Katharina Unger ehető rovar keltető livinfarms

Itt a legújabb superfood, amit a saját konyhátokban termeszthettek

Egészen pontosan: tenyészthettek. Igen, jól olvastátok. És nem, egyelőre még nem a dizájnos Petri-csészében növesztett bélszínre kell gondolni, hanem ennél sokkal egyszerűbb megoldást kínál egy osztrák lány. Katharina Unger arra biztat bennünket: együnk csirkemell, sertésszűz vagy marhabélszín helyett inkább rovarokat, kukacokat és hernyókat.

A téma nem idegen nekem, hiszen egyszer már rávettem arra a VOUS-lányokat, hogy kóstoljunk rovarokat, amelyeket csipszként is elrágcsáltunk, de lényegesen népszerűbb volt a szárított kukac, amelyet édes muffinba sütöttem.

Kis kirándulásunk a gasztronómia eddig nem túl kitaposott ösvényén nem volt véletlen: a Föld ugyanis olyan mértékben népesedik és olyan ütemben nő a hústermékek iránti kereslet, hogy a becslések szerint 30 év múlva a hústermelés ezt már nem tudja követni. Maga az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete biztat arra, hogy forduljunk az alternatív megoldások felé – amilyen a rovar is.

Erről bővebben a keretes írásban olvashattok, és a videót is oda kattintva nézhetitek meg.

rovar

Videó: Életünkben először ettünk rovart – A VOUS-lányok bevállalták!

Megszokás, szocializáció, jóféle feldolgozás: nagy valószínűséggel ezek kellenek ahhoz, hogy beépítsük az étrendünkbe a rovarokat, amelyekből – állítólag – alaphangon fél kilót fogyasztunk el évente. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete szerint tehetnénk ezt tudatosan is – nemcsak a vadonban, hanem a családi étkezések során is.

Mi a szerkesztőségben próbáltuk ki, a videót IDE KATTINTVA nézhetitek meg.

Őszintén megmondom, nem emlékszem a rovarok ízére, inkább csak valami kicsit szokatlan utóízre és a sóra / ételízesítőre, szóval nem volt annyira vészes, de

bevallom, nem tankoltam fel rovarcsemegéből azóta sem, pedig lehet, hogy előbb-utóbb ez lesz a legfenntarthatóbb alternatíva a természetes fehérjebevitelre.

Ha egy kicsit is elkezdtek a tudatos étkezéssel, a fenntarthatósággal foglalkozni, előbb-utóbb szembe találjátok magatokat az élelmiszeripar szörnyűségeivel és sokkoló adataival. Persze, valamibe meg kell halni és nem is lehet mindent kikerülni, ami ártalmas nektek vagy a bolygónak, de ugyanúgy, ahogy a ruhavásárlás esetében, az élelmiszereknél is mérhetetlen túltermelés és pazarlás jellemző a fejlett országokban.

Ezzel kapcsolatban is jó néhány írás született már a VOUS-n, amelyeket a következő keretesben össze is gyűjtöttem nektek.

600

Cikkek az élelmiszerpazarlás témában:

A rovarok, hernyók és egyéb ízeltlábúak tehát többet jelentenek egyszerű bátorságpróbánál.

(Rovarokat amúgy is rendszeresen eszünk: álmunkban állítólag pókokat nyelünk le, de az biztos, hogy a feldolgozott zöldségekben, konzervekben, gyümölcslevekben is előfordul – szintén feldolgozott formában – egy-egy rovar, lárva, bogár vagy hernyó.)

Léteznek olyan európai országok, amelyek továbbléptek és legyőzték az ellenszenvüket: például Svájc, ahol az Élelmiszerbiztonsági és Állategészségügyi Szövetségi Hivatal három rovart is élelemként ismert el. Május 1-jétől a közönséges lisztbogarat, a tücsköt és a keleti vándorsáskát az élelmiszerboltokban is megtalálhatjuk – és nem kisállatcsemegeként, hanem kifejezetten emberi fogyasztásra. Sőt, a különböző éttermek is felvehetik az étlapra ezeket a rovarokat: egészben vagy feldolgozott formában. A lényeg, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell, hogy az élelmiszer nyomokban tartalmaz rovarokat, vagy egy az egyben abból készült.

Az előnyökről már volt szó: a rovarok fehérjetartalma magasabb, mint a húsé, ugyanakkor a zsírtartalmuk lényegesen alacsonyabb. A fehérje mellett zsírsavakban, ballaszt- és ásványi anyagokban, B1-, B2-, B12-vitaminokban, vasban és magnéziumban is gazdag tápláléknak számítanak. (Nyami!)

Ha ez nem győzött meg benneteket, akkor talán a következő szám: ahhoz, hogy az élő tehénből egy szelet steaket állítsanak elő (de csúnya ez a kifejezés, de élelmiszeriparról beszélgetünk, szokjunk hozzá...), amelyet mi ízesen elfalatozgatunk, 4000 liter iható édesvízre van szükség. Ezzel szemben egy kilónyi „rovarhúshoz” mindösszesen 1 liter víz kell.

Átláthatóság az élelmiszeriparban

Katharina Unger az ausztriai Őrvidéken nőtt fel egy kis gazdaságban. A burgenlandi lány Hongkongban járva, a felhőkarcolók között tette fel először a kérdést, vajon honnan érkezik a nagyvárosba az a rengeteg gyümölcs, zöldség és hús, amit a helyiek esznek. Számára természetes volt, hogy tudta, mi kerül az asztalra, honnan érkezik pontosan, milyen körülmények között nevelték, termesztették, mivel és hogyan kezelték.

Ez az átláthatóság hiányzott számára az élelmiszeriparból, amikor elkezdett kutatni a témában.

Katharina formatervezőnek tanult, és mivel foglalkoztatta az élelmiszeripar átláthatósága, szerette volna lehetővé tenni mindenki számára, hogy a saját otthonában termeljen élelmiszereket úgy, hogy közben a helytakarékosság is szempont volt a számára. Így született a házi rovarkeltető, amelynek különböző emeletein a rovartenyésztés különböző fázisai zajlanak. Ha jól csináljátok, hetente fél kiló kukacot tenyészthettek amúgy kifejezetten dizájnos körülmények között. Ez utóbbiban nem is látok semmi kivetnivalót.

Forrás:
livinfarms.com

Azt azonban be kell látnom, hogy ebben a pillanatban nagyon messze vagyok attól, hogy ILYENEKET vacsorázzak:

Forrás:
livinfarms.com

De nem csak nekem, képszerkesztőnknek, Ancsának sem hozta meg az étvágyát a képkeresés. Még ha porítva lenne, akkor elgondolkoznánk, hogy kukaclisztet használunk, na, de így...

Ne aggódjatok, Katharina és csapata azon vannak, hogy a lehető legjobb marketinget találják ki a lisztkukacoknak és társaiknak, hogy belopják magukat a szívünkbe – és a gyomrunkba. Hiszen a burgonya is először a legszegényebbek eledele volt, a sushit is a munkásosztály falatozta, és a homárokat is a tengerek csótányainak tartották, nem pedig úri eledelnek.

Katharina szerint komoly táplálkozási forradalom előtt állunk, amely egyenesen a konyhánkban zajlik majd. Miért is ne csatlakoznánk ehhez már most?

600

Dokumentumfilmek az élelmiszeriparról

Ma már olyan jó dokumentumfilmek elérhetők a YouTube-on, Vimeón vagy a Netflixen, hogy lehetetlen csukott szemmel járni. A következő hármat nagyon ajánlom: