Ha ti is imádtátok nézni gyerekkorotokban a természetfilmeket, szokjatok rá újra, hiszen most olyat láthattok, amit még korábban soha! Ugyan már lassan fél éve megjelent a Bolygónk, a Föld 2. évada, én most jutottam el odáig, hogy megnézzem, és csak ajánlani tudom. Amellett, hogy minden képkockája lenyűgöző, olyan állatokat és helyeket mutatnak be benne, amiket eddig még senki másnak nem sikerült lencsevégre kapnia. A legújabb, hatrészes sorozatban Attenborough visszarepít bennünket a fiatalkorunkba, illetve olyan helyekre is elkalauzol, amiket lélegzet-visszafojtva fogtok figyelni.
A Bolygónk, a Föld első évadát – ami forradalmasította a természetfilmezést – 2006-ban adták ki, ami akkor a BBC gigaprodukciójának számított, és 130 országban vetítették. Tíz évvel később megjelent a 2. évad, ami talán még a korábbi évadnál is lebilincselőbb! Eddig négy részen vagyok túl, és ez idő alatt egyik ámulatból estem a másikba. Egyrészt mert szembesültem vele, hogy régi jó ismerősünk, David Attenborough már 90 éves – a BBC éppen ezért is készült ezzel a produkcióval a születésnapjára, és bár a helyszínekre már nem tartott a stábbal, de még mindig ő narrálta a részeket, amitől szerintem mindenki szíve megdobban egy picit –, másrészt szinte leírhatatlan minden egyes képkockája. Azért mégis megpróbálom átadni, merthogy ezt a sorozatot mindenkinek látnia kell!
Sir David Fredrick Attenborough
Bolygónk, a Föld 2.
Már önmagában az is lélegzetelállító, hogy mennyien, meddig és mennyi munkát fektettek abba, hogy olyan tájakra repítsenek el bennünket, mint például Brazília őserdői vagy a Kalahári sivatag.
Attenborough, mint már említettem, sajnos korára való tekintettel nem tartott velük a forgatási helyszínekre, de az első és utolsó részben találkozhatunk vele, miközben egy léghajóról beszél hozzánk. A hangját pedig – mely már jó ismerősként cseng számunkra – végig, a sorozat minden epizódjában élvezhetjük.
A hat részben a következő szárazföldi élőhelyeket, illetve élővilágukat tekinthetjük meg:
Humor, dráma, romantika
Az egészen apró lényektől kezdve a nagyokon át, a növényevőktől a húsevőkön át, láthatjuk az emlősök, rovarok és hüllők mindennapjait, a túlélésért folytatott harcaikat, és olyan emlősöket is, mint például a folyami delfin, amelyeket csak nemrég fedeztek fel a kutatók.
Én külön örülök, hogy bár szembesítenek az élőlények megpróbáltatásaival, nem horrorisztikusan teszik azt. Nem mondom, hogy nincs benne egy-egy harc vagy pár szerencsétlen, levadászott mókus, de hát ilyen a természet. Persze szomorúan néztem szembe ezekkel a jelenetekkel, és persze mindig a gyengébbnek szurkoltam, de sajnos az igazság az, hogy mindig van egy erősebb, ez a természet törvénye és örök körforgása. Ahogy a sorozatból kiderült számomra (spoiler) …
…még a kajmánokat is van, ami megeszi!
A látvány pedig még nem minden, a sorozat zenéje mellett sem tudunk elmenni szó nélkül, hiszen nem más szerezte, mint Hans Zimmer, aki korábban olyan filmekhez adta a nevét, illetve csodás zenei műveit, mint a Csillagok között, A Karib-tenger kalózai vagy például a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes, és Az oroszlánkirály.
Hans (Florian) Zimmer
Werk – avagy élet a kulisszák mögött
Bár a részeket szájtátva nézhetjük, sokszor mégsem látjuk, illetve bele sem gondolunk abba, hogy milyen nagy munka áll egy-egy képkocka mögött, hogy mennyi időt vett igénybe akár egy félperces jelenet is. Ezért külön öröm számunkra, hogy – ahogyan már az előző évadnál megszokhattuk – itt is minden rész után pár percben megnézhetjük a háttérmunkálatokat és a stáb küzdelmes munkáját. Ha még így sem győztelek meg titeket, hogy érdemes leülni a képernyő elé, beszéljenek helyettem a számok!
Szemeket a képernyőkre és monitorokra, hiszen legalább annyira lehet szurkolni benne az állatoknak, mint a kedvenc focimeccsünkön, legalább annyira lehet aggódni a szereplők életéért, mint a kedvenc sorozatunk karaktereiért, és legalább annyi lehet röhögni rajta, mint egy sitcomon!
