam tavaly április és október között fast fashion darabokat – a turkálóban. Mivel évente 52 kollekció kerül az üzletekbe, a ruhák élete is felgyorsult – hamarabb kerülnek be a second hand üzletekbe, így előfordul, hogy egy egy szezonnal korábbi darabot a turiban találtok meg. Félelmetes.

Egy év alatt amúgy sokkal kevesebb ruhát vásároltam, mint korábban, és jellemzően a turkálóban vettem ruhákat. Egyetlenegy kivétellel: életemben először vásároltam méregdrága cipőt Made in Europe címkével. Sajnos azóta már azt is tudom, hogy a Made in Europe nem jelent semmi biztosítékot arra, hogy nem egy olasz vagy spanyol pince ablaktalan helyiségében állítják össze a cipőt olcsó indiai bőrből a 21. század rabszolgái. Félelmetes ez is.

A világ és az öltözködésem is sokkal színesebb lett: egyrészt a turkálók miatt észrevettem a színes, kicsit bohémabb darabokat. Ezeket beengedtem az életembe egy-egy ruhacsere alkalmával is (ruhacsere = ingyen új ruha).

Azt is megfigyeltem, hogy ma már nem feltétlenül a trendeket akarom követni, hiszen nem is lehet ennyi trendet ilyen gyorsan követni, és nem is szeretnék beállni a divat egyenkatonáinak sorába. Az a célom, hogy a saját ruháimat, elkezdjem eddig szokatlan módon kombinálni. Ehhez persze szuper inspirációforrás a Pinterest.

fast fashion

Ugyanazokat a ruhákat viseltem 10 napig, és túléltem

A fenntartható divattal foglalkozó külföldi bloggerek egyik kedvenc gardróbkihívása volt az utóbbi időben a 10 x 10 Challenge: ugyanazt a 10 ruhadarabot viselni 10 napig. Azt vallják, a kevesebb több. Kipróbáltam, és – valószínűleg sejtitek – túléltem.

A cikket ide kattintva olvashatjátok el.

Én mindig is lazán kezeltem, hogy egy ruha most bulizós, alvós, simán felveszek flittereket és tüllt a munkába, de egy pizsamanap a munkahelyen sem okozna nehézséget. Ebben is jóval szabadabb lettem az elmúlt egy évben.

Abban is biztos vagyok, hogy ha egyszer elkezdtem, akkor nincsen visszaút. Jelenleg ott tartok, hogy 2017 októberéig biztosan nem vásárolok, de már most fogytán vagyok zokniknak, harisnyáknak, és biztosan szükségem lesz néhány bugyira is. A következő fél év arról szól, hogy felleljek minden olyan megfizethető alternatív megoldást, amely felveheti a versenyt a fast fashionnel. És lehet, hogy pár száz vagy pár ezer forinttal többet fizetek majd valamiért,

de akkor már tudatosan szeretnék arról dönteni, hogy hol vásárolok, ehhez pedig felkészültség és idő kell. Addig pedig használom a mostani ruháimat, és kihozom belőlük a maximumot.

Ajánlott cikkek