Ma már teljesen természetes, hogy azt nézünk, amit akarunk, és akkor, amikor akarjuk. Ha sorozatnézésről van szó, minden elérhető a neten, ráadásul évadok és részek szerint rendszerezve. A Netflix pedig teljes évadokat tölt fel egyben, így még csak várni sem kell a részekre. Könnyű elfelejteni, hogy a kilencvenes években még egészen máshogy néztünk sorozatokat…
Opciók a műsorújságból
Amikor még nem volt rá lehetőségünk, hogy online streameljük a kedvenc részeinket, akkor bizony teljes mértékig a tévétől függött az életünk – pontosabban a műsorújságtól,
amiben előre bekarikáztuk, hogy miről nem akarunk semmiképp sem lemaradni.
Már ha vettek a szüleink műsorújságot! Ha nem, akkor zavar keletkezett a rendszerben, és a legapróbb műsorváltozás is egyenlő volt a katasztrófával. Később aztán jött a teletext meg az online tv-műsor, de addig csak a sötétben tapogatóztunk…
Aki lemarad, kimarad
Ha meg akartuk nézni a kedvenc sorozatunk következő részét, akkor otthon kellett lennünk az adott időpontban – vagy időzített rögzítésre állítani a VHS-lejátszót. (Akinek ez utóbbi valaha is sikerült, annak ezúton is gratulálok: nekem vagy az időpont nem stimmelt soha, vagy a választott csatorna – a kazettán mindig valami olyat találtam, amit egyáltalán nem akartam volna felvenni.)
Aki lemaradt, az másnap kimaradt a komoly beszélgetésekből.
Ráadásul maximum másoktól tudhatta meg, hogy mi történt az adott epizódban, mert az ismétlések egészen képtelen, hajnali időpontokban voltak. Természetesen a sorozatok többsége ma is csak hetente jelentkezik új résszel, viszont ezek minden esetben visszanézhetőek online.
A Trónok harcán túl: a kilencvenes évek kultikus sorozatai ma is ütnek
Beköszöntött a hidegebb idő, és ezzel eljött a kuckózás ideje. Elő a laptopot, a puha plédet és a gőzölgő teát: ilyenkor bűntudat nélkül hódolhat az ember az egyik legkényelmesebb tevékenységnek, a sorozatnézésnek. A sorozatfüggés teljesen hétköznapi dolog, de aki igazán komolyan veszi a szenvedélyét, az a múlt legjobb klasszikusaival is képben van. Higgyétek el, a kilencvenes években is születtek olyan sorozatok, amiket látnotok kell. Vigyázat! Az első rész megnézése garantált függéshez vezet.
Korábbi cikkünket ide kattintva olvashatjátok el.
Döntések
Mivel nem lehetett online visszanézni semmit, az ember döntéshelyzetbe került: ha több sorozat is érdekelte, mérlegelnie kellett, hogy melyikről hajlandó lemondani. A két nagy kereskedelmi csatorna ugyanis mindig gondosan ugyanabban az időpontban sugározta a hasonló kaliberű szappanoperákat és sitcomokat.
A baráti körök így sokszor két csoportra oszlottak aszerint, hogy a társaság melyik fele döntött az X nevű, és melyik az Y nevű sorozat mellett.
Mennyivel jobb ma, amikor már nem kell lemondanunk semmiről, így például az én drága kollégám, a DIY-királynő, és a sötét humor első számú stand-up komédiása, Mojzi egyszerre 8 sorozatot is nézhet.
Évadok helyett random részek
Azt, hogy a sorozatoknak évadjai is lehetnek, igencsak későn tudtam meg. Persze most könnyű rám azt mondani, hogy korlátozott szellemi képességeim vannak, de valljuk be, anno csak bekapcsoltuk a tévét, és néztük, amit nézni lehetett. Fogalmunk sem volt róla, hogy hányadik résznél, ne adj’ Isten, évadnál járunk. Ráadásul a csatornák sem voltak túl lelkiismeretesek, mert néha előfordult, hogy nem a megfelelő sorrendben adták le a részeket.
Így fordulhatott elő, hogy a Jóbarátok Monicája két rész között nagyjából olyan hosszúra növesztette a frizuráját, ami nagyjából egyévnyi időkihagyásra engedett következtetni. De volt olyan is, hogy Buffy, a vámpírok réme már mással járt a következő részben, pedig a szakítást egyáltalán nem láttam.
Hisztire viszont nem volt idő: ültem és néztem, amit lehetett – na meg igyekeztem felvenni a fonalat, és rájönni, hogy vajon miről maradhattam le.
Reklám
Nincs mit ragozni rajta: a legizgalmasabb pontokon reklámmal szakították meg az adást.
Így kell egy bulit megölni…
