Mengyán Eszter teszt melyik cipő a drágább luxus vs fast fashion

Ránézésre meg tudjátok mondani, melyik cipő a drágább? Teszteljétek!

Tiniként épp a legmenőbb ruhámban billegettem magam, amikor anyu megjegyezte: „Ez az én lánykoromban is divat volt.” „A lánykorában, mi? Nem is volt lánykora!” – gondoltam duzzogva, kicsit biggyesztettem a számat, aztán megvontam a vállamat, és örültem a menő ruhámnak. Rendesen sokkolt, amikor újra divat lett a chocker, a kockás ing, a fehér ingre kombiné, a Martens. Hiába, minden visszatér, a tervezők inspirálódnak. De mi van akkor, amikor ez az inspiráció már inkább másolás, és nem is a korábbi évtizedekből, hanem egymástól koppintanak?

A szaknyelv ezt hívja copycat hatásnak, és egyszerre nagyon jó és nagyon rémisztő dolog.

De menjünk kicsit korábbra: a „másolás” ugyanis mindig is jelen volt a divat történetében, de jó száz évvel ezelőttig inkább inspirációnak hívtuk. Amikor aztán a 20. század elejétől, de még inkább közepétől felgyorsult a trendek váltakozása, egyértelműen gyakrabban és észrevehetőbben nyúltak vissza a tervezők inspirációkért a korábbi stílusokhoz.

A fast fashion az 1970-es években jelent meg Amerikában, de igazán csak az utóbbi 10-15 évben gyorsult fel nagyon (nagyon, NAGYON), kreatív szakemberek ezreit kényszerítve arra, hogy újabb és újabb ötletekkel szolgálják ki ezt a százezermillió dolláros ipart, amelyben

mindenki azért dolgozik, hogy a vásárlók szépen tegyék, ami a legfőbb dolguk: vásároljanak. Sokat.

A fast fashion másol, a vásárló örül

Akik a divatnak a társadalomelméleti oldalával foglalkoznak, azok gyakran pozitívumként emelik ki a fast fashionnel kapcsolatban, hogy eltörölték a gazdagok és szegények közötti különbséget. A fast fashion márkák ugyanis rendszeresen másolják a legnagyobb divatházak modelljeit. Azok éppcsak a kifutóra kerülnek, mikor már készül is róluk a divatrajz, megszületik a szabásminta, és már varrják is a darabokat valamelyik távol-keleti gyárban a világ másik felén.

A különbség: az ár. Az elkészült darab egyértelműen olcsóbb lesz, mint az eredeti dizájnermárka.

A másolás nemcsak demokratizálta a divatot, hanem tabukat is döntött: egyrészt megszűnt a márkahűség, másrészt egyszer csak nem volt már ciki keverni a drága és olcsó darabokat egy öltözéken belül. Ha van egy klasszikus Chanel táskátok, nyugodtan felvehettek mellé egy H&M ruhát is. A szakértők szerint minél inkább úgy tűnik, hogy valami egynyári trend csupán, a vásárlók annál inkább döntenek az olcsó másolat mellett.

Aki viszont szívesen vásárol dizájnerdarabot, az valószínűleg gutaütést kap, ha az ő több száz eurós táskáját viszontlátja a fast fashion boltokban. A luxusfogyasztók ezért ma már nem a márkára és a márkajelzésekre buknak, hanem a minőség mellett másban keresik a különlegességet: nagyon érdekes dizánjt vagy egészen egyedi anyaghasználatot néznek egy termék esetében.

A vásárlók többsége egyébként sokszor nincs tisztában azzal, hogy egy dizájnercipő másolata van a lábán vagy egy több százezer forintot érő táska másolata lóg a vállán, hiszen nem mindenkinek fontos a divat ezen a szinten.

Egyszerűen csak megtetszik nekik, és megveszik.

Ciki másolatok: ezekből a táskákból készül a legtöbb hamisítvány

Ciki másolatok: ezekből a táskákból készül a legtöbb hamisítvány

Nem minden arany, ami fénylik – tartja a mondás, na meg a mai napunk témája is így szól. Nem csoda, hogy rögtön eszünkbe is jutottak a márkás, drágábbnál drágább dizájnertáskák másolatai, amikről sokan azt hiszik, ugyanolyan fényesen csillognak, mint az arany.

A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.

Miért mehet könnyen a másolás a divatiparban?

A divatterveket általában nem védi a szerzői jog, és a mintaoltalom sem. A divatcikkek másolása elleni jogi szabályozás és a divatszakma résztvevőinek védelme a mai napig nem kiforrott, de tény, hogy a divatjognak fel kell zárkóznia a fast fashion mellé. Izgalmas terület, az egyszer biztos.
Legutóbb a Puma támadta be a Forever21-et, amelyik az eredeti RihannaXPumaXFenty darabokhoz hasonló lábbeliket dobott a piacra. A Divatjog blog bejegyzéséből kiderül, hogy:

  • A divat világában alapvetően nem gyakori, hogy szabadalmi oltalom alá helyezi egy márka termékeit (az eljárás költséges, és akár 18 hónapot is lehet várni a szabadalomra, ami alatt az adott termék ki is mehet a divatból).
  • Amerikában alapvetően a divatcikkek ki vannak zárva a szerzői jogi védelem alól.
  • A legtöbb divatjogi per a védjegyhez fűződő jogok megsértésével indul meg. (A védjegyoltalom nem a dizájn egészére, hanem csak a márkát azonosító szimbólumra terjed ki.)
  • A trade dress oltalom arra szolgál, hogy magát a brandnek a fogyasztó általi azonosítását biztosítsa, azonban itt a „csomagolás”, a kinézet egésze tekintetében. Aki tehát meglátja a Puma szőrös papucsait, annak azonnal a Puma papucsaival kell azonosítania ezeket a lábbeliket, nem pedig a Forever 21 pacskerokkal.

Az az egy biztos: nem szívesen lennék sem tervező, sem jogász egy olyan nagy cégnél, mint a Dior, a Valentino. De független dizájnerként is valószínűleg sok álmatlan éjszakám lenne a divatipar jelenlegi óriásai miatt.

Addig is, amíg a nagyok megoldják a jogi szabályozást, játékra hívlak benneteket

Objektum doboz

Tudatos vásárlóként pedig azt gondolom, ha tisztában vagyok azzal, hogy egy termék másolt, akkor inkább spórolok az eredetire (és valószínűleg sosem veszem meg), tiszteletben tartom az eredeti szellemi terméket és befektetett munkát. Én is utálom, ha másolják a cikkeimet! 

Ha kíváncsiak vagytok, milyen márkáktól vannak a cipők, olvassatok tovább!

1. képpár: Acne, H&M; 2. képpár: Common Projects, H&M; 3. képpár: Castaner, Zara; 4. képpár: Zara, Saint Laurent; 5. képpár: Gucci, Mango; 6. képpár: Gucci, Mango; 7. képpár: Gucci, Mango; 8. képpár: Alexander McQueen, Stradivarius, 9. képpár: Valentino, Stradivarius; 10. képpár: Pull & Bear, MABU By Maria Bk Shoes