Mi a baj a mézzel? A méhek amúgy is azt csinálnák, nem? Akkor miért kell odafigyelni, honnan is származik? Tényleg kipusztulnak? Miért? És miért olyan fontos ez ránk nézve? A méhek napján érdemes ezeken a kérdéseken elgondolkodni egy kicsit. A méhek világa (More Than Honey) című dokumentumfilm a fenti kérdésekre adja meg a választ – és annál is többet.
Einstein szerint ha a méhek kipusztulnak, az emberek néhány éven belül követik őket.
1994-től április 30-a a méhek napja Magyarországon. Ugyan a Magyar Méhészek Egyesülete azzal a céllal hozta létre ezt a napot, hogy a mézet és a méhészeti termékeket megismertesse és megkedveltesse, ma már inkább arról kell beszélnünk, mennyire fontos az, hogy tudjuk, honnan érkezik a méz, és miért kell óvnunk és védenünk a méheket.
Régen a növények, a méhek, az állatok és az emberek úgy kapcsolódtak egymáshoz, mint a fogaskerekek. Manapság rosszul megy a méhek sora. A méhek az ipari állattartás részeivé váltak, az élelmiszeriparban óriási a szerepük, amit ki is használ az ember – tudtam meg a fent említett dokumentumfilmből.
Amerikában például a vándorméhészek tavasztól őszig óriási kamionokkal utaztatják a méhcsaládokat, hogy azok minél több területet porozzanak be, eközben készítik a mézet is. A méheket az út során nemcsak a növényekre spriccelt gombaölő szerek és egyéb vegyszerek pusztítják el, hanem a
A pusztulás sokszor epikus méreteket ölt, és ma már olyan gyakori, hogy a méhészek – akiknek mindene a méh – kezdenek hozzászokni a jelenséghez.
Ebben a videóban egy rövidebb összefoglalót találtok a méhek pusztulására:
„Az időjárás szélsőségeit a méhek is nehezen viselik” – egy méhésszel beszélgettünk
Méz a teába, sütibe, szinte mindenbe – akár cukor helyett. „Tegyetek mézet mindenbe, mert az egészséges!” – ez a fényes papírra nyomtatott magazinok üzenete. De belegondoltatok már abba, mennyit dolgoznak a méhek értünk, hogy a mi életünk ne csak finomabb, de egészségesebb is legyen? Egy igazi hozzáértőt, Bónáné Marit kérdeztem a méhészkedés – olykor igen nehéz – világáról.
Pedig elképesztően fontos a jelenlétük. Három ételből egyet közvetve a méheknek köszönhetünk. Közreműködésük nélkül számtalan növényfaj kipusztulna, hiszen nem mindegyik fajnál működik a szélmegporzás. (A színes és illatos növényeket a méhek porozzák be, a jelentékteleneket pedig a szél.) A kipusztuló növények az emberek éhezéséhez vezetnének.
Gyógyszerek (antibiotikum) nélkül ma már az ázsiai, európai és észak-amerikai méhcsaládok közül szinte egyik sem maradna életben. Kínában léteznek olyan területek, ahol már nem is élnek. Itt fültisztító pálcikához hasonló eszközzel porozzák a növényeket olcsón munkások, akik – felmérések is bizonyítják – közel sem olyan hatékonyak, mint a méhek.
És miért is lennének? Ezek a kis hatlábúak arra születtek, hogy begyűjtsék a virágport és közben beporozzák a növényeket. A természet tökéletességéről mesélnek, amíg hagyjuk őket. Nem szabad, hogy az emberi kizsákmányolás, a gazdagság iránti vágy áldozatai legyenek.
Mit tehettek?
Van még egyéb ötletetek? Osszátok meg velünk!
„Reggelente direkt megcsípetem magam” – Bepillantás egy méhész életébe
Kutasi Tamással Budához közel, a Pilisben találkoztunk, ahol épp teleltetésre készítette elő a méhcsaládjait. Közben pedig ezer dolgot elmesélt arról, hogyan élik túl a hideg telet az apró és szőrös kis méztermelők, hogy meddig élnek egyáltalán, és hogyan bírja ő a méhcsípéseket. Minden kérdésemre válaszolt, és még akkor is mosolygott, amikor a nehéz kaptárakat pakolgatta. Egyszer azért összeráncolta a szemöldökét: véletlenül darázsnak hívtam az apróságait.
A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.
